A felbecsülhetetlen értékű, eredetileg zömmel a Parthenon frízéhez tartozó márványok kalandos sorsáról márciusban számoltunk be részletesen, jelezve, hogy Görögország újabb offenzívát indított a márványok visszaszerzésére, s bár erőfeszítései rövid távon aligha járnak sikerrel, némi, számukra kedvező elmozdulás tapasztalható az ügyben, s borítékolható az is, hogy Nagy-Britannia idővel kénytelen lesz komolyabban napirendre tűzni a kérdést.

Most úgy néz ki, hogy ez a pillanat előbb jön el, mint ahogy arra a nemzetközi megfigyelők és talán maguk a görögök is számítottak. Pedig a legutóbbi, a témával kapcsolatban a világsajtót bejárt hír még nem erre engedett következtetni. Történt, hogy egy oxfordi intézet, az Institute for Digital Archaeology (IDA), amely digitális technológiákat alkalmaz a kulturális világörökség veszélyeztetett elemeinek katalogizálására, adott esetben rekonstruálására, a 3D szkennelést szerette volna bevetni annak érdekében, hogy a frízekről később kőfaragó robotok segítségével tökéletes másolatokat lehessen készíteni. Joggal feltételezték ugyanis, hogy ezek léte előbbre tudná vinni a vitát: vagy London egyezne bele az eredeti márványok visszaadásába és azok ilyen másolatokkal történő pótlásába vagy fordítva, Athén elégedne meg a másolatokkal – bár ennek a változatnak nyilván nem túl nagy az esélye. A British Museum azonban néhány hete elutasította a kiválasztott márványok szkennelésére vonatkozó kérést, ami miatt az intézet még pert is kilátásba helyezett.

Ez után a közvetlen előzmény után némi meglepetést keltett az UNESCO május 17-i bejelentése, miszerint Nagy-Britannia és Görögország megegyezett arról, hogy hivatalos tárgyalásokat kezdenek a márványok visszaszolgáltatásáról. (Bizonyára nem véletlen a bejelentés időzítése sem, ami egy nappal előzte meg a Múzeumi Világnapot.) Az UNESCO úgy jön képbe, hogy a korábbiakban már többször ajánlkozott az ügyben közvetítőnek a két ország között, amit Nagy-Britannia arra hivatkozva hárított el – és általában is ez képezte az utóbbi évtizedekben képviselt, még idén februárban is megerősített taktikájának alapját –, hogy kormánya nem illetékes a kérdésben, az a British Museum kizárólagos kompetenciájába tartozik. A világszervezet legutóbb néhány hónapja kérte a brit kormányt, hogy vizsgálja felül eddigi álláspontját és kezdjen bona fide tárgyalásokat Athénnal. A nemzetközi közhangulat alakulása és a fokozódó görög nyomás mellett nyilván ez a felhívás is szerepet játszott abban, hogy Londonban megtört a jég, és Stephen Parkinson, művészeti ügyekben illetékes parlamenti államtitkár április végén levélben kérte fel az UNESCO-t, hogy a kérdés megvitatására szervezzen számára találkozót Lina Mendoni görög kulturális miniszterrel. Mendoni – és ebben nincs semmi meglepő – azonnal igent mondott a javaslatra és a felek megállapodtak abban, hogy a találkozóra „megfelelő időben” sor kerül. Ez komoly fordulatot jelent a brit álláspontban, mert bár mindig is voltak olyan brit politikusok, akik a márványok visszaadását szorgalmazták, a hivatalos álláspont szerint, amit Boris Johnson miniszterelnök a közelmúltban is megerősített, azok „teljesen legálisan” kerültek brit tulajdonba.

Aligha feltételezhető, hogy a britek csak azért egyeztek bele a találkozóba, hogy megismételhessék korábbi, jól ismert álláspontjukat. Ezzel együtt a tárgyalásoknak, amelyek valamikor a közeljövőben megkezdődnek, többféle kimenetele lehetséges, melyek közül csak az egyik, és nem is a legvalószínűbb, hogy London egyszerűen lemond a márványok tulajdonjogáról és visszaadja azokat Görögországnak. De ha mégis így történne, vélhetően kapcsolódni fog hozzá valamilyen ellenszolgáltatás – és nem is feltétlenül a múzeumi kapcsolatok világában.

Borítókép: Az Elgin-márványok egy darabja a British Museumban. Fotó: JiahuiH / Flickr