Havannában, a Calle G és a Paseo del Prado útvonalán, van egy nagyjából hétszáz méteres szakasz. Az egyik olyan hely a városban, ahol a kormányzat engedélyével Wi-Fi hotspot működhet. Ez a hétszáz méter a fiatalok találkozóhelye, egy olyan városi törzsé, amelyet a divat, a zene, az amerikai fogyasztói kultúra érdekli. Vannak rokonaik odaát, van mobiljuk, és net-hozzáférésük. Ezen a hétszáz méteren.

A kubai kormányzat szoros ellenőrzés alatt tartja az élet szinte minden területét, a technológiához való hozzáférést, az internetet, a kommunikációt pedig különösképpen. 2016-ban azonban Wi-Fi hotspot-ok létesítését engedélyezte Havannában, a város 35 pontján. Ezek a pontok a fiatalok gyűjtőhelyei lettek. Szász Lilla fotográfus havannai tartózkodása alatt kezdte el őket fotózni az egyik ilyen pontnál, a Paseo del Prado környékén. Az anyag olyan, mint egy fotóriport, mint egy street fashion blog képei, de az is lehet, hogy egy művészi projekt alapanyaga válik majd belőle. A fotográfus a képek mellé egy szöveget is írt, ebből idézünk.

“Tizennégy évesen naphosszat álltunk sorban a sarki telefonfülke előtt, lepukkant volt, telefújva graffitivel, néha működött, de többnyire inkább nem, dobáltuk bele az érméket, amiket állandóan elnyelt. Káromkodtunk, de azért beálltunk megint a sorba, naponta többször is. Akkoriban még vezetékes telefonunk sem volt. De muszáj volt kommunikálnunk. Trendekről, zenéről, divatról. Parkokba, helyi klubokba jártunk, együtt lógtunk, amikor csak a szüleink megengedték. Fehér, Puma magasszárú cipő, fekete sztreccs farmer, kopott póló volt rajtunk. Aztán eljött az a kor is, amikor meglett az első mobiltelefonom, fogalmam sem volt, hogyan kell be- és kikapcsolni, mégis, egy szempillantás alatt mindent megváltoztatott.

A kubaiak a hotspotok előtt, az embargó ellenére is követték az amerikai zenei trendeket. A fiatalok drótos ruhafogasokkal antennákat szereltek fel az ablakuk elé, hogy megpróbáljanak amerikai rádiócsatornákat fogni, így találtak rá a hip-hopra. Amerikai hip-hop dalok háttérzenéit vették alapul, szereztek egy magnót, és addig loopolták az ütemeket, amíg egy teljes track nem lett belőlük, aztán elkezdtek rapelni rá. Korszerű eszközök hiányában afro-kubai zenét használtak a beatekhez, hagyományos hangszereléssel, valamint beatboxolást, hogy sajátos kubai hangzást adjanak hozzá. A kubai rap és hip-hop egyre inkább az afro-kubai társadalomkritika eszközévé is vált, hasonlóan ahhoz, ahogyan az afro-amerikaiak használják a rapet és a hip-hopot az Egyesült Államokban.

Mivel a legtöbb otthonban még mindig nincs internet, a szélessáv továbbra is lassú, és még a Wi-Fi hotspotok 2 dolláros óradíja is túl drága lehet, ezért a tizenévesek most a város 35 hotspotjánál, a város különböző pontjain gyülekeznek, beszélgetnek, de nem kütyükön keresztül, hanem személyesen – érdekes mixet alkotva a régimódi offline, és a mostani online kommunikáció között.  A Calle G-n vagy a Malecónon, a vízparti sétányon, a Paseo del Pradón vagy a John Lennon Parkban. Mit csinálnak? Hiphopot hallgatnak, rapcsatát rendeznek, TikTok-videókat vesznek fel, fotókat és videókat készítenek az Instagramra, gördeszkáznak és görkoriznak, táncolnak és beszélgetnek.

Az 1980-as években Michel Maffesoli francia szociológus alkotta meg az új törzsiség kifejezést, hogy így határozza meg a közös érdeklődési körök és életmódbeli preferenciák által meghatározott kis csoportokat, amelyek köré a modern társadalmak szerveződnek.

Havannának is voltak mindig városi törzsei, és ezek folyamatosan változnak. A COVID előtt inkább Mikik, Repák, Emók, Frikik, Rasták, Rockerók, Hipszterek voltak; mostanában gördeszkások, rapperek és hip-hoposok. Ami összeköti őket, az az amerikai kultúra iránti rajongásuk, akármit is jelentsen ez: zene, divat, gördeszka vagy filmek.

Ezeknek a gyerekeknek semmi közük a politikához, úgy tűnik, hogy semmi más nem izgatja őket, csak a zene, a divat és a gördeszkázás. Többnyire jómódú családokból származnak, rokonaik vannak az Egyesült Államokban, a feketepiacon szerzik be a legújabb divat szerinti ruháikat; úgy néznek ki, mint bármelyik tinédzser az USA-ban. Iskolákban szerveződnek, a csoportot, törzset elindító ember lesz a Főnök. A Főnök dönti el, hogy mikor és hol találkoznak.

Titkosított WhatsApp üzeneteket használnak. Beszélgetnek, isznak, deszkáznak, néha füvet szívnak. És figyeli őket a titkosrendőrség. Az ok: veszélyesek lehetnek.

700 méter – nagyjából ennyi a hossza annak a területnek a Calle G és Paseo del Prado útvonalon, ahol naponta összegyűlnek. Számukra a 700 méter a szabadság és az öröm hossza. A jövőben épp ez a 700 méter jelentheti a változást.”

Szász Lilla a tranzit.hu és az ArtistaXArtista magyar-kubai csereprogram keretében tartózkodott Havannában.