Nem sokat tudunk Törökország független művészeti színteréről, azokról a kezdeményezésekről pedig, amelyek nem Isztambulban vagy Ankarában működnek, még kevesebbet. Arról viszont sokat hallani és olvasni, hogy a jelenlegi török hatalom hogyan viszonyul a rendszerkritikus értelmiséghez, művészeti gyakorlatokhoz, mint ahogy arról is, milyen feszültségekkel terhelt a török társadalom a gazdaság jelenlegi mélyrepülésében. Anatólia tulajdonképpen az ország nagyobbik része, amely számos országgal határos és számos nemzetiség és kultúra együttélése jellemzi. Független művészeti színterén pedig nagyon izgalmas csoportokat, helyeket, szervezeteket találni.

A Kis-Ázsiának is nevezett Anatóliai-félsziget az európai civilizáció kialakulásának is egyik fontos helyszíne. A kontinensünket Ázsiával összekötő területen – mely az újkőkortól kezdve számos, fontos művészeti hagyományokkal is rendelkező népcsoport lakhelye volt – született például Homérosz és Hérodotosz is, neve görögül ‘napkelet’-et jelent. A ma itt alkotó, a hivatalos török vezetés ideológiai irányvonalát nem követő fiatal művészek, műhelyek, közösségek és csoportok mondhatni kortárs kulturális enklávékat alkotnak, minthogy a török kulturális politikai árnyékában, elsősorban nemzetközi kulturális szervezetek támogatásával működnek.

A három egymással összefüggő tengerrel – Fekete-tenger, Égei-tenger, Földközi-tenger –, és több országgal, köztük Grúziával, Örményországgal, Iránnal, Irakkal, Szíriával is határos Anatólia számos független kurátor, művész és kulturális szakember otthona. A mai Törökország nagy részét kitevő, multikulturális régióban közép-ázsiai, közel-keleti, levantei, görög, roma és afro-török identitások élnek együtt. Az alulról szerveződő és politikailag elkötelezett művészeti kezdeményezéseknek pedig fontos szerepük van a sokszínű kulturális örökség megőrzéséért folytatott küzdelemben. Csakhogy a kortárs művészet a hatalmon lévő neo-oszmán, iszlamista politikát képviselő török hatalomtól ideológiailag távol áll, így innen kevés támogatásra számíthat. A virágzó fiatal művészeti csoportosulások a kormányzati szervek látókörén túl, többek között olyan intézmények támogatásával működnek, mint a Goethe Intézet, illetve egyéb helyi és nemzetközi szervezetekhez kapcsolódnak. Így az ismertebb, isztambuli színtéren kívül, még ha szigetszerűen is, de élénk kortárs művészeti helyszínek jöhetnek létre.

A térségre fókuszálva öt figyelemre méltó művészeti kezdeményezést mutat be az artnews nemrégiben megjelent cikke. A videóművészetet középpontba állító izmiri kiállítóteret, a Monitort; a Mardin Biennálét; az ankarai Dou PrintStudiot, a modern és kortárs kiállításokat jegyző bursai İmalat-Hane galériát és az eskişehiri FIRIN művészeti teret.

A Monitor nevű nonprofit szerveződést Nursac Sargon kurátor alapította és igazgatja 2018 óta Izmir városában. A videó- és filmvetítésre specializálódott szervezet különlegessége, hogy állandó helyszínnel nem rendelkezvén más-más, már meglévő művészeti helyszínekkel és alternatív kiállítóhelyekkel együttműködve szervez művészet-orientált vetítéseket azzal a céllal, hogy a belváros kreatív tevékenységét és energiáit a periférián lévő területekre is eljuttathassa.

A Mardin Biennálét 2010-ben rendezték meg az először. Erőteljesen átalakította a város képét a fesztivál időtartamára: a magasabban fekvő sivatagi területek városa, Mardin a kortárs művészek pezsgő találkozóhelyévé vált. A biennálék tematikája azóta is előtérbe helyezi a környezeti és társadalompolitikai kérdéseket, amelyekkel a helyi, nagyrészt kurd, asszír és arab lakosság szembesül, nevezetesen a globalizációval, polgárháborúval, a példátlan migrációval, az éghajlatváltozással, valamint a helyi nyelvek eltűnésével.

Az idén május 20. és június 20. között, ötödik alkalommal megrendezett esemény továbbra is valamiféle hidat képez Délkelet-Anatólia és a nemzetközi művészeti világ között. Adwait Singh, Új Delhi-ből érkezett kurátor ötletekben gazdag friss koncepciójában összesen 25 ország több mint 30 művésze szerepel. Az egykori türkmén uralkodók kora-középkori, az Artuqid építészet által meghatározott tereiben idén az indiai művészek kerültek fókuszba, és különös hangsúly került a város Indus-völgyébe vezető szárazföldi hídjának földrajzi jelentőségére.

A Dou PrintStudio Törökország egyetlen független litográfiai stúdiója, amelyet Doğu Gündoğdu nyomdászmester alapított 2019-ben feleségével, Naz Önennel. A kollaboratív grafikai stúdióban a hagyományos, antik kézműves technikák találkoznak a kortárs, főként Törökországból, de időnként külföldről is érkező művészek kozmopolita szemléletével. Az itt készült alkotások elkészítéséhez egy 1891-ben épített öntöttvas prést használnak.

A bursai İmalat-Hane galéria alig egy éve nyitotta meg kapuit. Bora Gürardát, a kereskedelmi galéria fiatal alapító-igazgatóját az isztambuli kulturális szcénában jártas Murat Alat író segíti tanácsaival abban, hogy a bursai vállalkozással az isztambuli közeghez hasonló sikereket érhessenek el. A galéria januári nyitókiállításán olyan ismertebb alkotók szerepeltek, mint Nil Yalter, a most 83 éves, Párizsban élő feminista képzőművész, az Egyesült Államokban élő és dolgozó Canan Tolon, a konceptuális szobrász és irodalommal, mozgóképpel is foglalkozó Deniz Gül, a magát “tér-gondolkodónak” nevező, Brüsszelben és Isztambulban élő Sinan Logie vagy a videoművész Ömer Ali Kazma.

Az Isztambul és Ankara közt félúton lévő egyetemi városban, Eskişehirben két művészeti felsőoktatási létesítmény is található, a kortárs művészeti színteret azonban leginkább a város három intézménye határozza meg: a már világszerte is jól ismert Odunpazari Modern Museum, az Eldem Art Space és az annak melléképületében működő FIRIN. Ez utóbbi helyszínek élénken reflektálnak az anatóliai térség mai kríziseire, az Eldem Art Space-ben jelenleg éppen az ország vízproblémáival kapcsolatos aggodalmakra reflektáló Száraz nyár című csoportos kiállítás zajlik, ezt egészíti ki Ece Gökalp berlini művésznek a FIRIN-ben látható Száradó tavak, fekete lyukak című párhuzamos egyéni tárlata.

Borítókép: Ece Gökalp: WCBNBYCBTNM (részlet a fotósorozatból). Forrás: ecegokalp.com