Damien Hirst büszke rá, hogy lopja az ötleteit
Damien Hirstöt nem először vádolják azzal, hogy az A Thousand Years című 1990-es művének – amelyben egy tehénfej, kukacok és egy rovarirtó szerkezet látható egy vitrinben – ötletét Hamad Butt-tól lopta.
Igaz Hirst ettől sosem jött zavarba. 2018-ban egy Peter Blakeel készített interjúban kijelentette: „Minden ötletem lopott”, és azt állította, hogy tanára, Michael Craig-Martin azt mondta neki: „Ne kölcsönözz ötleteket, lopd el őket”. Hirst szerint ekkor jött rá, hogy „nem kell eredetinek lenni” – és Blake egyetértett vele.
„Semmi sem eredeti – az számít, hogy mit csinálsz vele.”
Mégis, Butt Transmission című műve, amely hamarosan a londoni Whitechapel Gallery-ben lesz látható az Apprehensions, első nagy áttekintő kiállításának részeként, valóban figyelemre méltó hasonlóságot mutat Hirst művével mind az ötlet, mind a kivitelezés tekintetében.
A művet Butt diplomamunkája részeként mutatták be, szintén 1990-ben, de prototípusát már korábban kidolgozta a műtermében. Több részből álló mű egyik eleme a Fly-Piece volt: egy szekrény, amelyben cukorral átitatott papírlapok, rejtélyes feliratok, valamint épp kikelt légybábok voltak láthatók, amint megették a papírt, majd elpusztultak.
John LeKay, aki egykor Hirst jó barátja volt, azt állította, hogy a művész számos ötletét átvette, köztük az ikonikus, kristályokkal borított koponyákét is, amelyekkel LeKay először 1993-ban kísérletezett. Továbbá utalt arra, hogy Hirst 2005-ös In the Name of the Father című műve, amelyben egy juh teteme keresztre feszítésre emlékeztető pózban látható, szintén az ő 1987-es This Is My Body, This Is My Blood című művéből merített ihletet, amely ugyanazt ábrázolja, de formaldehidben.
LeKay azt is állította, hogy Hirst összes, állatokkal kapcsolatos művének ötletét egy katalógusból merítette, amelyet LeKay adott neki kölcsön.
2017-ben Jason deCaires Taylor állt elő azzal, hogy „feltűnő hasonlóságok” vannak az ő 2006 óta készített víz alatti installációi és Hirst Treasures from the Wreck of the Unbelievable című, az az évi Velencei Biennálén kiállított művei között. Hirst tagadta, hogy megsértette volna a szerzői jogokat, és egy szóvivője szerint már az 1990-es évek óta érdeklődik a „korallizált” tárgyak iránt.
2022-ben a párizsi Fondation Cartier-ben kiállított egy sor cseresznyevirágos festményt, amelyek sötét ágakat ábrázoltak halványkék égbolton, pontokból álló szirmokkal. Az angol művész és író, Joe Machine egy újságnak elmondta, hogy amikor meglátta őket, úgy érezte, mintha a saját korábbi festményeit nézné.
A tény az, hogy egy ötletet nem lehet szerzői joggal védeni.
Igaz, hogy Thomas Downing a hatvanas években foltfestményeket készített. John Armeleder is így tett a nyolcvanas években. A Hirst állítólagos ötletlopása körüli felháborodás részben abból fakad, hogy ő sokkal több pénzt keresett velük, mint bárki más. Sikere saját piacot teremtett, függetlenül a művek minőségétől, amely – enyhén szólva – változó.
Feltehetően ez a legújabb, ismételt vád a legcsekélyebb mértékben sem fogja befolyásolni Hirst hírnevét. Az emberek tudják, mit kapnak tőle, és Butt Transmission című műve, amelyet a Whitechapel a diplomamunkája óta először mutat be a rovarelemmel együtt, valószínűleg továbbra is egy lábjegyzet marad a művészettörténetben.
Ahogy Dominic Johnson, a kiállítás kurátora óvatosan megjegyzi a katalógusban: „Mindig érdekes megfontolni, hogy a művészek hogyan és honnan merítenek ötleteket, különösen akkor, ha közös terekben vagy kontextusokban dolgoznak, mivel elkerülhetetlenül mindig lesz egy bizonyos mértékű tudatos vagy tudattalan kölcsönhatás.”
Picassónak van egy frappáns mondása:
„A középszerű művész másol, a zseniális pedig lop.”
Ez azonban nem jelenti azt, hogy a lopás nagyszerű művésszé tesz. A középszerű művészek is lopnak. A felvetés pedig, hogy A Thousand Years, mely talán Hirst legjobb műve, nagymértékben mások ötletein alapult, legfeljebb sötétebb éjszakákon gondolkoztathatja el Hirstet. Ha elgondolkoztatja egyáltalán.
Forrás: The Times
Borítókép: Damien Hirst a ‘Cherry Blossoms’ sorozat egyik darabja előtt, 2021, fotó: STEPHANE DE SAKUTIN / AFP
