Longevity Method márkanévvel ellátott egészségmegőrző termékeivel vállalkozóként jelent meg a wellness-piacon a 77 éves Amerikában élő szerb performanszművész.

„A fájdalom a specialitásom” – idézi Marina Abramovićot cikkében a Financial Times. „Pályafutásomat azzal töltöttem, hogy kitártam magam a közönségem előtt. Megmutattam, hogy ha én átvészelem a fájdalmamat, akkor ők is átvészelik az övéket.”

Valóban: az 1946-ban Belgrádban született Abramović saját gyermek- és fiatalkorának testi-lelki szenvedései után több mint 50 éve minden energiáját arra fordítja, hogy performanszaiban tudata és teste határait kutatja. Legutóbb Londonban mutatta be életművét – a New York-i Marina Abramovic Institute tagjaival kiegészülve – egy több helyszínen zajló retrospektív eseménysorozaton. Ennek része volt, hogy előadta Maria Callas 7 halála című operáját a londoni Colosseumban.

Nemrég azonban egy új projektet is indított – a Marina Abramović Longevity Method nevű weboldalt, amely kultúrákon átívelő wellness-gyakorlatok széles skálájával és az ősi szövegek tanulmányozásával kapcsolatos tapasztalatainak megosztására szolgál – valamint szépség és egészségmegőrző termékek értekesítésére. Természetes gyógymódokra épülő energia-, immun- és allergiaellenes cseppeket (99 font) és egy Longevity névre keresztelt arcápolót (199 font) árul – a 77 éves művész állítása szerint ő maga is ezeknek a szérumoknak köszönheti, hogy jó testi és lelki állapotnak örvend.

Abramović mentora és az új vállalkozás inspirálója a kazahsztáni születésű Dr. Nonna Brenner, aki a dél-ausztriai Alpokban, Fuschl am See-ben él. Brenner Longevity Center elnevezésű egészségmegőrző központja egy tradicionális 18. századi alpesi faházban található, félórányira Salzburgtól, ahová Abramović is rendszeresen érkezik gyógyulásért. Brenner orvosi piócákkal, saját készítésű cseppekkel és energiakezeléssel hozta ki 2017-ben a Lyme-kórból. Legutóbb pedig a londoni fellépeseket megelőző időben megbicsakló állapota miatt fordult Brennerhez. Májusban, miután egy térdműtétre kórházba került, Abramović tüdőembóliát kapott, amelybe majdnem belehalt. Miután túlélte a kómát, a három műtétet, a kilenc vérátömlesztést és a hat hét intenzív osztályt, leszoktatta magát a fájdalomcsillapítókról és hónapokig tartó fizikoterápiával rendbehozta a mozgását – azonnal Brennerhez ment.

Az, hogy most a piacra kerülnek az erősítőcseppek, nagyban a 2023-as felépülésének köszönhető. Brenner szakképzett orvos és pszichiáter, de emellett érzelmi és spirituális szinten dolgozik, a regenerációra és a gyógyításra fókuszál keleti, ezoterikus és hagyományos terápiák segítségével, de bevonja a nyugati tudomány és a fizioterápia eredményeit is. A Dr. Lu Shen tibeti szerzetestől elsajátított orvoslást is alkalmazza, pulzusdiagnosztikát használ, munkamódszere intuitív és holisztikus. A test rezgéseivel dolgozik: „egész életünk a rezgésekről szól, én ezt vizsgálom, amikor diagnózist állítok fel.”

Abramović ma partizán-hős anyja szigorú kommunista nevelésének tulajdonítja sztoicizmusát és önfegyelmét, valamint indíttatását arra, hogy a művészet, a pszichológia és a fájdalom kapcsolatával foglalkozzon. Ennek talán egyik leghírhedtebb manifesztációja az először 1974-ben előadott Rhythm 0 című performansz is, amelyben 72 tárgyat – pisztolyt, golyót, kék festéket, fésűt, ostort, rúzst, parfümöt, gyufát, tollat, láncot és egyebeket – helyezett el egy asztalon, azzal az utasítással, hogy a közönség ezeket tetszés szerint használhatja rajta. Az előadás célja az volt, hogy kiderüljön, mit kezdenek az emberek ezzel a szabadsággal és mely pillanatban jelenik meg az erőszak. (A performansz barátságosan indult: először rózsát kínáltak neki, parfümmel fújták be, ám hamar sötétbe fordult. A ruháit letépték róla; egy férfi pengével megvágta a nyakát, és megkóstolta a vérét; végül a közönség tagjai között verekedés tört ki, amikor valaki megtöltötte a pisztolyt, és a fejéhez tartotta.) A szeretőjével és munkatársával, Ulay-jel végzett kollaborációjának nagy része szintén erősen fizikai és gyakran erőszakos volt: az első performanszukban, a Relation In Space-ben, melyet 1976-ban a Velencei Biennálén mutattak be, meztelenül, egyre gyorsabb tempóban futottak egymás felé végül összeütköztek.

Abramović a szérumokon túl szórakoztató bölcsességekkel is hozzájárul a „wellness”-hez, melyek nem feltétlenül mind keleti spirituális eredetűek. Például: „ha nem érzed jól magad, fontos, hogy nevess” – tanácsolja, mondjuk humoristák műsorain: „Sok Chris Rockot kell nézni.” Azt is létfontosságúnak tartja, hogy a nők megpróbáljanak minél intenzívebb szexuális életet élni, amikor elérik a menopauzát.

Az új Abramović-termékek főbb jellemzői, hogy friss fokhagymahagymát tartalmaznak annak vírus- és antibakteriális tulajdonságai miatt, valamint chili-port, citromot és egy shilajit nevű, a Himalája hegyeiben található gyantás ásványi anyagot, melyet az ayurvéda is használ a vitalitás megőrzésére és elősegítésére. Az antiallergén cseppek édesgyökeret tartalmaznak, amely antioxidánsokban gazdag, és az allergiás reakciók leküzdésére szolgál.

A belső erő érzetét erősíteni hivatott energiacseppek pedig áfonyalevet, a sejteknek energiát adó borostyánkősavat és szőlőmaglisztet tartalmaznak, amely állítólag javítja a keringést és a szív- és érrendszer egészségét. Az arcápoló friss, citromos, hidratáló növényi anyagokat, illóolajokat, C-vitamint és hialuronsavat, valamint fehér kenyér és fehérbor fermentációjával létrehozott enzimeket tartalmaz. A tibeti eredetű összetételt egy svájci üzemben tesztelik és gyártják. A csomagolást Abramovic tervezte a saját és Brenner ujj- és kézlenyomatával.

„Nem én találtam ki ezeket a termékeket, de én ezekkel élek. Megváltoztatták az életemet, ezért szenvedélyesen szeretném őket a világnak átadni” – nyilatkozta Abramović , majd hozzátette: „A korral jár a bölcsesség ajándéka. És ez a bölcsesség nagyon értékes, elkezded az életet igazi fényben látni. Ebben sok az öröm.”

Brenner alpesi Longevity Centerében bízva Abramović megcélozta, hogy bőven túléli a 100. születésnapját. A brit VOGUE újságírójának nyilatkozva elmondta:

„Louise Bourgeois, Georgia O’Keeffe… ők nem érték el a 100 évet. A női művészeket csak 100 éves koruk után veszik igazán komolyan, úgyhogy ha nekem sikerül, talán végre komolyan vesznek majd.”

Az idősebb nőkkel kapcsolatos társadalmi elképzelések Abramović számára is érzékeny témának számítanak. Szerinte mindenkinek el kellene fogadnia az öregedést. „Öregnek lenni, különösen Amerikában, ahol élek, még mindig valami szégyenteli dolognak számít; örökké fiatalnak kell maradni, mindenféle műtétet alkalmazva, ezekkel a szörnyű eredményekkel. Nézed a divatmagazinok címlapjait, ahol senki sem valódi, mert a photoshop-manipuláció annyira extrém méreteket ölt; aztán meglátod az illetőt a való életben, és azt gondolod: mi a fene történt itt? Nem kellene úgy kinéznünk, mint a Barbie babáknak, hogy a társadalom kedvében járjunk. El kell fogadnunk az öregkor szépségét”.

Ez persze nem jelenti azt Abramović szerint, hogy el kell zárkózni például a divatos öltözködéstől vagy a hajfetséstől, de amellett érvel, hogy a világnak ki kell iktatnia az öregedés esztétikai oldalával kapcsolatos félelmet és rossz beidegződéseket, és inkább csak a jó egészségre kell összpontosítani. „Abban a pillanatban, amikor az egészséged rossz, az öregedés szörnyű teherré válik. Ám, ha elfogadod a kort és csak az egészségre törekszel, minden lehetséges. Mi ezt a folyamatot szeretnénk segíteni.”

Borítókép: wikipedia.fr / Manfred Werner, 2010