A mű — 2026. február 19.

Álca – A mű heti ajánlója

Lebomló alapanyagok, klasszikus műtermi pózok, közbeeső állapotok, hangsúlytalan végpontok, imaginatív flâneur-ök: fűtött kiállítótermek válasza a visszatért mínuszokra.

Hirdetés

PUCCS Contemporary Art /// Jancsovics Orsolya: Imitáció

Hirdetés

„Jancsovics Orsolya Imitáció című installációja az „imitáció” és „azonosulás” kérdésköreivel foglalkozik, továbbgondolva korábbi, Álca című műegyüttesét. Az álcázást az alkotó beolvadásként értelmezi: „természetbe öltözésként”, a visszatérés gesztusaként a kezdetekhez, az anyatermészethez. Az öltözékek itt nem a fogyasztás világához kapcsolódnak, hanem a törzsi közösségek archaikus tudásához, az összetartozás és a természettel való egység élményéhez. A „mágikus tárggyal” kapcsolatba lépő egyén belemerülhet a flow-élménybe, elveszítheti az idő feletti uralmat, és újra találkozhat saját belső ritmusával. A függesztett munkában olyan ellentétpárok feszülnek egymásnak, mint civilizáció–kultúra, urbanizáció–természet, kortárs–archaikus, valamint férfi–nő. A férfi és nő viszonya nemcsak formai, hanem technikai értelemben is megjelenik: egyfajta androgün alkotássá olvad össze; a szobrászatban gyakran alkalmazott, maszkulin vázépítés lágyabb, női raffiaszövéssel ötvöződik. A mű lebomló alapanyagai maguk is a természet körforgását idézik.”

2026. március 27-ig

Mai Manó Ház /// Fénybe vetkőzve – Testábrázolás a XX. század elején

„A kiállítás képei nemcsak a kor szépségeszményeit idézik, hanem a látás, a vágy és a reprezentáció változó viszonyait is feltárják. A századelő társadalma egyszerre volt prűd és felszabadulásra vágyó: a női és férfi test nyilvános megjelenítése mindig feszültségeket hordozott. Az aktfotók e határhelyzetben születtek – a művészet, az erotika és a társadalmi normák metszéspontjában. A bemutatott anyag sokféle látásmódot mutat fel: klasszikus műtermi pózokat, ahol a festészeti előképek köszönnek vissza; idealizált formákat, amelyek a szépség időtlen eszményét keresik; kísérletező kompozíciókat, ahol a fény és árnyék játéka a modernizmus nyelvét előlegezi; valamint amatőr felvételeket, amelyek intimebb, személyesebb pillanatokat rögzítenek. Együtt mindez a test, a tekintet és a médium viszonyát térképezi fel.”

2026. március 22-ig

Parthenón-fríz Terem – Epreskert /// Kalmár János: μεταξύ metaxu

„Ami megszületett vagy meg fog születni nem létezik. A látható születés és halál nem valóság, mert minden egy, összetartozik, és állandó kapcsolatban van a lélekkel. (Parmenides)
Klee azt írja, hogy a művészet nem ábrázol, hanem láthatóvá tesz, ahol a folyamat eleje és vége ismeretlen.
Így hát megélni a pillanatot a lélek természete alapján érdemes. Ez a labirintus vezet önmagunk megismeréséhez. Felfelé és befelé is, lélekben és testben egy időben. Viszonyulás nélkül nem létezhetünk. Merleau-Ponty szerint egymás pillantásán keresztül igazolódhatunk, mások előtt válhatunk igazzá.
Minden a jelenben történik, múlik. Átmeneti, közbeeső állapot ez a megtörtént múlt és a következő megnyilvánulatlan pillanat közti szakaszban.”

2026. február 27-ig

Deák Erika Galéria /// Tivadar Andrea: Köztes terek

„Tivadar Andrea festészeti gyakorlata az átmeneti állapotokra irányuló érzékenységből bontakozik ki. Munkái olyan köztes helyzeteket vizsgálnak, amelyekben a formák, struktúrák és azok viszonyai még nem rögzültek, hanem kialakulóban vannak. Ezek a változékony állapotok a kortárs tapasztalat lenyomataiként értelmezhetők: egy olyan világ képei, amelyben a stabil rendszerek helyét ideiglenes konfigurációk, a lezárt formákét pedig nyitott rendszerek veszik át. A hangsúly nem a végpontokon, hanem magán a fejlődés fázisain van.”

2026. március 13-ig

Molnár Ani Galéria /// Köz. top_OS csop_Ort

„A top_OS csop_Ort egy nyitott, transzdiszciplináris hely-, idő- és városkutatási közösség, ha tetszik: imaginatív flâneur-ök szövetsége. Ezen a kiállításon az öt alapító tag vállalkozik az urbanitás épített és fogalmi tereiben rejlő köztességek, átmenetiségek, idő- és térparadoxonok képzőművészeti, konceptuális felmutatására, ki-ki a maga sajátos esztétikai és artikulációs módszertanának következetes képviseletében, ugyanakkor együtt egy egységes, kimerevített városi tájképet létrehozva.”