Nemrég startolt egy új hazai webes felület, a hely[i], amely magyarországi független, artist run, non profit helyszíneket listáz. Semmilyen egyéb információ, vagy fölösleges sallang nincs, csak a helyek neve és adatai. A két fiatal alapító szerint, akik számára az ötletet egy hasonló bécsi weboldal adta, nagyobb láthatóságot kellene adni ennek a színtérnek.

Bácsi Barnabás idén végzett a Magyar Képzőművészeti Egyetem intermédia szakán, Bence Bettina pedig tavaly diplomázott szintén a Képzőn, a kortárs képzőművészet-elmélet szakon. Ők ketten indították el a hely[i], azaz helyindex nevű weboldalt, amely a budapesti és a fővároson kívüli független kortárs képzőművészeti helyszíneket listázza, illetve Budapest esetében egy térképen meg is jeleníti.

Az exindex és az ikOn hosszabb ideje létező projektek és a szóban forgó helyek programjait, kiállításait is rendszeresen közlik, a hely[i] viszont csak erre a szcénára koncentrál. A minimalista, egyszerűen kezelhető és bővíthető felületen a készítők meg is nevezik az előképet, ez a bécsi Independent Space Index. A projekt két kitalálóját kérdeztük.

Bácsi Barnabás: Az inspirációnk a bécsi Independent Space Index nevű oldal volt, amellyel egy Erasmus-félév során találkoztam Ausztriában. Nagyon hasznosnak tartottam, hogy összegyűjti azokat az off space-eket és nonprofit helyeket, amelyek nem szerepelnek a többi hasonló, művészettel foglalkozó adatbázisban. Nekem, külföldiként nagy segítség volt ez a térkép, és arra gondoltam, hogy hasznos volna ennek egy magyarországi változatát létrehozni.

Éreztetek egyfajta kommunikációs deficitet, hiányt is? Vagyis, hogy ezek a helyek esetleg nem jól kommunikálnak?

Bence Bettina: Nem feltétlenül hiányt mondanék, vagy azt, hogy ők maguk nem kommunikálnak jól, vagy ne volna közöttük egyfajta összetartás. Csupán azt, hogy eddig nem volt ennek a színtérnek egy olyan önálló gyűjtőhelye, ahol tényleg csak ezek a helyek mutatják meg magukat a közegnek.

Mik voltak a válogatás kritériumai? A listán helyet kapott például az Artpool is, amely nem mondható függetlennek, hiszen a Közép-Európai Művészettörténeti Kutatóintézet alá tartozik, amely pedig a Szépművészeti Múzeumhoz. A Budapest Galéria is kilóg, mint a Főváros intézménye. Valószínűleg nem az a feladata egy ilyen projektnek, hogy definiálja, mit jelent a függetlenség fogalma az intézményi mezőben, de az biztosan nem véletlen, hogy hol húzzátok meg a kört és miért ott.

Bácsi Barnabás: A piactól vagy az államtól, illetve a kormánytól való függetlenség kirajzol egy spektrumot és az egyes intézmények ennek különböző pontjain helyezkednek el. És van számunkra egy szürke zóna is, néhány olyan hely, amelyről nem tudtuk pontosan eldönteni, hova is tartozik, vagy a besorolását éppen mi kezdtük el. Ami most kijött, az egy nagyon hosszú szűkítési folyamatnak az eredménye. Vannak itt például vegyes modellben működő helyek is, mondjuk az ISBN könyv+galéria, ami projektgaléria, de egy könyvesbolt van mellette, és részben az tartja fenn. Tehát van egyfajta piaci működés is, ami lehetővé teszi a fenntartást, és ez több más helynél is így van. Ugyanígy, az ideológiai értelemben vett, vagy a kormánytól való függetlenségnek is van egy spektruma. Lehetnek mission statement-ek, mondjuk például az Artpool esetében is, amelyeket befolyásolhat a fenntartóváltás, vagy betagozódás egy nagyobb intézmény alá.

Mi nem látunk rá tökéletesen ezekre a helyzetekre, éppen ezért tartottuk fontosnak, hogy valamelyest flexibilis legyen ez a lista. Abszolút nyitottak vagyunk és hagyatkozni is akarunk a beérkező szerkesztési javaslatokra.

Létezik az exindex, az ikOn, tavaly megvalósult az ALTBP projekt, amely interaktív térképen jeleníti meg a budapesti független színtér bizonyos helyszíneit. Számotokra ezek szerint nem voltak jól használhatók az említett platformok?

Bácsi Barnabás: Ezek jól használható platformok, és abszolút nem ezek ellenében szerettük volna megfogalmazni magunkat. Az eleve nem rossz dolog, hogyha ezeknek a platformoknak különböző fókuszuk van, tehát mindegyiknek van önálló koncepciója, meg futamideje. Mi fontosnak tartottuk azt, hogy adott esetben olyan helyeket is feltegyünk erre a térképre, amiket azáltal, hogy frissen végzett vagy fiatal kurátorok és művészek vagyunk, viszonylag hamar észreveszünk, különböző open call-okon, illetve a barátainkon, ismerőseinken keresztül. Nálunk azonnal felkerülhet a térképre egy ilyen hely, anélkül, hogy ez bármilyen adminisztratív akadályba, vagy akár előfizetésbe ütközne.

Mit vártok a projekttől? Képes-e valami mást is teremteni maga körül egy ilyen platform, azon túl, hogy információkat ad.

Bence Bettina: Azoknak a kis helyeknek, amelyeknek nincs akkora láthatóságuk, segít, hogy bekerüljenek a közeg vérkeringésébe. Nagyobb nyilvánosságot kapnak, megismerik őket – szerintem ez  nagyon fontos része ennek a projektnek.

Bácsi Barnabás: Nincsenek olyan terveink, hogy például fesztivált alapozzunk rá, vagy ilyesmi. Bár az egy nagyon jó kezdeményezés a bécsi Independent Space Index esetében, hogy időről-időre ezeket a helyeket egyszerre megnyitják és programokkal töltik meg egyfajta fesztiválszerű keretben. Nekünk ez nem szerepelt az elsődleges céljaink között, pusztán egyszerűen és gyorsak akartunk reagálni egy igényre. Ha használják, vagy adott esetben egy külföldről ide érkező művész vagy rezidens művész ennek segítségével jut el mondjuk a Pincébe vagy a MŰTŐ-be, mert máshonnan nem értesült volna róluk, az nekünk már siker.

Mit láttok a független színtér fő problémájának?

Bence Bettina: Kezdenek a perifériára szorulni ezek a helyek. Szó szerint is: Budapest belső kerületeiből egyre inkább a külvárosba. Lehet ez egy tendencia is akár, de nyilvánvalóan összefügg a fenntartás kérdéseivel.

Bácsi Barnabás: A finanszírozás olyan probléma, amelybe minden hely beleütközik egy ponton. Válaszút elé is kényszerül adott esetben, hogy kitől válik függővé, mert saját zsebből senki nem tudja a végtelenségig fenntartani ezeket a projekteket. Sok artist run hely úgy működik, hogy egy művészcsoport, vagy alapító csoport tartja fenn. Ez is hozzájárul ahhoz, hogy némelyik tiszavirág életű, felbukkan, aztán eltűnik és felbukkan helyette egy másik. Ez a dinamika persze valamilyen szinten hozzátartozik a színtér jellegéhez. Friss problémákra vagy igényekre adnak friss választ, és van egy bizonyos élettartamuk.