Az MKE doktori iskolájának hallgatói tavaly október óta a Margit körúton, az MKE PROFIL elnevezésű, galériává átlényegült megüresedett üzlethelyiségben is lehetőséget kapnak bemutatni munkáikat. A II. kerület mindössze egy évre bocsátotta rendelkezésre az ingatlant, így feszes a program, hogy minél többen megkaphassák a teret. Május elején 4-től 9-ig Tóth Anna Eszter és Kala Bence lakták be a valamikori hentesüzletet, ravaszul előnyt kovácsolva annak sajátosságaiból. A No Palm Tree Grows Under Smooth Sea című tárlat kurátora Salamon Júlia volt, a  pop-up kiállítást Kozák Zsuzska megnyitón elhangzott beszédével idézzük fel.

Tóth Anna Eszter és Kala Bence nem alkotnak állandó alkotó párost. A két festő közös kiállításának az a praktikus oka volt, hogy közös műtermen osztoznak. Ám, amikor először láttam a műveiket egymás mellett – még a műtermükben –, már akkor feltűnt egy gyönyörű összecsengés.

Kala Bence színmező-festészete kiválóan szemlélteti, hogyan tesz szert a szín szerkezeti fontosságra. Levegőperspektívát megidéző, szubtilis kékjei és az Anish Kapoortól vásárolt feketék a Bencére jellemző, precízen tagolt képmezőkben alapvető festészeti kérdésekkel foglalkoznak: kint és bent, távol és közel, sötétség és fényesség, súlyosság és könnyűség. 

Ezeket a képeit a covid magyarországi első hulláma idején, a karanténok, maszkozás, fertőtlenítés és szociális távolságtartás kezdetén, magányban, elvonultságban kezdte készíteni. Nemcsak technikájuk és anyaguk (olaj/vászon) miatt lettek tehát ilyen meditatívak ezek a munkák. Festményein a távolság, elválasztottság, elszigeteltség érzése uralkodik. Mindaddig, amíg észre nem vesszük azokat a Kala-féle részleteket, például elrejtett narancssárgákat, amelyek felfedezéséhez nagyon is közel kell lépnünk. Kivéve a vadászpilótákat, akik az utca túloldaláról is észreveszik őket. Mindenki másnak azonban közel kell menni, közel kell lenni, hogy kiszúrja ezeket az apró, fénysugárszerű jelenségeket. Bence tehát a karanténállapotban, ahogyan ő fogalmazott, “a lehetőségek felszabadító leszűkítése során” alapvetően azt az álláspontot foglalta el, hogy legalább a képhez lépjen közel az ember, számolja föl a biztonság zálogának tekintett távolságot. 

Tóth Anna Eszter festményei, kollázsai, szobrai, amelyek tulajdonképpen csendéleteknek is nevezhetőek, meglehetősen hasonló stratégiát valósítanak meg. Nagyon közelre figyelnek: a szobában gyűlő, mosásra váró ruhakupacra. Anna az édesanyja láthatatlan munkáját teszi láthatóvá a művészet piedesztálján, kiválasztva a munkafolyamatból egy pillanatot és egy efemer objektumot. Megközelítés-módja azonban nem realista. Nekiáll szertelenül absztrahálni: egyfelől az egyes ruhakupacokból kivonni a “ruhakupacság” ideáját, másfelől képi megjelenítésükben is – változatos anyagokat, technikákat halmoz egymás fölé. Azt a kérdést feszegeti, hol húzódik valós és festett határa, hogyan lehet egy textíliát megfesteni, megjeleníteni, vagy csupán megidézni, csak utalni rá. S mindeközben arra kényszerít minket, hogy elmerüljünk az ő dzsungelszerű, vidám, vitális koloritjában, amelynek során, banális módon épp egy ruhahalom látványából töltekezünk. És abban a pillanatban, amikor ezt megtesszük, belépünk a nagymosást végző háziasszony tevékenységének létélményébe. 

Erről pedig nekem azonnal Mengyán Eszter jut eszembe, aki Zanin Évát idézve azt írja, hogy Kínában a folyók színe előre jelzi a közelgő divatszíneket. És ez nem metafora, ez szó szerint értendő. A textil- és divatipar egy emberek tömegeit elnyelő szörnyeteg lett az utóbbi évtizedekben. Talán mind belefutottunk már fotókba olyan varrodákról, ahol a kizsigerelt varrónők mellett, a zakatoló gépek lábánál fekszenek a kis gyerekeik. 

Ne higgye senki, hogy most messze kalandozom ettől a kiállítástól. Nézzétek meg Anna helyspecifikus Zig-zag installációjának kisebbik festményét. Én ott egy földön kuporgó kisgyermeket látok, aki ruhakupaccá változott, csak hogy anyukájának őrá is legyen ideje, hogy a figyelmét kicsit őfelé fordítsa. Mert valójában mi magunk is azok vagyunk, akinek-aminek a figyelmünket szenteljük. Tóth Anna Eszter és Kala Bence pedig segít abban, hogyan figyeljünk a virágok szépségére egy blúzon – vagy egy apró fénynyalábra a sötétség peremén.

Az MKE – PROFIL Galéria következő tárlata a nemzetközi vendéghallgatók munkáit bemutató Párhuzamos Magyarország // Paralell Hungary II lesz, mely május 14-től 25-ig látogatható majd.