A növény is műtárgy a Lehetőségek terében – a tranzit.hu edukációs közösségi projektjeiről
Hogy kiknek és mire ad lehetőséget a Lehetőségek tere? Leginkább azoknak a fiataloknak és fiatal felnőtteknek, akiket a formális edukáció, az oktatás rendszere és módszerei elidegenítettek. Akiknek egyszerűen nem (volt) elég, amit az iskolában kaptak. Vagy akikkel az iskola nem tudott mit kezdeni.
A projekt elegánsan fogalmaz, amikor azt mondja magáról: „az iskolai oktatást kiegészítő közösségteremtő tevékenység”, mert hát itt mégiscsak arról van szó, hogy a hazai közoktatás hiátusait vagy inkább hatalmas és egyre növekvő árkait civilek, művészek, művészeti szakemberek igyekeznek betölteni, együttműködve magukkal az oktatás alanyaival. A tranzit.hu Lehetőségek tere című projektje a művészet és a demokratikus pedagógia módszereit adja a kezükbe; és ha azt keressük, hogy azok a művészeti közbeszédben elterjedt fogalmak, mint „participatív”, „edukatív”, „párbeszéden alapuló”, „társadalmilag érzékeny” mit is jelenthetnek a gyakorlatban, akkor a tranzit.hu Práter utcai helyén érdemes keresgélni.
A tranzit.hu[1] kortárs művészeti egyesület gyakran fog össze más szervezetekkel, helyszínekkel, melyeknek hasonlóak a célkitűzéseik. Önálló központja 2011-től ’17-ig a Majakovszkij 102, azaz a Király utca 102. alatt található lakás volt. Korábban és azóta más szervezetekkel osztozott a telephelyen, ilyen volt a Fiatal Képzőművészek Stúdiója Egyesülettel és a Magyar Képzőművészeti Egyetemmel közösen működtetett Labor Galéria (2009–2011). A Király utca után a Corvin Áruház harmadik emeletén működött MÜSZI, azaz Művészeti szint (2017–2018), illetve a Vasas Szakszervezeti Szövetség székháza (2018-2021) is voltak a tranzit.hu működésének helyszínei. Jelenleg a Szigony utcai lakótelep árnyékában, a Práter utca és a Molnár Ferenc tér sarkán lévő felújított üzlethelyiségben működnek. Ez a helyszín ad otthont a tavaly szeptemberben útnak indított Lehetőségek tere nevű, kifejezetten a középiskolás és fiatal felnőtt korosztályt megcélzó, kölcsönös tudásátadáson alapuló projektjének.
A Práter 63 rossz állapotú, üres helyiség volt, de a szomszédban lévő építészstúdió tanácsait követve sikerült a célokat kiszolgáló, egyszerre több funkció ellátásra alkalmas, letisztult térré alakítani. Itt kapott helyet a tranzit könyvtára illetve irodája, egy kiállítótér, konyha és közösségi tér, az emeleten pedig workshopokra, foglalkozásokra alkalmas helyszínek.
Az egyesület tevékenységében most kétféle programtípus dominál. A meghatározott célcsoportnak, a 14 és 26 év közötti fiataloknak szóló, akik az oktatási rendszerben megélt sikertelenségük, motivációs hiányuk miatt a kortársaiktól eltérő helyzetbe kerültek. Valamint olyan nyilvános események, amelyek betekintést engednek az egyes projektek fázisaiba, eredményeibe illetve egyszerre tudják megszólítani és integrálni a célközönséget a nagyobb nyilvánossággal – ez pedig korosztályok és a tudások keveredését is eredményezi.
A tranzit.hu-t a művészeti színtér közelebbi ismerőinek nem kell bemutatni, de azoknak valószínűleg igen, akik kevésbé otthonosak ezen a területen. A 2005 óta működő szervezet fókuszában kezdettől a párbeszédre, véleménycserére épülő oktatási modellek és a progresszív kultúra önszerveződő tevékenységeinek vizsgálata, kutatása áll – különös tekintettel a rendszerváltás előtti korszak, a neoavantgárd idejére. Ugyanakkor az intézmény a különböző diszkurzív, kísérletező kortárs képzőművészeti projektek létrehozója és katalizátora is egyben.
Számos kiállításon, kutatáson és kiadványon keresztül foglalkozott már a fent említett párbeszéden illetve egymás megértésén alapuló témákkal, ezzel pedig meghatározó szerepet tölt be a régió és a hazai kortárs képzőművészeti életében. Erre példa többek között a Kreativitási gyakorlatok című kiállítás, amelyet 2014-16 között mutattak be a lipcsei Galerie für Zeitgenössische Kunstban, majd a tranzit.hu-ban Budapesten és a varsói Modern Művészeti Múzeumban. A tárlat a kelet-európai régióra koncentrálva áttekintést adott az alternatív tanulási formákkal kísérletező, történeti és kortárs művészeti projektekről. A kutatási projektből egy átfogó angol nyelvű tanulmánykötet is készült.
A tranzit.hu fontos projektje volt a hazai alternatív képzőművészeti élet kiemelkedő teljesítményeinek elismerésére alapított Katalizátor-díj. A kutatások és annak eredményét bemutatni hivatott kiadványok sorában példaként említhető az Elképzelés, 1971 – A magyar konceptművészet kezdetei, Beke László gyűjteménye, mely a hazai konceptualizmus kezdetét jelentő projektet mutatja be az eredeti dokumentumokon keresztül, vagy a Király Tamás ‘80s című kötet, amely az alter-divattervező alkotói pályájának első évtizedébe enged betekintést. A tranzitblog és a Mezosfera online kulturális magazinok is lényeges szerepet töltenek be az egyesület számára releváns projektek online térben történő publikálásában és a kritikai színtér erősítésében.
A Lehetőségek tere a tranzit.hu edukatív, pedagógiai vonalához tartozik, ezt ötvözi a kortárs művészet különféle gyakorlataival és a direkt társadalmi reflexióval. Mindezt persze nem a képzőművészet hagyományos bemutatási keretein belül kell elképzelni – itt a folyamatok ritkán manifesztálódnak konkrét műalkotásokban, inkább közös gondolkodásban, módszerekben érhetők tetten.
A projektben megvalósuló kiállítások, események a közönség vegyes életkorából és a diverz programokból fakadóan nem is jöhetnének létre a hagyományos keretek között. Ez igaz a Colonia Herbalia. Közös terek – növényi szubjektumokcímű, egész teret betöltő tárlatra is. Ennek kiindulópontja egy teljesen hétköznapi elképzelés, a tér növényekkel való “zöldítése” volt, azonban nem esztétikai szempontok, hanem művészeti módszerek, illetve koncepció alapján. A projekt három egymásra épülő workshop alkalmával formálódott kiállítási anyaggá. A foglalkozásokon Árva Judit kritikus, illetve Gosztola Kitti képzőművész koordinálásával a Varga Márton Kertészeti és Földmérési Technikum tanulói vettek részt, akik az ötleteléstől a kialakításig végig közreműködtek. Azt a kérdést kapták a szervezőktől, hogy ők maguk milyen növények lennének és hol éreznék jól magukat a térben? A válaszok alapján állt össze a térbe kerülő növények sora és elhelyezkedésük. Ehhez pedig kapcsolódott egy növénygyűjtő kampány, ennek az adományozó akciónak a hozadékaként jött létre a kiállítás egyetlen időszakos eleme: a palántanevelés célját szolgáló rusztikus polc, ahova azok a növényfelajánlások kerültek, amelyeket nem használtak fel a térinstalláció kialakításakor. Ezek közül bárki örökbe fogadhatott, hazavihetett néhányat.
Történeti, művészettörténeti szempontból is megvizsgálták a növények tárggyá vagy műtárggyá változásának a folyamatát. Valamint a természethez való viszony minőségeit, a szobanövénykultúra egyes “fejezeteit”, az ablakkertek létrejöttét, illetve a növénydivatokat. Mindez a kiállításon egy kutatási térkép formájában, valamint a projekt módszertani kiadványában szereplő átfogó tanulmányon keresztül vált mindenki számára megismerhetővé. Nehéz lenne megmondani, hogy mikor van vége a kiállításnak, hiszen nem fogják hagyományos értelemben “lebontani”, mivel mostantól a növények és a hozzájuk köthető idézetek a tér szerves részét képezik.
A Lehetőségek tere egyszeri vagy rendszeres alkalmakból álló programokat is kínál. Mint amilyen például a Visszautasítottak szalonja, ahol a résztvevők olyan aktuális képzőművészeti eseményeket látogatnak meg, amelyekre az átlagos oktatási keretek között nem volna lehetőségük. Ilyen volt például a Bura Károly Galériába vagy a KuglerArt Szalonba tett látogatás, ahol roma kortárs művészettel ismerkedhettek meg. A foglalkozásokra példa lehet még a Máriás Leonárd filozófiai gyakorlatvezető által tartott Filókör, de ide sorolható a Vállfa Projekt is, amely egy könnyed tavaszi gardróbcsere program volt. Vagy éppen a Szabó Eszter Ágnes által tartott Közös hímzés a békéért névre hallgató workshop.
Mindezek mellett a projekt célja a környéken lakókkal való kapcsolatfelvétel is, erre ideális helyszín a szomszédos Molnár Ferenc tér lakóházak övezte parkja, ahol április 30-án egy egész napos piknikkel tervezik megszólítani a kerület lakosait.
Az ilyen típusú közösségszervezésnek az állandó figyelem és a változatos programok mellett elengedhetetlen feltétele a hozzáértő munkatársak jelenléte. A tér alapítótagjai a már említett Árva Judit, Gosztola Kitti és a médiakutató Máriás Leonárd filozófus és újságíró mellett Hegyi Dóra művészettörténész és kurátor, Kánya Kinga szociológus és közösségfejlesztő, Pócsik Andrea kultúrakutató és filmtörténész, Sarlós Ágnes mozgásszínház tréner, továbbá Táborosi Norbert pedagógus.
A Lehetőségek tere a tranzit.hu eddigi tevékenységébe közvetetten csatornázódik be, az események felépítése kapcsán – a képzőművészeti háttérből adódóan – fontos a művészek bevonása és az általuk végzett művészetközvetítési tevékenység. Ugyanakkor a célcsoport-váltás ellenére, a Práter utca 63 nem alakult ifjúsági központtá. Meg akarják találni az egyensúlyt a képzőművészeti beállítottságú közönség megszólítása és a fiatalok bevonása között, ami nagy és elmélyült feladatot jelent. Ha csak a mostani kiállítást vesszük alapul, akkor is jól látható az erre tett kísérletek eddigi eredménye: a projekt fiatalok és művészek bevonásával illetve tudáscseréjének köszönhetően jött létre, oly módon, hogy az ott megszerzett tapasztalatok beépültek nemcsak a térbe, de a résztvevők ismereteibe is.
[1] A tranzit független kortárs művészeti hálózat, amely az Erste Stiftung (az Erste Bank alapítványának) támogatásával, Ausztriában, Csehországban, Szlovákiában, Romániában és Magyarországon működik. A közép-kelet-európai régióban tevékenykedő szervezet missziója, a helyi kontextusoknak megfelelően, különféle művészeti eseményeken, kiadványokon illetve kutatásokon keresztül egy kritikai és edukatív platform létrehozása, ami a globális és lokális összefüggések megértését, valamint azok új megközelítését segíti elő, innovatív kulturális gyakorlatokon keresztül. Továbbá a tevékenységével szándékozik értelmezni a társadalomtudományok és a művészet közötti kapcsolatot.