A kortárs művészlét társadalmi és kulturális kényszerek mentén formálódó helyzete olyan topik, mely számos művész projektjében, alkotásában visszaköszön. Milyen fogalmak és értékek mentén gondolkodunk a minket körülvevő világról vagy művészetről? Milyen látható vagy láthatatlan összefüggés köti össze a körülöttünk végbemenő eseményeket és helyzeteket? 

Babinszky Csilla kiindulópontjai olyan hétköznapi jelenségek, melyek a valósághoz való viszonyunkról vetnek fel kérdéseket, gyakran önreflektív felhanggal. Az alkotó a Fészek Galéria és a Hermann Ottó terem kettősére gondolta és rendezte újra az elmúlt években készült munkáit, kiegészítve azokat néhány korábbi, tematikailag kapcsolódó alkotásával.

A címmel ellentétben, a Látszólag ok nélküli egybeesés az utolsó centiméterig megtervezett és átgondolt kiállítás. Így a cím első hallásra zavarba ejtő, hiszen ha van valami, amit Babinszky Csilla eddigi életművéről elmondhatunk, akkor az pont az, hogy ok nélkül semmi nem áll fenn – sem installációiban, sem rajzsorozataiban, sem szobraiban, ahogy más médiumban készült munkáinál sem.

2021 nyarán a veszprémi Művészetek Háza mutatott be az eddigi életműből egy jelentősebb válogatást, mely végigvezetett az elmúlt két évtized alkotói állomásain, ugyanakkor a legutóbbi munkák újragondolása és tematikus újrarendezése a Fészek Galériában most megtekinthető kiállítás keretein belül valósult meg. Babinszky jelen kiállítása a személyes művészlét nézőpontjából vizsgálja a kultúra és művészet aktuális helyzetét, státuszát, értékteremtésünket, miközben a kiállított művek a fiktív vagy valós realitás-élményünket helyezik a középpontba. 

A cross-mediális munkákat – festmény, rajz, szöveg, fotó, videó, szobor – a tematika fűzi össze, miközben a médiumok közötti átjárás épp úgy a kiállítás fontos rétegeként értelmezhető. A tárlat   önreflektív felhanggal, a Horror vacui című munkával indul, mely itt a klasszikus értelemben vett festővászon ürességétől való félelemtől elvonatkoztatva, maga a létezés, és a művészlét legszenzibilisebb és legbénítóbb félelmével, egyben  legerősebb vágyával is szembesít. Hogy tud valaki hozzátenni személyesen és általánosságban is, az egyébként túltermelésben fuldokló világunkhoz, vagy akár a művészeti kánonhoz? 

A lefóliázott térben a szemlélődő, majd tótágast álló művész ezt az állapotot és a kiállításra oly jellemző nézőpont váltásokat jeleníti meg, megmutatva az alkotásban lévő feszültséget, annak vágyát és annak elutasítását egy játékos mozdulatban egyesítve. 

Babinszky a nejlon-fóliához, mint a leghétköznapibb anyaghoz fordul, egyszerre teszi a művészet tárgyává és közvetítő médiumává, melynek transzparens, érzéki felülete végigvonul a Fészek Galéria terében kiállított munkáin. A Kontempláció esetében is ez a mesterséges anyag köti össze a sorozat képeit, ahol a nejlon, áttetsző, érzéki jelenlétén túl, a művészi tevékenységgel szembeni védelmet is reprezentálja. Jelentéktelen részletek, melyek inszignifikáns létük által észrevétlenek, ugyanakkor figyelmünkbe helyezésükkel minden más eltűnik körülöttük, s a néző belefeledkezik képi, meditatív látványukba.

Szemeteszsákok, védőfóliák lényegülnek át horizontális és vertikális irányú érzéki felületekké a falnak támasztott Absztraktok triptichontábláin is. A rétegek egymásra helyezése új kontextust teremt: a fóliából álló színmezők lágyan elmosódnak, a csillogó, egymásra simuló rétegek oszcilláló felületet hoznak létre a transzparens síkokon. A vasrámákra kifeszített, feltekert anyagok strukturális rendszerével Babinszky itt az absztrakt nyelvezetet veszi kölcsön a formák és színek önmagukban és önmagukon túlmutató tartalmának közvetítéséhez, az illúzió határait vizsgálva. Közben a  Self-sabotage barokkosan festett zacskói, a zacskókat ábrázoló és zacskókkal eltakart olaj-vásznai a hagyományos és kortárs művészet közötti határvonalat hivatottak megjeleníteni, visszakanyarodva az értékváltás és önellentmondás reflektív helyzetéhez.

Babinszky Csilla a természet és a mesterséges élet közötti kapcsolódási pontokat vizsgálja Bármi lehet című rajzában. Az életnagyságú, steril térben lebegő-legelő őz, hangsúlyos figuralitásával kilóg a többi munka közül: nem valamiféle látvány illúzióját látjuk itt, sokkal inkább a látást magát tematizálja. Közelről megfigyelhető csak, hogy

a fű-zöld felület valójában egy nejlonzacskó és az első látásra szeretnivaló őz-figura is inkább egy vadállat furcsa kollázsképe, egy gida és egy felnőtt állat részleteivel, pupilla nélkül, vadságot hangsúlyozó szőr-kavalkáddal, s szomorúan figyelünk fel az árnyékra, mely a zacskó valóságát erősíti.

A kiállításon az Anyag és antianyag a legfrissebb munka, mely egy félig feltépett fóliát, és tükrözött képét tárja elénk. A félig festmény, félig nejlon képen a műanyag átlényegült egy idegen, mégis transzparens, lírai kompozícióvá. 

A valóság és annak tükrözött képe a mit is látunk kérdéshez vezet, akárcsak az emeleti kiállítótérben elhelyezett Csend-Életek sorozat két darabja, egy computer és egy tévé megfestett, majd szobrokká formált vetületei, azok szemünkkel játszó ábrázolása. Babinszky az illúziókeltő használati eszközöket illúziókeltő vizuális megjelenéssel párosította, hamis látvánnyal csapva be a nézőt. Az alkotó valóságábrázolásra tett törekvéseinek összegzéseként is tekinthető az Egy centi ceruza, mely egy gyári centiméter beosztásokkal jelölt ácsceruzából elrajzolt egység képe, pontosan egy centié, s a hozzá kapcsolódó videóval teszi plasztikussá hogy racionális világunk, számaink, mértékegységeink épp oly tünékeny valóságok mint képeink. Így lesz 1 centi 1 óra 20 perc.

A Fészek két terében Babinszky különböző valóság-értelmezésekhez ad kiindulópontokat. Élettelen vagy fiktív alakjai, képtárgyai a környezetből kiszakítva lebegnek, s a valóság és a látszat közötti paradox ingázás által egyszerre tűnik ismerősnek és idegennek ez az elénk tárt képi világ. A látványt a különböző médiumok segítségével, a verbális és vizuális elemek egymásra vonatkoztatott jelentéseivel ábrázolja.  A képnézési mechanizmusainkban éppúgy elbizonytalanít minket, mint biztos válaszainkban, s a különböző gondolkozási módszerek feltárásával reflektív magatartásra sarkall. Lelassít bennünket, megingat, és a látszatvilág felmutatásával minden valóságosnak vélt dolgot megkérdőjeleztet velünk. Hiszen ahogy a kiállítás címében is szerepel, körülöttünk  bármi lehet  látszólag ok nélküli egybeesés.

Babinszky Csilla: Látszólag ok nélküli egybeesés, Fészek Galéria, Budapest.
Nyitva: 2022. április 9-ig.
Finisszázs: április 9., 15.00-tól