Művészet és hatalom a témája az ELTE új szabadegyetemi előadássorozatának
Március 3-tól kezdőden keddenként 18:00-tól lehet részt venni az ELTE BTK Művészettörténeti Intézet szabadegyetemének előadásain, melyek a Múzeum körúti Gólyavárban ingyenesen, regisztráció nélkül látogathatók. Az előadók közt olyan nevek találhatók mint András Edit, Aknai Katalin, Mélyi József, Rényi András vagy Fehér Dávid.
„A művészetek erejét mi sem mutatja jobban, minthogy a hatalom minden korban igyekezett befolyást gyakorolni rá. Hol mecénásként, hol megrendelőként, hol ellenőrző hatóságként. Temérdek jó és kevésbé jó mű született a hatalom szolgálatában, annak ellenében, és a közéleti kérdések iránt közömbös semleges zónában egyaránt. Ahol a demokratikus intézményrendszer gyengül, ott törvényszerűen élesedik a hatalmi reprezentációt és politikai propagandát szolgáló művészet hangja, és erősödik hatalom bírálatát felvállaló kiállítás morális értéke. Előadásaink a középkortól a jelenkorig hoznak esettanulmányokat művészet és hatalom interakciójára” – olvasható az ELTE BTK Művészettörténeti Intézetének közleményben.
Időpontok, előadók és tematika:
Március 3.
Rényi András (ELTE BTK, Művészettörténeti Intézet)
Az ellenőrzött művészet: nyelvi kontroll az 50-es évek magyar szocreál festészetében és a képek ellenállása. Esettanulmány Kádár-Konecsni monumentális Dózsa-pannójától Kondor Béla Dózsa-sorozatáig.
Minden uralkodó hatalomnak szüksége van narratívákra, amelyekkel legitimálhatja önmagát: eredetéről és hivatásáról szóló elbeszélésekre, hősökre és fogalmakra, amelyek irodalmi/történetírói terjesztése és vizuális reprezentációi hozzájárulhatnak elfogadtatásához. Minél diktatórikusabb egy rendszer, annál inkább költ tetemes forrásokat kizárólagos uralmi ideológiája terjesztésére, de annál fontosabb neki az is, hogy az efféle művészi megnyilvánulások tartalmi helyességét és funkcionális alkalmasságát folyamatosan ellenőrizze. A 17. századi Franciaországban, XIV. Lajos abszolút monarchiájának viszonyai között jönnek létre ennek a bürokratikus állami kontrollnak az első intézményes formái a Charles Le Brun igazgatta Francia Királyi Akadémián. Az elkészült hivatalos ábrázolások nyilvános nyelvi megvitatásának (a képzőművészetek természetétől igencsak idegen) formáit megtaláljuk az 1950-es évek magyar hivatalos művészetének (“szocreál”) intézményeiben is – a fennmaradt vitaanyagok és jegyzőkönyvek illetve a vitatott művek összevetéséből utólag igen jól rekonstruálhatjuk a hatalmi gépezet működtetői és a művészet nyelvét képviselők észjárása közötti különbségeket. Az előadásban egy korszakban népszerű történelmi téma, a Dózsa-parasztfelkelés különféle ábrázolásainak elemzése során exponálom hatalom és művészet viszonyát a tárgyalt korszakban.
Március 10.
Kusler Ágnes (ELTE BTK, Művészettörténeti Intézet)
Zsarnokság, kettős beszéd és spin-off kultúra. Fénelon Télémaque-jának hatása a magyarországi barokk művészetben
Az előadás középpontjában François Fénelon nagy hatású regénye, a Les Aventures de Télémaque (Télemakhosz kalandjai) áll, amely a 18. században egész Európában népszerű volt, Magyarországon pedig különösen élénk értelmezői közegre talált. A látszólag erkölcsi-nevelő célú történet, amelynek főszereplője Télemakhosz, Odüsszeusz fia, valójában a zsarnoki hatalom kritikájaként is olvasható, ezért a korabeli nemesség gyakran használta saját politikai üzeneteinek közvetítésére az abszolutista Habsburg uralommal szemben. Az előadás azt vizsgálja, miként jelent meg ez a többértelmű tartalom a magyarországi barokk művészetben, különösen falképciklusok formájában. Az egyik kiemelkedő példa a Sárvári vár, ahol a Télémaque képi feldolgozása egyszerre jelenítette meg a felvilágosodás eszméit és a megrendelő rejtett politikai állásfoglalását– egyfajta barokk kettős beszédként.
Március 17.
Révész Emese (ELTE BTK, Művészettörténeti Intézet)
Petőfi, a kultuszkép. Petőfi-ikonográfia kontra politikai hatalom az 1945 utáni magyar művészetben
Petőfi szenvedélyes, politikai eszmékért elkötelezett és tragikus körülmények között végetért pályája minden tekintetben alkalmas volt, hogy kultikus tisztelet tárgyává váljon. A hozzá kapcsolódott vizuális alkotásokon jól nyomon követhető, hogy a róla alkotott képet miként befolyásolják a tiltás, elhallgatás, majd a különféle hatalmi propagandák szolgálatába állított politikai torzítások változó intenzitású hullámai. Az előadás középpontjában Csernus Tibor Orlai festi Petőfit című, 1951-ben készült műve áll. A Rákosi-érában Petőfi a pártállam kultúrpolitikájának meghatározó kultikus figurájává vált. Csernus festménye, visszautalva Orlai Petrich Soma 19. századi kultikus zsáner-portréira, látszólag a hivatalos kultúrpolitika által kultivált plebejus Petőfi-kép ösvényén maradt. Ám más olvasatban az életképi jelenet ennél jóval mélyebbre hatolt, a mintakövetés formáinak, a művész reprezentációjának és a kultusz természetének kérdéseit boncolgatva. A higgadt realista zsánerkép felszíne mögött felsejlik némi rejtett irónia, amint a műterem védett világában két barát, a festő Csernus és az író Juhász Ferenc éppen élőképet alkotva történelmet játszik. Valamivel később, Birkás Ákos Petőfi ünneplése című 1972-es festménye már e színjátéktól is eltekint, és magával a közéleti kultuszokat alkotó kiüresedő rituáléval szembesíti a nézőt.
Március 24.
Velladics Márta: (ELTE BTK, Művészettörténeti Intézet)
Nemesi reprezentáció Magyarországon a 18. század első felében. A ráckevei Savoyai-kastély
A torinói gyökerekkel (Szárd Királyság) rendelkező, a francia udvarban nevelkedő és a bécsi udvarban katonai karriert csináló Savoyai Eugén (1663-1736) a 17. század végén, 18. század elején szinte egyszerre kezdett építkezni Bécsben (Himmelpfortgasse) és a távoli birtokain. Az épületek tervezésében kezdetben Johann Bernhardt Fischer von Erlach, majd Johann Lucas Hildebrandt, Bécs „sztárépítészei” működtek közre. Ekkor épült a ráckevei kastély is, mely ötvözi a francia és olasz barokk elemeit egyben tükrözi a bécsi udvar ízlését. Mindez arra szolgált, hogy fennen hirdesse az építtető nagyságát a távoli, töröktől visszafoglalt, ám kitűnő adottságokkal rendelkező végeken. Az 1700-as évek elején épült vadászkastély a magyar barokk építészet kiemelkedő, ám magányos emléke. Mit is jelentett a főúri reprezentáció a 18. század első felének Magyarországán? Mit árul el építtetőjéről az épület? Jelentett-e példát Eugén herceg új stílusú kastélya? Vagy éppen a herceg alkalmazkodott a magyar szokásokhoz? Birtokközpont vagy mulató-kastély a ráckevei épület?
Március 31.
Mecsi Beatrix (ELTE BTK, Távol-Keleti Intézet)
Amikor a történelem kettévágta a festészetet. Művészet és hatalom a megosztott Koreában
Az előadás a 20. század közepén kettészakított Koreai-félsziget példáján keresztül vizsgálja a hatalom és a képzőművészet kapcsolatát. A japán megszállás idején (1910–1945) közvetített nyugati művészeti formák, valamint a hagyományos keleti technikák Észak- és Dél-Koreában eltérő politikai jelentést kaptak, és a nemzeti identitás alakításának eszközeivé váltak. Három, az 1950-es években Délről Északra távozott művész — Csong Hjon-ung (1911–1976), I Kvede (1913–1965) és Pe Unszong (1910–1978) — pályáján keresztül követjük nyomon, miként válhat egy stílus vagy technika ideológiai állásfoglalássá. Az előadás azt is bemutatja, hogyan használta mindkét állam a művészetet saját legitimitásának megteremtésére, gyakran egymásra reflektálva. Felmerül a kérdés: amikor a művészet nemzeti üggyé válik, marad-e tere a személyes alkotói szabadságnak?
Április 7.
Mélyi József (Magyar Képzőművészeti Egyetem, Képzőművészet-elmélet Tanszék)
Köztéri művészet az instagram korában
Az előadás két részből áll, az elsőt a címben egymás mellé állított fogalmak mai összefüggésrendszerének tisztázása alkotja. Hogyan alakult át a köztér fogalma a social media felemelkedése idején? Érvényes-e még egyáltalán a köztéri művészet fogalma? Hogyan változott meg az autonóm művészet elképzelése az instagram korában? Az előadás második részében a bejárható köztérben és a virtuális térben egyaránt létező köztéri műveket elemzek, szem előtt tartva a fenti fogalmak átalakulását.
Április 14.
Aknai Katalin (ELTE BTK, Művészettörténeti Intézet)
A propaganda konceptuális kiforgatása (abszurd groteszk, a propaganda
morfológiájának használata)
Az előadás annak a jelenségnek ered nyomába, hogy hogyan vált a demonstráció formája — a tábla, a szlogen, az utcai jelenlét, a vonulás — önálló művészeti médiummá. Hogyan lett a politikai gesztusból művészi esemény, konceptuális gesztus, a kollektív állásfoglalásból abszurd, groteszk helyzet. Mi történik, amikor a propaganda lerázza magáról a komolyságot, és a szlogen nem meggyőzni akar, hanem önmaga ellen fordul? A 20. század a propaganda évszázada (is) volt: plakátok, transzparensek, kollektív vonulások és eldöntendő kérdések formálták a vizuális kultúrát. De ugyanebben a században jelent meg egy sajátos művészeti stratégia is; a propaganda szerkezetének konceptuális kifordítása. Mi van, ha valaki a táblára csak annyit ír: „I’m glad.”, vagy „Yes” „No”, vagy Zero, vagy éppen: ? A 20. század proteszt-öröksége ma is velünk élő hagyomány – de mi van akkor, amikor a demonstráció célja nem a meggyőzés, befolyásolás hanem a gondolkodás rugalmasságának a felmutatása ?
Április 21.
Ferkai András (Moholy-Nagy Művészeti Egyetem)
Autokráciából diktatúrába. Építészpályák a Horthy- és Rákosi korszakon át
Az előadás a két korszak építészetét nem a hatalmi reprezentáció eszközeként mutatja be. Inkább azokról a lehetőségekről és korlátokról szól, melyekkel az alkotók szembesültek. Az uralkodó ideológiákhoz természetesen mindkét korszakban valahogy viszonyulni kellett, ám változásra, különböző elvek és minták követésére mégis volt mód. Néhány kiválasztott életpályán keresztül szeretném vizsgálni, ki hogyan próbált igazodni a változásokhoz. Törés vagy folytonosság? Határozott elvek vagy alkalmazkodás? Hogyan hatott a szakmagyakorlás módja és a szakma szerveződése az építész egzisztenciális körülményeire és művészi szabadságára?
Április 28.
Tatai Erzsébet (ELTE Humántudományok Kutatóközpontja)
Hatalom – nők – művészet. Feminista művészeti törekvések az 1960-as évektől
Mi a feminista művészet? Mióta beszélünk feminista művészetről? Milyen változások érhetők tetten e téren a művészetben és a művészek helyzetében? Milyen témák, formák figurák foglalkoztatták és foglalkoztatják az olyan művészeket, mint Martha Rosler, Barbara Kruger, Drozdik Orshi, Nagy Kriszta? A feministák célja a nemek egyenlő jogainak megteremtése és az, hogy a nők éppúgy érvényesülhessenek a társadalomban, mint a férfiak, és hogy az életben való boldoguláshoz éppolyan esélyük legyen. Bármi került is az idők során a feminista művészek fókuszába – a társadalmi munkamegosztás, a test kizsákmányolása, a tekintet birtoklása – munkájukat valahányszor a nők hatalomból való kizárása, a hatalom újragondolása, a fennálló hatalmi struktúra megkérdőjelezése motiválta.
Május 5.
Pócs Dániel (ELTE BTK, Művészettörténeti Intézet)
A hatalom portréja. Mátyás király arcképei
Május 12.
Endrődi Gábor (ELTE BTK, Művészettörténeti Intézet)
I.Miksa és Albrecht Dürer – politikai emlékezet és művészi hírnév a technikai sokszorosíthatóság korában
Május 19.
András Edit (ELTE Humántudományok Kutatóközpontja)
Rést ütni a hatalom bástyáin. Nemzetközi kortárs művészeti gyakorlatok
Az előadás nem az aktivizmusra, nem is a politikai művészetre, hanem néhány olyan politikus műre és az általuk felvetett problémára (erőszak, kolonializmus, rasszizmus, hatalomváltás, utópiák) fókuszál, amelyek a hatalom rejtett működését világítják meg. Ezek gyakorta olyan mélyen beépültek gondolkodásunkba, világképünkbe, hogy tán észre sem vesszük őket, de a művek ütötte réseken keresztül számunkra is láthatóvá válnak. A világ távoli pontjain (Moszkva, New York, Egyiptom, Haiti, Kuba és a régiónk) született különböző műfajú, és eltérő befogadást generáló műveket elemzünk. Jóllehet a művek kiválasztását aktualitásuk indokolta, kortárs kontextusukon túl visszamegyünk az érintett jelenségek gyökeréig; a történeti és ikonográfiai előzményekre is.
Május 26.
Fehér Dávid (Közép-Európai Művészeti Kutatóintézet)
Paragrafuslágyítás. Anti/politika, szubverzió, irónia: mennyire politikus a hidegháború kelet-közép-európai művészete?
A kelet-közép-európai konceptuális művészettel kapcsolatban Körner Éva fogalmazta meg, hogy az – szemben a nyugati tendenciákkal – jellemzően politikai jelenség volt. Az előadásban a magyarországi neoavantgárd tendenciákra fókuszálva kérdezek rá arra, hogy mennyiben érvényes Körner Éva felvetése, illetve releváns-e bizonyos művek vonatkozásában az antipolitika fogalmának használata (amint azt Klara Kemp-Welch tette). Elsősorban a hatalommal szembeni ellenállás, a szubverzió és az irónia fogalmai mentén mutatom be olyan művészek alkotásait, mint Attalai Gábor, Erdély Miklós, Hajas Tibor, Lakner László, Méhes László, Pauer Gyula, Szentjóby Tamás, Konkoly Gyula és Tót Endre.
+++++++
Noha az előadások ingyenesek, lehetőség van a Művészettörténet Intézetben folyó oktatás támogatására a Tizedik Múzsa Alapítványnak tett felajánlással. A támogatásból tanulmányi kirándulásokat szervezünk a hallgatóknak.
Adószámunk: 18174717-1-42
Számlaszám: MKB Bank: 10300002-20606031-00003285
IBAN: HU04 1030 0002 2060 6031 0000 3285
Utalás esetén a közleményben kérjük feltüntetni:
“Adomány, közhasznú célra, szabadegyetem támogatása “
További információ:
ELTE BTK Művészettörténeti Intézet: https://arthistory.elte.hu/
https://www.facebook.com/ElteBtkMuveszettortenetiIntezet Révész Emese – revesz.emese@btk.elte.hu
Időpontok: keddenként 18:00 órakor, 2026. március 3. – május 26. között
Helyszín: ELTE BTK, 1088 Budapest, Múzeum krt. 4. Gólyavár
Az előadások ingyenesek és nem kötöttek regisztrációhoz.
