Rajongóból lett a zenész egyik legközelebbi fotósa Denis O’Regan, aki a most nyíló Velencei Filmfesztiválon tárja a nyilvánosság elé hatalmas Bowie-archívumát.

1983-ban Denis O’Regan olyan megbízást kapott, amelyről a legtöbb fotós csak álmodhat: David Bowie világ körüli turnéját kellett végigkísérnie. A következő években a fotós színpadon és azon kívül is megörökítette az ikonikus zenészt, és végül több mint tízezer képből álló, rendkívüli archívumot hozott létre. Most ezekből a felvételekből – köztük néhány azonnal felismerhető ikonikussá vált és számos korábban soha nem látott képből – látható válogatás egy immerzív velencei installációban.

A Bowie: Unseen | Unheard című kiállítás a 83. Velencei Nemzetközi Filmfesztivál Venice Immersive szekciójában lesz látható szeptember 2. és 12. között, miután korábban bemutatták az SXSW London rendezvényén is. A tárlaton O’Regan 800 felvétele kap helyet, amelyeket térhatású hangzás egészít ki 60 darab L-Acoustics L-ISA hangszórón keresztül. A látogatók a képek alatt Nick Ryan hanginstallációját hallhatják, amelyben Bowie zenéjének részletei, hosszú ideje mellette dolgozó zongoristája, Mike Garson szerzeményei, valamint maga a brit fotós kommentárjai is szerepelnek.

O’Regan szerint az élmény nem csupán nosztalgiautazás. A cél inkább az, hogy a látogató belehelyezkedhessen abba a pillanatba, amikor az egyes fényképek készültek. A térhatású hangzás atmoszférát teremt, és új módot kínál a képek befogadására.

„A képek új életre kelnek” – mondta a fotós. „Sok közülük történelmi és kulturális értéket hordoz, amit annak idején még nem feltétlenül lehetett látni.”

A autodidakta módon tanult O’Regan a hetvenes évek végén kezdte pályafutását: London egyre erősödő punk szcénáját dokumentálta. Nem sokkal később Bowie őt választotta a Serious Moonlight turné hivatalos fotósának.

A feladata egyszerű volt: mindent meg kellett örökítenie.

„Bármit megtehettem, bárhol, ahol csak akartam” – emlékezett vissza O’Regan. „David azt akarta, hogy még több képet készítsek.”

A fotós szerint a turné során nem volt ritka, hogy Bowie azt kérdezgette: „Hol van Denis?”

O’Regan fotóin Bowie nem elérhetetlen, csillogó rocksztárként jelenik meg, hanem sokkal inkább dokumentarista fotóalanyként. Természetesen vannak dramatikus képek is, amelyeken Bowie épp Európa, az Egyesült Államok vagy Ázsia színpadain nyűgözi le a közönséget, mégis az igazán különleges pillanatokat azok a felvételek jelentik, amelyeken a zenész láthatóan megfeledkezik arról, hogy kamera van a közelében.

Mint amikor például egy csónakban heverészik, a berlini falnál pózol vagy éppen egy szingapúri bevásárlóközpontban áll. Ezeken a képeken nyugodtabbnak tűnik, mintha egy pillanatra leengedné a nyilvánosság előtt viselt maszkját. A fotók egyben arról is árulkodnak, mennyire természetes kapcsolat alakult ki közte és a fényképezőgép, illetve az azt kezelő ember között.

O’Regan később Bowie 1987-es és 1990-es turnéit is dokumentálta, összesen mintegy 200 koncerten fényképezte a zenészt. Bár pályafutása során olyan jelentős előadókat is fotózott, mint a Queen, a Duran Duran, a Rolling Stones vagy a Pink Floyd, egyetlen zenésszel sem töltött annyi időt, mint Bowie-val.

Az így létrejött archívum olyan hatalmas, hogy amikor O’Regan a mostani velencei kiállítás előkészítése során újra átnézte az anyagot, még neki is akadtak meglepetések.

„Olyan képeket találtam, amelyekről már teljesen megfeledkeztem, vagy amelyekről azt sem tudtam, hogy megvannak” – mesélte.

Mindez annak ellenére történt, hogy a turnék alatt Bowie-val közösen már egyszer átválogatták a felvételeket. Kiválasztották a legjobb képeket, a többit pedig kidobták.

„Elégedett volt a válogatásaimmal” – mondta O’Regan. „Azt viszont nem szerette, ha a többi képet a hotelszobámban lévő szemetesbe dobtam. Nem volt biztonságos szerinte.”

O’Regan Bowie-ról készült hatalmas képanyagából azóta több könyv is született. Ezek közé tartozik a 2018-ban megjelent Ricochet: David Bowie 1983 című kiadvány is, amelynek egy dobozos példánya a Victoria and Albert Museum (V&A) gyűjteményében található. Tavaly pedig megjelent a David Bowie by Denis O’Regan című kötet is.

A „Unseen | Unheard” kiállítás időzítése sem véletlen: a tárlat nem sokkal azelőtt nyílik meg, hogy Bowie betöltötte volna 80. életévét.

O’Regan számára azonban a projekt jóval több egyszerű jubileumi megemlékezésnél: Bowieval való találkozása meghatározó fordulópontot jelentett az életében. A fotós fiatalemberként volt jelen Bowie utolsó koncertjén, melyen Ziggy Stardustként szerepelt:1973-ban a londoni Hammersmith Odeonban. Ez az élmény változtatta meg alapjaiban az életét.

„Kijöttem a színházból, és tudtam, hogy mit akarok csinálni életem hátralévő részében” – idézte fel.

O’Regan ezt követően otthagyta biztosítói munkáját, és hivatásos fotósként kezdett dolgozni. Mindössze egy évtizeddel később pedig már azt az embert fényképezte, aki annak idején megváltoztatta az életét. Addigra a fotós és a fotóalany kapcsolata szinte szürreálisan közvetlenné vált.

O’Regan egy bangkoki emléket különösen élénken őriz.

„Bangkokban voltunk, egy folyón közlekedő hajón” – mesélte. „Ettünk, David pedig lefeküdt a hajó elejére napozni, és egy kicsit elszundított. Én csak fölé álltam, két lábammal két oldalán, és lefelé fényképeztem, miközben a folyó íve végighúzódott mögötte.”

„Azt gondoltam: Istenem, ez mennyire fura! Tíz évvel korábban a színpadon láttam ezt az embert, aki mindent megváltoztatott bennem. És most állok, a lábammal a hónalja alatt, és fényképeket készítek róla Thaiföldön.”

Ez az ellentmondás – a rajongásból születő távolság és az évek alatt kialakult szinte hétköznapi közelség – adja O’Regan Bowie-portréinak egyik legérdekesebb rétegét. A képeken nemcsak egy korszak egyik legfontosabb zenésze látható, hanem egy ember is, akit a fotós évtizeddel korábban még a színpadról csodált, később pedig a világ különböző pontjain, a turnék kulisszái mögött, sokkal személyesebb pillanatokban követhetett.

Forrás: Artnet News