A mesterséges intelligencia térnyerése a kreatív iparban és a művészet területén is egy sor kérdést vet fel, melyekre közel annyi az üdvözítően optimista válasz, mint az apokaliptikusan pesszimista. Folyamatosan jelennek meg az új, egyre kifinomultabb AI-eszközök, melyeket művészek is használnak; miközben más művészek attól tartanak, hogy szellemi termékeiket, alkotói stílusukat tudtukon és beleegyezésükön kívül veszik alapul az ezen alkalmazásokat előállító techcégek.

Az év elején az OpenAI bemutatta legújabb mesterséges intelligencia eszközét, a szövegből videót generáló Sora-t, és hozzáférést biztosított professzionális filmkészítők és kreatívok egy kiválasztott csoportjának. A platform, mint sok ilyen generátor, egyszerűen használható: be kell írni egy promptot, és a Sora néhány percen belül akár egy egyperces hosszússágú, hang nélküli videót generál. Kérdés, hogy a technológia milyen hatással lehet a kreatív iparágakra.

Júniusban a Toys „R” Us közzétette az első olyan reklámfilmet, amelyet ezzel az eszközzel készítettek. Eközben számos más videogenerátort is bemutattak, illetve elindítottak a konkurens AI-cégek, köztük a Runway, a Pika, a Luma Labs és a Stability AI. Feltételezhető, hogy előbb-utóbb az ezen eszközök segítségével előállított videók a különböző márkák arculatának, illetve a reklámügynökségek tartalomgyártásának szerves részeivé válhatnak.

Ám ott egy másik kédés: mindez milyen hatással lehet a művészetre?

Márciusban Alexander Reben – az OpenAI rezidens művésze, aki 2020 óta használja a cég eszközeit – az Instagramon tette közzé első kísérletét a Sora-val: egy rövidfilmet, amelyben 3D-s szobrok forognak a térben. A kép alatt Reben bejelentette, hogy az egyik szobor-modelllt, egy humanoid alakot, a következő hónapokban egy életnagyságúnál nagyobb márványszobor formájában is meg fogja valósítani. Eközben a kaliforniai Sacramentóban található Crocker Művészeti Múzeum AI Am I? címmel retrospektív tárlatot rendezett Reben munkáiból, amelyen számos olyan művet mutattak be, amelyek alkalmazzák az OpenAI generatív AI-technológiáját.

Sarp Kerem Yavuz, egy franciaországi török művész, aki már évek óta alkalmaz mesterséges intelligenciát fotó munkáiban, azt a javaslatot tette, hogy a művészek gondolkodjanak el rajta, nem lenne-e okosabb inkább filmrendezőként, mint egyedi alkotóként tekinteniük magukra.

„Túl gyorsan elutasítjuk azt a fajta művészi munkát, amely az AI által generált művekben mint lehetőség rejlik” – mondta Yavuz az ARTnewsnak. „Egy film esetében, mely sokak együttes munkája, nem kérdőjelezzük meg a rendező művészi vagy szerzői mivoltát”.

A közelmúltban a Leslie Lohman Múzeum megvásárolta a Polaroidok az Oszmán Birodalomból című sorozatát, amelyben a mesterséges intelligencia segítségével egy alternatív valóságot képzel el, ahol queer identitású egyének élnek a kortárs Oszmán Birodalomban, amely soha nem omlott össze.

Egyébként Yavuz nem kategorizálja magát „AI művészként”. Inkább úgy véli, hogy az AI egyszerűen csak egy újabb eszköz, amellyel dolgozhat. És mivel a határok egyre inkább elmosódnak, a Sora-hoz hasonló platformok jelenthetik a következő lépést a tech-használó művészek destigmatizálásában.

„Izgatottan várom, hogy a művészek új és még érdekesebb módokon használják ki az AI-eszközökben rejlő lehetőségeket” – mondta Yavuz.

Aindrea Emelife, a hamarosan megnyíló Edo Museum of West African Art modern és kortárs művészeti kurátora, Yavuzhoz hasonlóan, úgy tekint a mesterséges intelligenciára, mint egy, a művészek rendelkezésére álló újabb eszközre.

„A művészet számára a lehetőségek határtalan bőségének feltárása a felszabadulás potenciális forrása” – mondta Emelife. Az idei Velencei Biennálén ő volt a nigériai pavilon kurátora, ahol Fatimah Tuggar műveit mutatta be, amelyek a kiterjesztett valóságot és a mesterséges intelligenciát integrálva azt vizsgálják, hogy a gyarmatosítás és a globalizáció hogyan erodálta az őshonos kézművességet.

Eközben egyes filmkészítők azzal érveltek, hogy a Sora-hoz hasonló generatív videoplatformok új lehetőségeket nyitnak meg a független filmkészítés számára – a költséges hollywoodi produkciókon túl. Paul Trillo művész és filmkészítő az utóbbi időben élen jár e téren: rövidfilmek és zenei videók készítésénél kísérletezik generatív mesterséges intelligencia platformokkal. Ő is hozzáférést kapott a Sora programhoz, és azóta a Louvre-ban játszódó Absolve című rövidfilm, valamint a Notes to My Future Self című videoművészeti alkotás elkészítéséhez használta.

Egy nemrégiben készült kliphez, amelyet Trillo a Washed Out nevű zenekar számára készített, a művész több mint 700 klipet generált, hogy azokból egy „végtelen fahrt”-hoz hasonló érzetet keltve alkossa meg egy pár közös életének narratíváját. Olyan jeleneteket, díszleteket, színészeket és helyszíneket tartalmazott az elkészült munka, amelyek a filmkészítő szerint több tízezer dollárba és rengeteg forgatási hónapba kerültek volna.

A mesterséges intelligencia felhasználásával született alkotások, úgy tűnik, mind nagyobb teret hódítanak a kanonizált művészeti világban is. Tuggar nigériai pavilonban látható munkája mellett a 60. Velencei Biennálén például Josèfa Ntjam sci-fi stílusú, mesterséges intelligencia által generált tengeri életet bemutató videói is láthatóak a velencei Accademia di Belle Arti udvarán.

Az idei Whitney Biennále témája pedig egyenesen a mesterséges intelligenciára összpontosít a sokatmondó Even Better Than the Real Thing címmel.

Borítókép: Alexander Reben: ART?