Emmanuel Macron francia elnök támogatja, hogy a 2019-es pusztító tűzvész után a katedrális leégett részének megmaradt, ép ablakait is kicseréljék, kortárs művészek alkotásaival helyettesítve azokat. A javaslat heves ellenállást váltott ki, sokan a kulturális örökség eltűnésétől tartanak.

Ismét fellángolt a vita a Notre-Dame 19. századi ólomüveg ablakainak lecserélése kapcsán. Emmanuel Macron francia elnök – aki épp maga mögött tudhatná az olimpiai megnyitó körüli kulturális vitát – ellentmondásos állásfoglalást tett: kortárs művészek alkotásaival helyettesítene épen maradt ablakokat.

A terv ellen szakértők tiltakoznak, mondván, hogy ez sérti a kulturális örökség védelmére vonatkozó nemzetközi irányelveket. A La Tribune de l’Art magazin pedig petíciót indított – amelyen jelenleg több, mint 200 000 aláírás szerepel – és felszólította az elnököt, hogy gondolja át döntését.

A Notre-Dame most szóban forgó ólomüveg ablakai a 19. században készültek, Eugène Viollet-le-Duc vezető építész irányítása alatt a korábbi évszázadokban elpusztult középkori gótikus ablakok helyreállításaként. 2023 decemberében Párizs érseke, Laurent Ulrich és Macron bejelentették, hogy az ablakokat kortárs alkotások váltanák fel, annak ellenére, hogy nem szenvedtek kárt a tűzben, amely öt évvel ezelőtt elpusztította Viollet-Le-Duc tornyát – írta a The Art Newspaper.

Emmanuel Macron elnök és a felújítási terv támogatói azzal érvelnek, hogy a katedrális újjáépítése lehetőséget kínál arra, hogy múlt és jövő összefonódjon, és a kortárs művészet teret kapjon a szimbolikus térben. Ez az elképzelés egyfajta kreatív újraindításként kívánja pozicionálni a Notre-Dame helyreállítását, hogy az épület ne csak a hagyományos, hanem a modern és innovatív Franciaországot is tükrözze.

Az ellenzők viszont az örökségvédelem mellett érvelnek, és többek közt a korszerű műemlékvédelmi intézkedések irányelveit megfogalmazó 1964-es Velencei Charta-ra hivtakoznak. Szerintük az eredeti ólomüvegek különleges művészeti értékkel bírnak, amelyeket nem lenne szabad lecserélni. Az ilyen változtatás sérti a nemzetközi műemlékvédelmi szabályokat, amelyek a történelmi épületek eredeti állapotának megőrzésére ösztönöznek, az anyagok és művészeti alkotások megóvását részesítik előnyben, kivéve, ha azok helyrehozhatatlanul megsérültek.

Napjainkban nem rtitka a kortárs művészet felbukkanása a középkori, történelmi épületekben: számos kulturális intézmény, például a Louvre vagy a londoni Tate Modern is sikeresen integrálta a két kort. Azonban a Notre-Dame esetében a kérdés jóval érzékenyebb a katedrális szimbolikus jelentősége miatt, hiszen nem csak vallási központként, hanem nemzeti kulturális ikonként is funkcionál.

A templomban egyébként nem először próbálkoznak a 19. századi ablakok némelyikének cseréjével, amelyek a dóm színesebb gótikus vagy neogótikus mintáihoz képest általánosságban kissé fakónak számítanak. Hogy több fény jusson be az épületbe, Viollet-le-Ducnak több ablakot is ki kellett cserélnie, amelyek 1758-ban megrongálódtak vagy megsemmisültek. Ezekhez a kápolnákhoz az építész szándékosan „grisaille” ablakokat választott, amelyek geometriai formákat ábrázoltak áttetsző üvegen. „Az ablakok, a faldíszítéssel és a bútorokkal törekedtek harmóniára” – írja Elisabeth Pillet örökséggondnok egy, a Kulturális Minisztérium által publikált tanulmányában.

1937-ben a székesegyház többi ablakát egy tucat művész modern munkáira akarták lecserélni, amelyek jelenleg a Troyes-i Ólomüveg Központ kiállításán tekinthetők meg 2025. január 5-ig. A festők, köztük Pierre Bonnard, Raoul Dufy és Maurice Denis akkoriban védték az ötletet, de a sajtó erősen kritizálta, „bohócszerű”-nek nevezve az alkotásokat. A francia művészetet védő egyesület petíciót indított a „profanáció” ellen. Az ablakokat 1939-ben eltávolították a közelgő háború miatti védekezés jegyében, és soha nem tették vissza a helyükre. 1939. április 22-én a Le Figaro hasábjain az volt olvasható, hogy a franciákat meglepte a vita hevessége, mely azt mutatta, hogy „a párizsiak még a gazdasági válság és a háború veszélye közepette is képesek ilyen szenvedélyt tanúsítani egy művészi ügy iránt”.