A részvételi lista módosulása az érintett országoknak vagy éppen művészeknek a nemzetközi kortárs színtéren betöltött szerepétől és a változások okaitól függően sokszor komoly visszhangot vált ki, máskor viszont szinte észrevétlen marad.

Az előkészületek finisének heteiben idén, érthető módon, leginkább az orosz és az ukrán részvétel kérdése került reflektorfénybe, közvetlenül az Ukrajna elleni orosz invázió kezdetét követően. Ahogy arról február végén mi is beszámoltunk, az orosz pavilon művészei és kurátora az invázió ellen tiltakozva azonnal lemondták részvételüket, így az orosz pavilon az idei biennálén zárva marad. Ukrajna ezzel szemben szívesen látott vendég Velencében, mégis az utolsó pillanatig kétséges, hogy meg tudják-e valósítani, s ha igen, milyen formában tervezett projektjüket. Most úgy tűnik, ez végül, a hathatós nemzetközi támogatásnak is köszönhetően, sikerülhet. (Az ukrán pavilonban kiállító Pavlo Makovval készült interjúnk itt olvasható.) 

Egészen más okból kényszerül távol maradni a biennálétól a Tajvant képviselő Sakuliu Pavavaljung, az ottani művészeti szcéna egyik sztárja, akit tanítványa vádolt meg szexuális zaklatással. Noha a vizsgálat ez ügyben még tart, a tajvani Nemzeti Kulturális Művészeti Alapítvány úgy döntött, hogy „Tajvan nemzetközi imázsának és reputációjának védelme érdekében” és azért, hogy „Velencében a tajvani pavilon kapcsán a művészetről és ne az ilyen konfliktusokról folyjon a vita”, a 61 éves művész jelölését visszavonják.

Pavavaljung egyébként szerepelt az idei kasseli Documenta kiállítóinak listáján is, ám röviddel ezelőtt onnan is törölték. Hogy az idő rövidsége miatt sikerül-e Tajvannak egy másik projektet előkészítenie és bemutatnia, az még néhány nappal a biennálé megnyitása előtt sem világos. Tajvan egyelőre továbbra is szerepel a résztvevők listáján, de a kiállító művész(ek) megnevezése nélkül.

A legfrissebb lemondás ezen a héten érkezett: Namíbia vonta vissza részvételét szinte az utolsó pillanatban; az ország neve már nem is szerepel a résztvevők listáján. A pavilon ezzel együtt az eredetileg tervezett tartalommal várhatóan megnyílik majd, csak épp nem Namíbia nemzeti pavilonjaként, hanem egy ottani művész egyéni tárlataként. Mi is történt valójában? Március elején a helyi szcéna 372 képviselője nyílt levélben hívta fel a figyelmet arra, hogy a tervezett velencei show „ódivatú és problematikus”, alkalmatlan arra, hogy az ország kortárs színterét bemutassa a nagyvilágnak. Pedig az ország – történetének első velencei bemutatkozásával – nagy lehetőség kapujában állt, különös tekintettel arra, hogy az afrikai kortárs művészet iránt világszerte rohamtempóban bővül az érdeklődés. A pavilonban egy RENN álnéven alkotó művész szerepelt volna land art projektnek nevezett, vasból és kőből készült figurákból álló installációjával.   

A 64 éves RENN dél-afrikai származású fehér bőrű művész, 2013 óta dolgozik egy namíbiai sivatagban. A nyílt levél aláírói szerint RENN-t a közvélemény inkább a turizmusipar képviselőjeként ismeri, akinek „nincs kapcsolata az ország kortárs művészeti és kulturális szcénájával” és installációja „az őslakosságról alkotott rasszista és kolonialista képet tükrözi”. Nem élvezi a helyi kortárs színtér bizalmát a projekt olasz kurátora, az ilyen funkciót először vállaló Marco Furio Ferrario sem, aki önmagát „stratégiai tanácsadónak” nevezi és 2014 óta dolgozik namíbiai cégeknek, főként ugyancsak a turisztikai iparban. Ferrario a tiltakozó levél aláíróit előbb perrel fenyegette, majd további művészek bevonásával próbálta menteni a menthetőt, de ez nem sikerült. A botrány láttán lemondott a pavilon nemzeti biztosa, azt állítva, hogy a kurátor őt is félrevezette, és visszalépett a főszponzor cég is, végleg megpecsételve a pavilon sorsát. A namíbiai kulturális minisztérium végül azzal a kéréssel fordult a biennálé igazgatóságához, hogy Namíbiát töröljék a résztvevő országok listájáról, de ne akadályozzák meg, hogy a tervezett kiállítás magánkezdeményezésként létrejöjjön.

Borítókép: Részlet RENN projektdokumentációjából, © RENN