Biztos, hogy nem csak ezeket a kiállításokat és eseményeket érdemes felkeresni 2023 -ban, a világ különböző pontjain, de ezeket biztosan. És, bár válság idején könnyen lehet, hogy tapintatlanság ilyesmit mondani, de talán nem is elérhetetlenek.

Vermeer – Rijksmuseum, Amszterdam

Vermeerről legutóbb leginkább annak összefüggésében beszélt a világsajtó, hogy tavaly októberben Hágában, a Lány gyöngyfülbevalóval című festményét klíma-aktivisták próbálták festékkel leönteni. De hát Hollandiában mit próbáljanak meg leönteni, ha nem egy Vermeert, azaz a művet védő, áthatolhatatlan vitrint. Ez a nagy kiállítás, amely február 10-től június 4-ig látogatható, a művészre és a legfontosabb műveire koncentrál, nem akar egyebet, mint megmutatni, ki volt és mit hozott létre Johannes Vermeer. Bemutatni a legismertebb műveit, és ebben a véletlen is a Rijksmuseum kezére játszott, a New York-i Frick Collection ideiglenes, felújítás miatti bezárásával onnan is kölcsönöztek néhány fontos festményt. Ritkán adódik olyan helyzet, hogy így, együtt lehet látni a főműveket.

Liverpool Biennial 2023

A biennále tizenkettedik kiadását június 10. és szeptember 17. között rendezik Liverpool különböző helyszínein. Az idei kiadásnak talányos címe van: uMoya: The sacred Return of Lost Things. Az uMoya zulu nyelven azt jelenti, lélek, lélegzet, levegő, szél, klíma. Egyből beugorhat persze az OFF-Biennále Budapest 2021-es címe, a Levegőt! is, de itt azért másról van szó, még ha a levegő emlegetése nagyon is benne van a levegőben. Itt, ha jól vesszük ki, sokkal inkább a tárgyak, dolgok, személyek áramlásáról van szó, a város összefüggésében. De a kolonializmus örökségéről is, dolgokról és tárgyakról, amelyek visszatérnek, szellemekről, amelyek visszajárnak. Harminc művész és művészkollektíva, tizennégy héten át. A biennále főkurátora Khanyisile Mbongwa, dél-afrikai művész, szociológus, kurátor.

Michelangelo und Die Folgen – Albertina, Bécs

Szeptemberben nyílik majd és jövő januárban is látható lesz még ez az ambíciózus kiállítás, amelynek címe így szólhatna magyarul: Michelangelo és a következmények. A reneszánsz mester művészettörténeti hatásairól van szó, elsődlegesen az emberábrázolásra, a test ábrázolására koncentrálva – a női testre is, noha Michelangelo valószínűleg soha nem rajzolt női testet. Rembrandt, Dürer, Schiele is előkerülnek Bécsben.

Picasso a világ számos pontján

Halálának ötvenedik évfordulója apropóján, a világ számos múzeumában rendeznek Picasso kiállításokat idén. A madridi Prado június 13. és szeptember 17. között El Greco-val állítja párhuzamba, azaz El-Greco hatásait vizsgálja Picasso életművére. Párhuzamokra, hatásokra másutt is építenek: a barcelonai Museu Picasso a Joan Miró-val való párhuzamokat keresi október 19. és február 25. között. A Fondation Beyeler Bázelben a “művész és modellje” típusú festményeire koncentrál, és meglehet, ezen keresztül Picasso nőkkel való kapcsolatára is, február 19-től május 1-ig. A Brooklyn Museum pedig kifejezetten feminsita perspektívából vizsgálja az életművet, június 2. és szeptember 24. között. A madridi Museo Nacional Centro de Arte Reina Sofía egyetlen évre koncenterál, az életmű fordulópontját keresve Picasso 1906 című kiállításával, november 14-től március 4-ig.

Action, Gesture, Paint :
Women Artists and Global Abstraction 1940-70 – Whitechapel Gallery, London

Nyolcvan női művész százötven munkája egy olyan koncepció jegyében, amely a fehér férfiak dominálta absztrakt festészet történetét helyezi más perspektívába. Kimutatva új összefüggéseket, és megmutatva, hogy az absztrakt expresszionizmus, az informel és az arte povera a nők jelenléte felől hogyan vizsgálható. Nem csak Észak-Amerika és Európa áll a fókuszban, hanem Kelet-Ázsia kalligrafikus művészeti hagyománya, valamint Közép- és Dél- Amerika kísérletező, politikus művészete is. A művészek listáján pedig egy magyar nevet is találunk, Reigl Juditét. Február 7-től május 7-ig.

Nan Goldin – Akademie der Künste, Berlin

Tavaly nagyon sok szó esett Nan Goldinról. Szeptemberben, a Velencei Filmfesztiválon fődíjas lett az All the Beauty and the Bloodshed  című dokumentumfilm, amely Goldin fáradhatatlan kampányát mutatta be, amellyel a toxikus filantrópia ellen küzd. A kampány elsősorban a világ nagy múzeumait célozza, és a Sackler-család tagjainak az opioid-járványban játszott szerepükért való felelősségre vonását firtatja. Nan Goldin, aki nem mellékesen maga is megjárta a szerfüggőség stációit, a 2022-es évben a nyolcadik helyen került föl az ArtReview Power100 listájára, személyes példamutatásával, küzdelmével és természetesen ennek hátterében a fotográfusi életművével. Tavaly odaítélték neki a Käthe Kollwitz-díjat Berlinben, az Akadamie der Künste-n, most át is adják neki és január 20-án kiállítása nyílik öt évtized munkáiból, ugyanitt, március 19-ig.

Borítókép: Nan Goldin: Horse Circus, Paris, 2004, Dye sublimation print on aluminium (50.8 x 76.2 cm). Courtesy of the artist and Marian Goodman Gallery © Nan Goldin