80 éves korában elhunyt Rebecca Horn német képzőművész, filmrendező. Úttörő, szürreális és szellemes munkái, a testről gondolkodó innovatív konceptuális installációi és filmjei a klasszikus modernek egyik legjelentősebb képviselőjévé tették.

Az 1944-ben született Rebecca Horn szeptember 6-i halálhírét a New York-i Sean Kelly Gallery erősítette meg, Hornt generációjának egyik legkiemelkedőbb művészeként aposztrofálva. A 80 éves korában elhunyt német származású művész legismertebb alkotásai az emberi testről innovatív, konceptuális szobrokban, filmekben, performanszokban és fényképeken gondolkodtak.

Horn Hamburgban és Londonban tanult, majd New Yorkban és Párizsban szerzett hírnevet művészként. Munkássága nagyrészt betegségekből indult ki: az emberi test lehetőségeivel és korlátaival játszott, ami összefüggésben állt azzal a kulcsfontosságú életrajzi eseménnyel, hogy tinédzserként elkapta a tuberkulózist.

Korai alkotói időszaka a Fluxus mozgalom bűvkörében telt: az 1960-as és 1970-es években az Einhorn (Unicorn) című, egyik legismertebb munkáján dolgozott, mely egy diáktársa jelmezének készült.

A hetvenes évek alotásaiban a maszkok és a fejdíszek általánossá váltak, amire példa az 1972-es Pencil Mask című munka is, egy tüskeszerű ceruzákkal díszített arcra illeszthető darab, melynek viselője fejmozgásával nyomot hagyhat például egy fehér vászonfal előtt. Sok munkájára jellemző, hogy azok mintegy hordható szobrokként, jelmezekként is értelmezhetőek.

A hangszerek – zongorák és hegedűk, akár önmagukon játszva – szintén gyakori elemei voltak munkáinak. 1992-ben Horn Peter Gabriel popénekes Secret World című dalára készített egy installációt hegedűvonóból színházi látcsőből és egy régi, a berlini bolhapiacon vásárolt bőröndből.

Egyik legismertebb alkotása, az 1994-es Turtle Sighing Tree, egy rézcsövekből készült nagyméretű installáció, amely rendszeres időközönként átható sikolyokat és jajgatásokat bocsát ki különböző nyelveken.

Hornt saját vélménye szerint részben német anyanyelvének zaklatott mivolta miatt került közel a vizuális művészethez. „Nem beszélhettünk németül, a németeket utálták” – idézte a The Guardian. „Meg kellett tanulnunk franciául és angolul. Mindig máshova utaztunk, és másról beszéltünk. Viszont volt egy román nevelőnőm, aki megtanított rajzolni. Nem kellett németül, franciául vagy angolul rajzolnom. Csak rajzolni kellett.”

Ennek ellenére később az installációk és szobrok mellett Horn irodalmi szövegeket és forgatókönyveket is készített, valamint filmeket és operákat rendezett. 1990-es függeteln vígjátéka, a Buster’s Bedroom Donald Sutherland és Geraldine Chaplin főszereplésével tiszteleg Buster Keaton előtt, aki életre szóló ihletet adott munkáihoz.

2007-ben Horn saját stúdiót hozott létre egy gyárban, amely egykor a családja tulajdonában volt, Bad Königben. Ez a Moontower Foundation, amelynek célja Horn munkáinak megőrzése és a fiatal művészek támogatása. Rebecca Horn 2015-ben agyvérzést kapott, ezután visszavonult a közélettől.

Borítókép: Moontower Foundation