A gazdasági lassulás megállította a közelmúlt gyors növekedését a távol-keleti ország művészeti piacán, de az új állami kezdeményezések az egész szcéna helyzetén lendíthetnek.

Dél-Korea számára kihívásokkal teli időszakban tartották meg a harmadik Frieze Seoul-t szeptember 4. és 7. között. Az országban idén 2,5%-os GDP-növekedést prognosztizáltak, ami a tavalyi 1,7% után emelkedő tendenciát mutat, azonban ezzel egyidejűleg kedvezőtlen belpolitikai események is zajlanak az országban, melyek visszatartó erőként jelentkezhetnek. A konzervatív Yoon Suk Yeol elnök korrupciós vádak kereszttüzében találta magát: több mint egymillió dél-koreai írt alá azt a petíciót, mely szerint felelősségre kell vonni.

„A koreai művészeti piac öszességében kicsit lomha volt ebben az évben” – állapította meg Jinsu So, a Kangnam Egyetem kutatója és professzora, akit a The Art Newspaper idézett összeállításában. „A Frieze Seoul 2022-es indulása után megugrott a művészet iránti érdeklődés, a várakozások egyre emelkedtek a tengerentúli piacokról történő vásárlások miatt, és számos új galéria nyílt a folyamatos terjeszkedésre számítva. A gyűjtők eltökéltsége azonban bizonytalanná vált, először a világjárvány, majd az azt követő globális gazdasági visszaesés miatt. Míg a művészeti vásárokon való részvételi arány nőtt, az értékesítés nem követte ezt.”

A koreai művészeti piac az átalakulás időszakában van. Csökkentek a 2022-ben népszerű, rövid távú profitszerzési célú művészeti befektetések, csakúgy, mint a magas árfekvésű alkotások aukciós tranzakciói. „Az itteni művészeti piac hajlamos azonnal és érzékenyen reagálni a külső tényezőkre” – mondta el Yumi Koh, a White Cube koreai üzletfejlesztési vezetője. A szeptember, melynek kezdete a nagyszabású vásár, fontos lehet a kereskedés szempontjából. A White Cube 2012 óta van jelen Ázsiában, tavaly szeptemberben nyitotta meg állandó szöuli kiállítóterét.

„Összességében elmondható, hogy a művészeti piac a gyors növekedési szakaszból az érettség szakaszába lépett” – nyilatkozta Eunice Jung, a Koreai Nemzetközi Művészeti Vásár (KIAF) igazgatója. „Bár a gazdasági tényezők miatt enyhe visszaesés következett be, a kortárs művészet elérhetősége és ennek kulturális hatása továbbra is pozitív fejleményeket eredményezett az iparágban.”

Jung szerint a helyi lelkesedés a Koreába belépő új nemzetközi galériák iránt továbbra is erős. A KIAF globálisan kevésbé ismert résztvevői, például a bangkoki 333Gallery vagy a rigai Lazy Mike számára potenciális lehetőséggé vált, hogy csatlakozhatnak olyan blue-chip galériákhoz, mint a Pace, a White Cube, a Perrotin, a Thaddaeus Ropac és a Lehmann Maupin. „Bár a nemzetközi galériák és globális művészeti vásárok beáramlása fokozta a versenyt, a helyi galériák és művészek növekedését és fejlődését is ösztönözte” – tette hozzá Jung.

Optimizmusa azonban nem jellemző mindenkire. Kim Inhye kurátor„elképesztő jelenségként” írta le a beérkező galériákat, de arra figyelmeztetett: „Nincs garancia arra, hogy ez a beáramlás folytatódni fog. Nyilvánvaló, hogy a koreai közönség érdeklődése növekszik a művészet, különösen a külföldi művészet iránt, de kérdéses, hogy ez mennyire mélyen gyökerező. A koreaiak nagyon alkalmazkodóak és szívesen fogadnak el új dolgokat, de ugyanilyen könnyen el is vetik őket, mint pillanatnyi hóbortokat. Ráadásul a megnövekedett verseny kétélű fegyver. A tengerentúli galériák megrázkódtatást is okoznak a koreai galériáknak, hiszen szolgáltatásaik és promóciós erejük jóval nagyobb, így a helyi művészekért folyatott versengésben is maguk mögé utasíthatják a koreai kereskedőket.”

Az országban működő nem koreai galériák részéről a helyi művészek felvétele majdnem olyan gyors, mint a bérleti szerződések aláírása, ami egyben a koreai művészet felkarolását is jelentheti. A reprezentációt sok esetben megosztják egy helyi galériával, ami a fenti aggodalmakkal ellentétben nemcsak a koreai művészek, hanem a műkereskedők helyzetét is fellendítheti. A Perrotin New Yorkban Lee Bae munkáit mutatja be (szeptember 6. és október 19. között), a Lehmann Maupin pedig a következő hónapban (október 17. és november 9.) állítja ki Sung Neung Kyung alkotásait szintén New Yorkban.

Természetesen a White Cube is dolgozik koreai művészekkel. Lee Jin Woo a White Cube Hong Kongban tartott bemutatót szeptember 7-ig; a tavaly elhunyt Park Seo-Bo munkái a hongkongi mellett londoni kiállítóterükben is látható volt, New Yorkban novemberben nyílik kiállítása.

Jung, a KIAF igazgatója szerint a helyi intézmények és a kormányzati szervek – a Kulturális, Sport- és Idegenforgalmi Minisztérium – egész évben együttműködnek a művészeti ökoszisztéma előmozdítása és a kortárs művészet átfogó platformjának megteremtése érdekében. A gazdasági lassulás ellenére a művészeti vásárok száma jelentősen megnőtt, mintegy 100-at tartanak évente országszerte.

A koreai kormány lazított a korábbi szigorú kiviteli rendszeren, mely az 1946 után készült helyi művészeti alkotások exportjának korlátozására irányult, és megkezdte ún. művészeti promóciós törvényének (Art Promotion Act) végrehajtását is, amelyet tavaly fogadtak el. Most azon dolgoznak, hogy egységesítsék a műtárgyügyletek nyilvántartását, létrehozzák az állami gyűjtemények adatbázisát, emellett éves piackutatást és ötéves fejlesztési tervet készítenek. Lesz egy türelmi időszak, amely 2027-ig tart, ezt követően a művészek viszonteladási jogdíjat kapnak. A törvény 24. cikkelye ugyanis bevezeti a művész viszonteladási jogdíját, amely a nyereség bizonyos százalékát biztosítja a művészek számára, ha olyan személy vesz részt a viszonteladásban, aki „galéria, műalkotás-árverési vállalkozás, műtárgy-tanácsadó vállalkozás munkatársa vagy műalkotások kölcsönzésével/értékesítésével foglalkozik.”

A türelmi időszakra a rendszer finomítása érdekében van szükség. „Ez idő alatt a szakterületi és szakértői véleményeket kívánjuk begyűjteni” – nyilatkozta Hong Minjae, a kulturális minisztérium igazgatóhelyettese. Hozzátette, hogy ez a kezdeményezés – legtöbbször Artist’s Resale Right néven – idáig 106 országban volt érvényben.

Kim Nahyung, a feltörekvő ThisWeekendRoom galéria igazgatója szerint a végrehajtás gyorsasága és milyensége kulcsfontosságú az új törvény szempontjából. „Egy jól kidolgozott megvalósulás pozitív irányba terelheti a művészeti életet. A koreai művészeti piac viszonylag rövid történetét tekintve, remélem, hogy ez a törvényi kezdeményezés nem marad meg csak papíron létező idealista elképzelésként.”

Jung azt is hozzátette, hogy a törvény egyébként „vegyes reakciókat” váltott ki a galériáknál, amelyek attól tartanak, hogy csak átnevez egy népszerűtlen régebbi műtárgyforgalmazási előírást, amelynek korlátozó regisztrációi tompították a szabad piacot. Míg a galériák általában támogatják a művészi jogdíjakat, a tranzakciók részleteinek közzétételi követelménye megterhelő kötelezettségeket róhat a kereskedőkre. „Bár széles körű egyetértés van a művészek jogainak védelme fontosságában, a galériák attól tartanak, hogy az új szabályozás nehezítheti a helyzetüket az amúgy is küzdelmes piacon” – tette hozzá Jung.