Dimitrij Ribolovljev azzal vádolja a patinás árverezőházat, hogy adatokat hamisított, illetve hallgatott el.

Dimitrij Ribolovljev orosz oligarcha, aki a Forbes szerint a világ 428. leggazdagabb embere, jogi úton lép fel a Sotheby’s ellen a New York-i bíróságon. Az aukciósház Ribolovljev ügyvédei szerint összejátszott a svájci Yves Bouvier tanácsadó-kereskedővel. Ribolovljev azt állítja, hogy Bouvier 1 milliárd dollárral túlszámlázott 38 műalkotást. Az esküdtek kiválasztása az ügyben hétfőn kezdődött, a tárgyalás tegnap, január 9-én kezdődött.

Ribolovljev szerint Bouvier művészeti tanácsadóként mutatkozott be, és ajánlotta fel munkáját az oligarchának. Csakhogy Ribolovljev ügyvédei szerint a valóságban Bouvier számos ügyletében egyszerre volt tanácsadó és műkereskedő.

 

2013-ban Ribolovljev 83 millió dollárért vásárolta meg Amedeo Modigliani Tête című szobrát. Ebben a tranzakcióban Ribolovljev tudomása szerint Bouvier a művészeti tanácsadója volt, ami azt jelentette, hogy Bouvier feladata volt az eladás lebonyolítása. A bírósági dokumentumok szerint Bouvier azt mondta, hogy 83 millió dollár a legalacsonyabb összeg, ameddig az eladó hajlandó volt engedni.

Azonban a bírósági dokumentumok azt is tartalmazzák, hogy Bouvier maga volt az eladó, amiről Ribolovljevnek nem volt tudomása, és emiatt vélhetően dollármilliókat veszített.

Ribolovljev ügyvédei azt állítják, hogy a Sotheby’s segített Bouvier-nek átverni Ribolovljevet azáltal, hogy felduzzasztotta a munkára vonatkozó értékbecsléseket. Az aukciósház szóvivője az ARTnewsnak azt nyilatkozta, hogy „a Sotheby’s szigorúan betartotta az összes jogi követelményt, pénzügyi kötelezettséget és az iparág legjobb gyakorlatának előírásait a műtárgyak tranzakciói során. Bármilyen feltételezés, mely szerint a Sotheby’s tudott volna a vevő állítólagos helytelen magatartásáról vagy Ribolovljev úr becsapásának szándékáról, hamis”.

A Modigliani csak egy a négy műtárgy közül, amelyekről a per során szó van. René Magritte Le Domaine d’Arnheim (1962), Gustav Klimt Wasserschlangen II (1907) és a – nem minden kétséget kizáróan – Leonardo da Vincinek tulajdonított Salvator Mundi című műve szintén szerepel az ügyben. A Salvator Mundi 2017 novemberében a világ legdrágább műalkotása lett, amikor a Christie’s New York-i árverésén 450,3 millió dollárért kelt el. Akkor el is tűnt a közönség elől. Noha a pontos holléte nem ismert, úgy tudni, a mű Mohammed bin Szalman koronaherceg (ma szaúdi miniszterelnök) tulajdonába került, és minden bizonnyal Szaúd-Arábiában van – bár az akkori híradások nem közvetlenül őt, hanem a vele jó kapcsolatot ápoló Bader bin Abdullah bin Mohammed bin Farhan al-Szaudot, egy, a nyilvánosság számára kevéssé ismert szaúdi herceget jelölték meg vásárlóként.

2013 márciusában Ribolovljev a Salvator Mundi megvásárlásán gondolkodott, amelyet akkor még csak nyolc számjegyűre értékeltek. A New York Times szerint a Sotheby’s egy Samuel Valette nevű képviselője, aki Bouvier-nek segített Ribolovljev számára a művek árazásában, érdeklődött a mű iránt. Valette egy Central Park West-i lakásban Ribolovljevvel és Bouvierrel együtt vizsgálta meg a Salvator Mundit. 

Hetekkel később Bouvier Ribolovljev asszisztensének küldött e-mailben közölte, hogy a Salvator Mundi akkori tulajdonosa 90 millió és 125 millió dollár közötti ajánlatokat utasított vissza. A bűvös határ 127,5 millió dollár volt. Az ügyben eljáró Jessie Furman bíró azóta megállapította, hogy ezekre az ártárgyalásokra soha nem került sor. 

A bírósági papírok szerint azonban Bouvier 2013. május 2-án a Sotheby’s-on keresztül megvásárolta a Salvator Mundit. Másnap eladta Ribolovljevnek a megbeszélt 127,5 millió dollárért. Két évvel később, 2015-ben Ribolovljev gyanakodni kezdett Bouvier-re, és értékbecslést kért a Sotheby’s-tól.

Az aukciósház egyik alkalmazottja hezitált, hogy 125 millió dolláros árcédulát tegyen a képre – ez a javaslat állítólag Valette-től származott -, ehelyett 114 millió dollárban állapodott meg. Furman bíró szerint a bizonyítékok azt mutatták, hogy Valette azt is kérte a kollégájától, hogy töröljenek minden utalást arra, hogy Bouvier már 2013-ban megvásárolta a képet, ez az értékelés azonban nem jelenti azt, hogy a Sotheby’s szövetkezett Bouvierrel, vagy tudott a csalásról. Az, hogy a kép hogyan került a Christies’shez, és miként sikerült feltornázni az árát a becsült érték közel négyszeresére, továbbá, hogy ki milyen arányban részesült a szaúdi vásárló által kifizetett pénzből, a sajtóhíradásokból nem derült ki.

Bouvier nem vádlott az ügyben. A Ribolovljevvel és a Sotheby’s-szal folytatott ügyletei azonban alkalmasak arra, hogy olyan folyamatok egész sorát hozzák napvilágra, amelyek más iparágakban a megfelelési és etikai szabályok megsértését jelentenék.

Borítókép: Sotheby’s Aukciósház, New York, fotó: DOUG KANTER / AFP