A Banco Santander egykori székházából David Chipperfield tervei alapján született meg a Faro. A kulturális központ a bank művészeti gyűjteményének ad új otthont, miközben Santander városának mindennapi életébe is szeretné beépíteni a művészetet.

Egy bank története sokféleképpen megőrizhető. Dokumentumokban, épületekben, tárgyakban vagy éppen egy évtizedeken át gyarapított művészeti gyűjteményben. A Banco Santander esetében ez utóbbi különösen jelentős: a bank kollekciója mintegy ezer művet foglal magában, a 15. századtól napjainkig. Most egy új kulturális központban, a Faróban vált szélesebb közönség számára hozzáférhetővé.

A Faro Santanderben, a bank történelmi székhelyén kapott helyet. Az épület a város egyik meghatározó pontján, a Paseo de Pereda vízpartján áll. A bank 1951-ben bővítette ki eredeti székházát, amikor a növekvő szervezet már kinőtte a rendelkezésére álló tereket. Évtizedekkel később az épület új funkciót kapott: David Chipperfield építészirodája alakította át kulturális központtá.

A projekt különlegességét éppen az adja, hogy a történelmi épület karakterét megőrizve kellett új használati lehetőségeket teremteni. A műemléki védelem miatt az építészek mozgástere korlátozott volt. Az épület két szárnya között húzódó hatalmas boltív végül kulcsszerepet kapott a megoldásban. Ide acélból és üvegből készült hidakat és lépcsőket építettek, amelyek összekötik a különböző szinteket, miközben kilátást nyitnak a Santanderi-öbölre és a Kantábriai-hegységre.

A Faro szeptember 7-én nyílt meg VI. Fülöp spanyol király jelenlétében. A Financial Times cikke szerint az intézmény létrehozásának egyik fontos előzménye az volt, hogy a Santander művészeti gyűjteménye korábban Madrid közelében, a bank campusán volt látható. A helyszín kevés látogatót vonzott, miközben a kollekció jelentősége jóval túlmutatott azon, hogy csak a bank dolgozói és ügyfelei lássák.

A gyűjtemény több mint másfél évszázad alatt alakult ki. A spanyol művészet történetének számos fontos korszakát lefedi, és nemzetközi alkotók munkái is megtalálhatók benne. El Greco, Francisco de Zurbarán, Picasso és Miró mellett Tiziano, Canaletto, Anish Kapoor és Richard Serra művei is szerepelnek a kollekcióban. A kortárs spanyol művészetet többek között Soledad Sevilla és Cristina Iglesias képviseli.

A Faro egyik lényeges döntése, hogy a gyűjteményt nem egyetlen, végleges kiállításként mutatja be. A negyedik emeleten időről időre változó válogatások készülnek az anyagból. A jelenlegi, Sacred Stories című kiállításon El Greco 1614-ben festett Angyali üdvözlete mellett Antoni Tàpies absztrakt műve is látható. A rendezés tematikája később változhat, így ugyanaz a gyűjtemény többféle nézőpontból is bemutatható.

Az időszaki kiállításoknak külön emelet jutott. Jelenleg a mexikói művészetből összeállított Gelman Santander-gyűjtemény látható, olyan nevekkel, mint Frida Kahlo, Diego Rivera és Rufino Tamayo. A kollekció bemutatása érzékeny kulturális kérdéseket is felvet. Amikor a művek az év elején elhagyták Mexikót, tiltakozások indultak amiatt, hogy az ország művészeti örökségének fontos darabjai kerültek külföldre. A gyűjtemény a Faróban restaurálás és kiállítás céljából kapott helyet, 2028-ban pedig visszatér Mexikóba, és a Monterreyi Kortárs Művészeti Múzeumban lesz látható.

A Faro programja később a New York-i művészeti élet 1930-as éveire is kitekint. A tervezett kiállítás egyik legfontosabb műtárgycsoportját José María Sert 15 monumentális, Don Quijote által ihletett panelje alkotja. A spanyol falfestő kompozíciói egykor a Waldorf Astoria étkezőjének falait és mennyezetét díszítették. Méretük és történetük önmagában is különleges látványossággá teheti a tárlatot.

A Faro vezetői közben egy másik kérdésre is választ keresnek: hogyan lehet egy jelentős művészeti gyűjteményt a város lakóinak mindennapjaihoz közelebb hozni? Az intézmény közösségi programokkal, mentorálással és helyi művészekkel kialakított együttműködésekkel építi a kapcsolatot Santander közönségével. A családokat is külön programokkal várják.

Ezt a szemléletet jól mutatja a Cubo. A kétszintes tér immerzív vetítéssel mutatja be Santander történetét a bank megalapításától napjainkig. A látogatónak így többféle oka lehet arra, hogy belépjen az épületbe. Egy család például a gyerekek miatt érkezik, egy turista a város történetére kíváncsi, valaki más pedig kifejezetten a művészeti gyűjtemény miatt keresi fel a Farót. A különböző utak ugyanoda vezetnek: a művészethez és az épület történetéhez.

Ana Botella, a Faro programigazgatója szerint az intézménynek minden látogató számára kínálnia kell valamilyen személyes kapcsolódási pontot. Ez a gondolat a projekt egészét meghatározza. A múzeumi programok mellett helyet kapnak oktatási kezdeményezések, családi események és olyan közösségi projektek is, amelyek Santander kortárs kulturális életéhez kapcsolják az intézményt.

A Faro így a Banco Santander művészeti örökségének új fejezetét jelenti. A gyűjtemény hosszú időn át elsősorban a bank belső világához kapcsolódott. Most egy történelmi épületben, Santander központjában találkozik a nagyközönséggel.

A projekt egyik legfontosabb kérdése az lesz, hogy ez a kapcsolat mennyire válik tartóssá. Egy jelentős művészeti gyűjtemény önmagában is vonzó, egy kulturális intézmény működéséhez azonban közönségre van szükség. A Faro ezt a közönséget próbálja felépíteni maga körül. A bank története, a művészet és a város története egyetlen épületben találkozik, és ettől a korábbi székház új szerepet kaphat Santander kulturális életében.