Elhunyt Rónai Éva (1931-2025) Ferenczy Noémi-díjas textilművész, a kárpitművészet kiemelkedő képviselője. Alkotói tevékenysége mellett harminc éven át tanított az egykori iskolájából, a Szépmíves Líceumból alakult Képző- és Iparművészeti Szakgimnáziumban.

Rónai Éva  művészeti tanulmányainak első állomása a Szépmíves Líceum volt, majd az Iparművészeti Főiskolán szerzett diplomát. A szélesebb közönség előtt 1977-ben mutatkozott be első alkalommal, amit számos más kiállítás követett Magyarországon és külföldön, Franciaországban, Lengyelországban, Németországban.

Azon kevesek egyike volt, aki a megtervezett kép kivitelezését is maga végezte. Nagyméretű alkotásainak elkészítése hosszú időt, egy-másfél évet vett igénybe. Munkáját mérhetetlen türelemmel, kitartással és élvezettel végezte. A magány és az idő alkotói munkának éppolyan szerves része volt, mint a megvalósítás materiális eszközei.

A saját világát rendületlenül vállaló és védő művész pályáját az engedmények nélküli, tendenciáktól érintetlen függetlenség jellemezte.

Ahogy azt egyik kiállításának megnyitó beszédében Németh Gábor író megfogalmazta, Rónai Éva művészetének titka:

„Annak fölismerése, hogy az énről való lemondás csak a legszemélyesebb út következetes és megalkuvás nélkül való bejárásával, a személyes létezés, a kémlelőnyílás tisztántartásával érhető el. (…) Aki semmit sem akar, az mindent elérhet, de csak akkor, ha még azt sem érzékeli, hogy lemond valamiről. (…) Rónai Éva éppen a haladásba, az úgynevezett fejlődésbe vetett képtelen és hiú reményen jutott túl, a művészetét elemzők ezt hol romanticizmusnak, hol nosztalgiának, hol hagyománytiszteletnek, hol a modernség konzervatív kritikájának nézték.“

A félreértésen vagy meg nem értésen alapuló kritikákkal ellentétben, Rónai Éva klasszikus technikával kivitelezett, figuratív textilképeivel valójában korunk jelenségeire reagált, egyéni kifejezőeszközeivel létrehozott művei hozzánk szólnak.

A 2B Galériában, ahol korábban egyéni kiállításai is voltak, 2002-ban képzőművész gyerekeivel, Roskó Gáborral és Roskó Beával, valamint a család más művészettel foglalkozó tagjaival állított ki. Itt szerepelt egyik fontos műve, a 2001-ben készült Navigare necesse est című falikárpitja.

A mű monumentális méretével, a más képein is megjelenő víz és ég témájával, ahonnan az állatok sem hiányoznak, valamint a szövéstechnikának köszönhetően  szinte a harmadik dimenzióba kilépő felületével munkásságának karakterisztikus munkája. 

Már nem érhette meg Roskó Beának a 2B Galériában október 30-àn nyílt egyéni kiállítását, ahol a sokféle technikával és anyaggal készített munka között a textil is jelen van.  

Rónai Eva személyében a magyar képzőművészet kiemelkedő alakját, a textilművészet  meghatározó személyiségét veszítettük el.