Metastabil – A mű heti ajánlója
Feszültség padló és plafon között, emlékezés és felejtés egyensúlya, kontempláció és animáció, lokális és univerzális téridő, önkéntelen adatvesztés… a szédületbe stabilitást – vagy metastabilitást – e heti ajánlónk programjainak meglátogatása is hozhat.
PUCCS Contemporary Art /// Baksa-Soós Csanád & Skultéty Hanna: Munka alatt
A két fiatal művész installációja egy hétköznapi pillanat kimerevítése és annak átírása; mely a helyszín adottságait kihasználva reflektál az ember és tér kapcsolatára. A látogató nem lép be az installáció terébe, csak külső szemlélője marad annak, ahogy padló és a plafon között egyszerre jelenik meg az állandó feszültség és egyensúly. Baksa-Soós Csanád (2000) 2022-ben diplomázott a Moholy-Nagy Művészeti Egyetem Média design BA szakán, ahol, jelenleg Animáció mesterszakon tanul. Skultéty Hanna (2003) a Bécsi Iparművészeti Egyetem (Universität Für Angewandte Kunst) Festő és animáció szakán kezdte tanulmányait. Jelenleg a Moholy-Nagy
Művészeti Egyetem Animáció BA szakos hallgatója.
2024. október 13-ig
Cervantes Intézet /// Beatriz Ruibal: Leltár. Minket figyelő tárgyak
Beatriz Ruibal spanyol vizuális művész a spanyol és a latin-amerikai irodalom kiemelkedő szerzőinek – többek között María Zambrano, Federico García Lorca, Antonio Gamoneda, Juan Ramón Jiménez és Zenobia Camprubí – személyes tárgyairól készített fényképeket. A leltár minden egyes fotográfiája egy-egy élet töredékeként jelenik meg.
A fotókon látható tárgyak tárgyak hidat alkotnak a múlt és a jelen között, és ezáltal lehetővé teszik a nézők számára, hogy elmerüljenek a kollektív emlékezet mélységeiben és közelebbről megismerjék a kiállítás témáját alkotó különböző személyeket. Minden tárgyhoz érzelmek kötődnek, amelyek fokozatosan bontakoznak ki előttünk, ahogy egyre mélyebbre kerülünk az egyes szerzők világában. A kölcsönhatásban álló tárgyak által új perspektívákat, összefüggéseket és jelentéseket fedezhetünk fel. Az egykor jelentéktelennek tűnő tárgyak új, szimbolikus értéket nyernek, és elindítják az emlékek és az érzelmek áramlását.
2024. október 30-ig
Blinken OSA /// Bazalt
A badacsonyi bazaltbányában működött kényszermunkatábor története hiányzik a történelemkönyvekből, iratai eltűntek. Létére sokan emlékeztek és a legidősebbek még emlékeznek is, de úgy tűnik, hogy a történet zavaró tényező a bazaltbányászatból felvirágzott város múltjában. A Blinken OSA Archívum kutatása a munkatáborok bezárásának 70. évfordulóján felszínre hozta a töredékes forrásokat és megkísérli rekonstruálni a munkatábor működésének emberi oldalát, az emlékezés és felejtés rétegeit.
A dokumentumokat művészi hozzájárulások egészítik ki: Szalay Péter kiállításterve az emlék- és felejtésszigeteket jeleníti meg, Zányi Tamás sokcsatornás immerzív hanginstallációja akusztikus képzeteket idéz fel, Debre Zsuzsa dokumentumfilmje egy akkori tanút szólaltat meg, Szilágyi Lenke fotói pedig azt a képi világot mutatják be, amely ma fogadja a romok és az elhagyatott bazaltbánya látogatóit.
2024. október 27-ig
Resident Art Galéria /// Kondor Attila: Vertikális táj
Kondor Attila művészete sok szálon kapcsolódik az európai festészeti hagyományokhoz, látásmódját ugyanakkor a kínai festészet és a japán fametszetek vizualitása is inspirálja. Gondolatisága a kontempláció és a meditáció egyszerre nyugati és keleti hagyományának tanításain alapul. Témái – a tájképfestészet európai hagyományát alapul véve – sokszor reneszánsz kertek és architektúrák, amelyek a természet örök arányrendszereit tudatos kompozíciókon keresztül közvetítik, máskor ódon könyvtári enteriőrök, melyek a tudás metaforáiként hatnak. A tíz éve útjukra indított animációin Kondor metafestészeti kalandra hívja a szemlélőt, melyben saját festményeit egy belső, képzeletbeli utazás fonalára fűzve vezeti végig a tekintetet a képek terében.
2024. október 26-ig
SZIKRA KÉPZŐMŰVÉSZETI BEMUTATÓTEREM /// Szécsényi-Nagy Loránd: Valószínűtlen koordináták
A lokális és univerzális téridő viszonylatok, illetve folyamatok egymással párhuzamos érzékelésének emberi-szervi határait megtapasztalva sokszor új felismerések körvonalazódnak bennünk. Például olyan, nem gyakran érzékelhető jelenségek derenghetnek fel a tudat horizontján, mint a párhuzamosság, a relativitás, vagy éppen a folyamatos és önkéntelen adatvesztés. Ezek a felismerések két dolgot biztosan tudatosítanak bennünk: egyrészt ráébresztenek felfogóképességünk fejletlenségére, másrészt felvillantanak valamit a minket körülvevő világegyetem határtalanságából s az abból eredő fenségesből.
A fenségest azonban nem pusztán a végtelen természet és a kozmosz látványa idézheti elő, hanem az emberi képzeletet és felfogóképességet túlszárnyaló hálózatok vizuális megjelenítése is. Erre törekszik Szécsényi-Nagy Loránd, akit nem annyira a tér manipulálása, mint inkább a relatív időérzékelés lehetőségei foglalkoztatnak a kiállításon bemutatott munkáin, melyek végső soron arra ébresztenek rá bennünket, hogy az Univerzum ideje viszonylagos, azaz minden megfigyelőnek saját ideje van.
2024. október 25-ig
+1 BTM /// Cicikrisztus
A komédia hősének lövése sincs a művészetről. De volt kidobóként, Dave-et mégis egy kortárs galériában alkalmazzák, hogy egy ellentmondásos műalkotást őrizzen. A kép 3 méter magas és 1,60 m széles, és elég különös technikával készült. Vannak, akiknek nem tetszik és sokféleképp értelmezhető. Ám Dave véleménye a művészetről – és erről a konkrét képről – lassan átalakul és egyre nagyobb vehemenciával védi a műtárgyat felesége, a média és a felháborodott vallási fanatikusok ellen.
A helyzet- és karakterkomikumtól hemzsegő, fordulatokkal teli történetben végül beüt a ménkű és Dave-nek váratlan irányból támadt gondokkal is meg kell küzdenie.
Nick Hornby novelláját Bodor Géza rendezte helyszínspecifikus múzeumi-színházi előadássá, Dave-t Ficzere Béla játssza.
2024. szeptember 20.
