Egy francia bíróság elrendelte egy Sotheby’s-aukción 1,2 millió fontért eladott Pissarro-festmény visszaszolgáltatását egy zsidó bankár örököseinek. Az ítélet az 1941-ben, a náci megszállás idején elrabolt műalkotás visszaadásáról rendelkezik, és egyúttal a 2024-es londoni aukció érvénytelenítését is kimondja. Az ügy ritka példája annak, hogy egy francia bírósági döntés miként befolyásolhatja az Egyesült Királyságban zajló kereskedelmi tevékenységet.

Egy francia bíróság elrendelte a Sotheby’s londoni aukcióján értékesített, Camille Pissarro által festett tájkép adásvételének érvénytelenítését, valamint a műalkotás azonnali visszaszolgáltatását Salomon Flavian zsidó bankár örököseinek. A döntés indoklása szerint a festményt 1941-ben, a második világháború idején, Párizsban rabolták el.

A november 5-én kihirdetett ítélet arra kötelezi a Sotheby’s aukciósházat, hogy két hónapon belül fedje fel a festmény vásárlójának „teljes személyazonosságát”. Amennyiben a vállalat késlekedik, minden egyes nap után 1000 eurós bírságot kell fizetnie.

A határozat nemzetközi szinten is további jogi eljárások sorozatát indíthatja el. A Sotheby’s szóvivője közölte, hogy a vállalat „mérlegeli, csatlakozzon-e a fellebbezéshez”, ugyanakkor hangsúlyozta: az ügyfelek személyes adatainak bizalmas kezelése kiemelt fontosságú a cég számára, ezért egyelőre nem kívánják önként nyilvánosságra hozni a festmény vevőjének kilétét. A szóvivő hozzátette: „Az Egyesült Királyságban külön eljárást kell követni ahhoz, hogy a döntést végre lehessen hajtani.”

Amennyiben a Flavian család sikerrel jár, az örökösöknek a műalkotás jelenlegi birtokosával is szembe kell nézniük, aki kártérítési igényt támaszthat a Sotheby’s-szel szemben. Az aukciósház ugyanakkor a Mondex és a művet értékesítésre átadó fél ellen is felléphet. Az ügyhöz közel álló források szerint ugyanis a Mondex és az eladó között létrejött egyezség kártalanítási záradékot tartalmaz, amelynek kedvezményezettje a Sotheby’s.

Az Darse de pêche et bassin Duquesne (Halászkikötő és Duquesne-medence, 1902) című festmény a normandiai Dieppe kikötőjét ábrázolja. Az alkotást 2024. június 25-én a Sotheby’s londoni árverésén értékesítették 1,2 millió fontért.

Az aukciósház katalógusa feltüntette, hogy a festmény 1935-től Salomon Flavian tulajdonában volt, továbbá szerepelt a francia kormány által 1947-ben közzétett, a kifosztott műtárgyakat nyilvántartó Répertoire des biens spoliés jegyzékben is. A katalógus ugyanakkor azt közölte, hogy a művet „a jelenlegi tulajdonos és Salomon Flavian örökösei közötti megállapodás alapján” kínálják eladásra.

A Sotheby’s a bíróság előtt azzal érvelt, hogy az örökösök beleegyezését a torontói székhelyű, műkincsek visszaszolgáltatására szakosodott Mondex Corporation szerezte meg.

A szeptember 18-i bírósági meghallgatáson Corinne Hershkovitch, Flavian hét örökösének ügyvédje azonban azt állította, hogy a megállapodást mindössze két családtag írta alá, a többi örököst pedig nem vonták be a tárgyalásokba, és nem is konzultáltak velük.

A bírósági eljárás során a Mondex és a Sotheby’s egy olyan szakértői tanulmányra hivatkozott, amely szerint a festményt az 1930-as évek végén a brit művész és műgyűjtő Edward Le Bas vásárolta meg Paul Rosenberg műkereskedőtől. Ebből azt a következtetést vonták le, hogy a mű már nem tartozott Flavian 1941-ben a nácik által elkobzott gyűjteményéhez.

A bíróság azonban nem fogadta el ezt az érvelést. A bírák megállapítása szerint az állítólagos tranzakciók megtörténtét „semmilyen közvetlen és meggyőző bizonyíték nem támasztja alá”. Ezzel szemben a Flavian család kutatásai „pontos, komoly és egymással egybehangzó bizonyítékok összességét” tárták fel, amelyek igazolják, hogy Pissarro festményét valóban a második világháború idején rabolták el.

A Sotheby’s londoni képviselője közleményében azt mondta, hogy a vállalat „csalódott a restitúcióval kapcsolatos ítélet miatt”. Ugyanakkor üdvözölte, hogy a bíróság elutasította a Sotheby’s ellen benyújtott valamennyi keresetet.

„A műalkotás története összetett” – tette hozzá a szóvivő. – „Teljes mértékben elismerjük a Flavian családot a náci korszakban ért súlyos veszteségeket, és kezdettől fogva felelősségteljesen, az ügy jelentőségéhez méltó gondossággal és tisztelettel kezeltük a kérdést.”

Corinne Hershkovitch a The Art Newspapernek úgy nyilatkozott: „Ez rendkívül fontos ítélet, amely megnyitja az utat egy olyan restitúció előtt, amelyet a Flavian család már a háború óta követel.”

Az ügyvéd szerint a döntés egyúttal megmutatja, hogy a Mondex nem teljesítette megfelelően a küldetését, most pedig a Sotheby’s-nek kell viselnie a felelősséget azért, hogy egy lopott műalkotást értékesített.

A Mondex ügyvédje, Melina Wolman közölte, hogy a vállalat fellebbezni kíván az ítélet ellen, amely szerinte „jelentős nehézségeket vet fel a történelmi tények értékelésével kapcsolatban”.

Wolman arra is felhívta a figyelmet, hogy Le Bas neve, aki az 1950-es években birtokolta a Pissarro-festményt, szerepel Paul Rosenberg 1939-ben szerkesztett, Pissarro műveit feldolgozó életműkatalógusának egyik bejegyzésében. A bíróság azonban ezt is csupán az egymásnak ellentmondó bizonyítékok egyikeként értékelte.

Az ítélet szerint a Sotheby’s és a Mondex „nem támasztotta alá közvetlen bizonyítékkal az állítólagos adásvételek megtörténtét, egy olyan időszakban, amikor Franciaország békében élt, a műkereskedelmi piac pedig jól szervezett volt”.

A Sotheby’s ügyvédje, Remi Sermier a tárgyaláson a francia bíróság joghatóságát is vitatta, arra hivatkozva, hogy az adásvétel Londonban történt. A bíróság ezzel szemben úgy ítélte meg, hogy a francia jog alapján az 1941-es kifosztást eredményező tulajdonelvonási intézkedések érvénytelenítése valamennyi későbbi értékesítést is semmissé teszi.

A bíróság ugyanakkor nem érvénytelenítette a Mondex és a két örökös között létrejött megállapodást. Ők közvetlenül az aukció előtt lemondtak a festményre vonatkozó valamennyi jogukról, cserébe az eladási ár egy részéért.

Az ügy ezzel várhatóan nem zárul le: a fellebbezés, a festmény jelenlegi tulajdonosának esetleges kártérítési igénye, valamint a Sotheby’s és a Mondex közötti szerződéses viszony egyaránt további jogvitákhoz vezethet. Különösen jelentős kérdés, hogy a francia bíróság döntése milyen módon és milyen eljárás keretében érvényesíthető az Egyesült Királyságban.