A fenntartható fejlődés jelszava alatt most a Montana állambeli Bozemanban hozza létre újra Agnes Denes híres Wheatfield című land art munkáját, melynek eredetijét Manhattan déli részén ültette el 1982-ben, meghökkentő búzamezőt teremtve a felhőkarcolók közé. A munka egy harmadik változatát a nyáron Bázelben is meg lehet tekinteni.

1982-ben Agnes Denes egy kéthektáros aranyló búzatáblát ültetett, gondozott és takarított be a World Trade Center közelében, egy olyan nagyértékű földterületen, amelyen később a Battery Park City elnevezésű lakóparkot húzták fel Manhattan déli csücskének nyugati oldalán. Ez a valószerűtlen behatolás a sűrű városi tájba „az élelmiszert, az energiát, a kereskedelmet, a világkereskedelmet és a gazdaságot képviselte” – írta a konceptuális és a környezettudatossággal az elsők közt foglalkozó művész a Wheatfield – A Confrontation című munkájáról. „A rossz gazdálkodásra, pazarlásra, világméretű éhezésre és ökológiai aggályokra utalt. Felhívta a figyelmet elhibázott prioritásainkra.”

Több mint négy évtizeddel később a most 93 éves Agnes Denes áthelyezte úttörő land art alkotását a montanai Bozeman kontextusába. A város ugrásszerűen fejlődik, eközben folyamatosan veszíti el a szabad tereket és a mezőgazdasági területeket. Denes ezt a művét Wheatfield – An Inspiration. The seed is in the ground címmel látta el, és másfél hektáron növekedik egy korábbi ipari telephelyen, amelyet szezonális kiállítótérré alakítottak át Tinworks Art néven – írta meg a The Artnewspaper

Denes öko-alkotása mellett a land art munkákat bemutató Tinworks nonprofit művészeti tér James Castle, Layli Long Soldier, Lucy Raven, Stephen Shore és Robbie Wing projektjeit mutatja be, melyeket a környék tája ihletett.

Jenny Moore, a Tinworks igazgatója, elmondta, hogy „a búza nagyon fontos szerepet játszott Montana kultúrájának és gazdaságának alakításában, de mára regionális szinten elveszítjük.” „Régóta a fejemben élt az az ikonikus kép Agnesről, ahogy a Búzamezőn áll, mögötte a pénzügyi negyed, és egy botot tart a kezében, mint egy feminista ökológiai harcos művész” – mondja Moore.

Agnes Denes a területre tavaly októberben ültette el önkénteseivel a búzát – mint „a remény magvait”, hiszen ezúttal a művészet győzött a fejlődés felett. 1982-ben Dénes egyedül ültetette el a tavaszi búzát májusban, amely négy hónappal később több mint 450 kg búzát hozott, de az építkezések véget vetettek a termőterületnek.

Denes Wheatfield-munkájának egy másik változata is látható egész nyáron Bázelben, Svájcban, miután most debütált az Art Basel nyilvános művészeti programjában.

A Wheatfield – An Inspiration projekt részeként, a bozemani Montana Állami Egyetem mezőgazdasági tanszékével együttműködve a Tinworks tavaszi búzamagot oszt ki a közösségnek, és arra kéri az embereket, hogy szolidarításból ültessék el azokat a város bármely parlagon lévő földjén. Ősszel malmokat állítanak majd fel a helyszínen, hogy a betakarított gabonát lisztté őröljék, amelyet a szomszédos Wild Crumb pékség fog megsütni kenyérnek, és a helyi élelmiszerbank forgalmaz majd.

Moore reméli, hogy a darab arra ösztönzi a közösséget, hogy összefogjanak, termést érjenek el, és kreatív módon gondolkodjanak az élelmiszer-fenntarthatóságról.

„Tisztában vagyunk azzal a felelősséggel, hogy ez egy polgári, nyilvános zöldterület” – mondja Moore. „Mit jelent ez művészileg és intézményileg? Mit ejlent, hogy élelmiszer-előállítási helyszínként fogjuk használni? Ez akkor egy olyan helyszín, amely arra tanítja a közösséget, hogy milyen növényfajtákat kell visszahozni erre a tájra?… Még csak az elején járunk ennek a beszélgetésnek.”