Marlene Dumas az első kortárs női alkotó, aki bekerült a Louvre gyűjteményébe
A Louvre-ban ismét történelmi események zajlanak. Az évezred múzeumi lopása és az első videómunka akvizíciója után először kapott helyet kortárs nőművész az állandó gyűjteményben.
A párizsi Louvre kilenc új festménnyel bővítette állandó gyűjteményét, mindet a dél-afrikai származású, Hollandiában élő Marlene Dumas készítette. Ő az első női kortárs művész, akinek alkotásai tartósan a világ egyik legismertebb múzeumában kaptak helyet.
A Louvre Porte des Lions előcsarnokában, az ún. Galerie des Cinq Continents és a Festmények termei előtt kaptak helyet Dumas helyspecifikus festményei. A Liaisons című sorozat arcokat ábrázol, melyek a művész szavaival a múlt és a jelen összeolvadásai. „Nem tudom közvetlenül megfesteni korunk genocídiumainak borzalmait, de árnyékaik formálták az arcokat és a hangulatot” – mondta Dumas.
A festő szerint az ábrázolt arcok nem feltétlenül ismert személyeket jelenítenek meg: „A portréfestészet az ismertséggel és a felismerhetőséggel foglalkozik. Az arcok viszont a névteleneket is magukban foglalják. Azokat, akiket elembertelenítettek, mint például a menekülteket, idegenként bélyegezve meg őket.”
A Louvre igazgatója, Laurence des Cars szerint Dumas nyilvánvaló választás volt: „Kevés művész van, aki ennyire szenvedélyesen védi és ápolja a festészet médiumát, mint ő; munkái érzékeny találkozási pontként táplálkoznak a különböző eredetű inspirációkból. És pont az ilyen alkotói attitűd bemutatása volt a cél a megújított térrel.”
Dumas így reagált a látogatói várakozásokra: „Nem tudom megjósolni az átlagos nézőreakciókat, mindenkinek megvan a saját terhe és tapasztalata. Nem megszokott terep ez a festményeim számára. Jobban szeretem az intim teret. Lesz, aki majd azt mondja: ‘Miért ő, és miért itt?!’ Erre csak annyit tudok válaszolni: ‘Mert ő kérte.’
Nem mondasz nemet, ha Laurence des Cars munkát kér tőled”
A művész a Louvre-ban látott alkotások hatásait is felsorolta, például Michelangelo 1513–16 között készült Haldokló rabszolga szobrát. „A Louvre nem csupán a nyugat művészettörténetét jelenti számomra, hanem az emberiség kollektív történetének és egymáshoz való viszonyaink megőrzését is, szépségeivel és embertelenségeivel együtt.”
Ez a projekt része a Louvre egyre bővülő kortárs programjának. Tavaly a belga Luc Tuymans ideiglenes installációja, a The Orphan, jelent meg az intézmény nyolcszögletű galériájában, valmaint a Louvre első videó‑munkáját is megvásárolta, az algériai származású Mohamed Bourouissa stúdiójából.
Az esemény mérföldkő a múzeum történetében: nemcsak a kortárs női alkotók elismerését jelenti, hanem a festészet hagyományainak és az intézmény szándékainak újrafogalmazását is.
Forrás: Le Monde, The Art Newspaper, Art News
