Andreas Cellarius Harmonia Macrocosmica című, Hollandiában készült csillagatlasza a 17. század egyik legszebb tudományos-művészeti alkotása; a könyv egyik példánya hosszas restaurálás után most került először az érdeklődők elé a norfolki Blickling birtok könyvtárában.

Az 1661-es kiadású Harmonia Macrocosmica a kor csillagászati elméleteit foglalja össze, művészi módon örökítve meg a korabeli tudományos vívmányokat. A könyvet kísérő kiállítás, mely a norfolki Blickling birtok könyvtárában látható január 5-ig, különleges betekintést nyújt a barokk kori kozmológiába, és a 17. századi holland térképészmesterség kifinomult művészetébe. A könyv Cellarius és kortársai által elképzelt, kézzel színezett és aranyozott rézmetszeteket tartalmaz, amelyek a csillagászati ismeretek korabeli állapotát páratlanul magas színvonalon ábrázolják.

A könyv az égitestek mozgásáról szóló elméleteket mutatja be, követve azt az átalakulást, mely a korszak kozmológiai világnézetében bekövetkezett. Huszonkilenc rendkívüli kétoldalas táblán térképezi fel az égbolt szerkezetét, bemutatja az égitestek mozgását, az északi félteke csillagképeit, Ptolemaiosz régi geocentrikus univerzumát, Kopernikusz újszerű heliocentrikus univerzumát és a kettőnek Tycho Brahe-féle excentrikus kombinációját – amelyben a Hold kering a Föld körül, és a bolygók, kivéve a Földet, a Nap körül.

Az egyes élénk színű térképek peremterülete egy-egy tevékenységet is megörökít, például láthatjuk, ahogy a térképek fölé hajló csillagászok megvitatják eredményeiket, vagy lelkes fiatalok az ég felé irányítják kvadránsaikat, illetve kerubok repkednek madaraikkal.

A könyv holland-német alkotójának, Andreas Cellariusnak az életéről keveset tudni. 1596 körül született egy Worms melletti kisvárosban, felnőtt életét iskolamesterként töltötte Amszterdamban, Hágában és végül Hoornban. 1637 körül kinevezték egy hoorni latin nyelvű iskola rektorává, ekkor született a Harmonia Macrocosmica és egyéb tudományos munkája is, többek közt egy értekezés a bevehetetlen erődítmények tervezéséről. Cellarius felfedezett egy kisbolygót is, amely a Mars és a Jupiter között kering, és jóval később, 1960-ban róla nevezték el. A csillagászati munkát amszterdami kiadója, Johannes Janssonius javaslatára írta meg. 1708-ban, mintegy negyven évvel Cellarius halála után, az amszterdami Gerard Valk és ifjabb Petrus Schenk kiadója újra megjelentették a művet.

A Harmonia Macrocosmica példányai ritkák, a Blickling Hall könyvtárában őrzött darab pedig rendkívül rossz állapotban volt: a könyv gerince annyira törékennyé vált, hogy lehetetlen volt kiállítani. A restaurátor, Clare Prince, három hónapon keresztül dolgozott a könyv állapotának helyreállításán, biztosítva, hogy a művet újra biztonságosan lehessen kezelni és megtekinteni. A Blickling Hall könyvtárában található Anglia egyik legjelentősebb kézirat- és könyvgyűjteménye, amely becslések szerint 13 000-14 000 kötetet tartalmaz, ezen belül számos ritka és értékes atlaszt is. Ennek a gyűjteménynek része a Harmonia Macrocosmica, amelyet 1742-ben, halálakor Sir Richard Ellys politikus és bibliofil tudós ajándékozott a könyvtárnak.

A január elejéig látható kiállítás tematikája szorosan kapcsolódik a csillagászati felfedezésekhez és az égbolt csodáihoz, de a Harmonia Macrocosmica nem csupán egy csillagatlasz, hanem a barokk kor csillagászati világképének tükröződése is, ezen felül egy igazi művészeti alkotás, amely megőrizte a 17. századi holland rézmetszők legjobbjainak mesterségbeli tudását.

Az atlasz ábráin dolgozó mesterek közül mindössze ketten írták alá munkájukat: az előlapot Frederik Hendrik van den Hove készítette, tíz másik táblát pedig Johannes van Loon metszett. A klasszikus csillagképek minden darabja Jan Pieterszoon Saenredam korábbi tervei alapján készült.

Forrás: The Art Newspaper