A 92 éves korában elhunyt Leonard Lauder, Esteé Lauder fia, nemcsak apja nevét viselő cégét vitte világhírre, hanem az utolsó pillanatig szenvedélyes és a szakma által nagy tiszteletben tartott mecénás és műgyűjtő is volt.

Lenyűgöző művészeti kollekciót hozott létre Leonard Lauder – nyilatkozták róla különböző múzeumok igazgatói és galériák vezetői júius 14-én bekövetkezett halála után. Egyesek szerint ő volt az utolsó „nagy mecénás”.

Tizenkét évvel ezelőtt, nem sokkal azután, hogy Leonard Lauder felajánlotta 78 darabból álló kubista gyűjteményét a Metropolitan Művészeti Múzeumnak, a Sotheby’s egyik vezetője személyes üzenetet kapott a befolyásos New York-i filantróptól.

A felajánlás – amelynek értékét akkor egymilliárd dollárra becsülték – nem jelentette gyűjtői pályafutása végét, írta Lauder David Normannek, az aukciósház impresszionista és modern művészeti részlegének vezetőjének. A levél lényege az volt – idézte fel Norman a 92 éves korában elhunyt Lauder halála után –, hogy „tudnom kellett: ő még mindig aktív, még mindig érdeklik a nagy művek”.

És valóban, Lauder hű maradt szavához: továbbra is jelentős szereplő maradt a műkincspiacon, és bőkezű támogatója volt azoknak a kulturális intézményeknek, amelyeket szeretett.

További tizenkét jelentős kubista művet vásárolt a Met számára. 2014-ben megvásárolta Juan Gris 1915-ös remekművét, a Nature morte à la nappe à carreaux-t a londoni Christie’s aukcióján 56,7 millió dollárért – ez több mint kétszerese volt a 19,6 millió dolláros alsó becslésnek, és máig a spanyol kubista rekordja. 2018-ban újabb 31,8 millió dollárt költött Gris La table de musicien (1914) című művére, amikor a Christie’s elárverezte a szintén legendás gyűjtő és mecénás David Rockefeller gyűjteményét.

Miközben a Fifth Avenue-i lakását európai modern mesterek munkáival töltötte meg, százmilliókat adományozott az Amerikai Művészetek Whitney Múzeumának, amelynek igazgatótanácsához 1977-ben csatlakozott, majd hosszú ideig vezette is azt. 2008-as, 131 millió dolláros adománya a Whitney történetének legnagyobb egyedi felajánlása volt. Olyan jelentős művek megszerzését vezényelte le, mint Edward Hopper, Georgia O’Keeffe és Alex Katz alkotásai. Az elmúlt évtizedben pedig jelentős munkákat vásárolt és adományozott Jasper Johns, Richard Avedon és Charles Ray művészek műveiből.

„Páratlan volt abban az értelemben, hogy legszorosabb intézményi kapcsolata messze kívül esett saját gyűjtői érdeklődésén” – mondta a Whitney igazgatója, Scott Rothkopf. „Ez számomra teljes önzetlenséget jelentett. Nem tudok másik kurátorról sem nálunk, sem máshol, akinél ez így lenne.”

Lauder halálával hatalmas űr keletkezett a New York-i műkincspiac és a művészeti mecénások világában. Az egekbe szökő árak és az ízlésbeli változások korában nem világos, ki lesz képes – vagy hajlandó – ilyen szinten gyűjteni. A magánmúzeumok elterjedésével egyre kevesebb tehetős patrónus támogatja a közintézményeket olyan szenvedéllyel és széleskörűen, mint Lauder.

„Az idősebb gyűjtőgenerációnál még arról szólt a gyűjtés, hogy az egész művészeti ökoszisztémát támogassák” – mondta Natasha Degen, a New York-i Fashion Institute of Technology művészeti piacokkal foglalkozó tanszékének vezetője. „Tényleg elgondolkodom, vajon ez a fajta mecénási szerep a múlté lesz-e.”

Ahogy sokan mások a műkereskedelemben, David Nash műkereskedő is Bázelben értesült a szomorú hírről – éppen a világ legnagyobb kortárs és modern művészeti vására előtt. Ő így myilatkozott: „Egyike volt a világ legjelentősebb modern műgyűjtőinek, halála ráirányította a figyelmet az ágazat bizonytalan jövőjére, különösen a vagyon és ízlés generációváltása közepette. Mindenki, akivel beszéltem, megemlítette: ő volt az utolsó nagy, komoly gyűjtők egyike” – mondta Nash, aki Braque- és Picasso-festményeket adott el Laudernek. „Amerikán belül nem látok hozzá hasonló embert.”

Valóban, Laudernek kevés vetélytársa akadt mind gyűjtőként, mind filantrópként. Világszerte vezető híroldalak közöltek róla nekrológot. A közösségi médiában múzeumi vezetők – jelenlegiek és korábbiak – méltatták a nagyra becsült mecénást. Múlt csütörtökön a Lauder család a New York-i Central Synagogue-ban búcsúztatta a családfőt. A szertartáson jelen voltak a város meghatározó személyiségei: többek között a milliárdos Tisch és Newhouse családok tagjai, az ismert műgyűjtő Beth Rudin DeWoody, Katie Couric, valamint Susan Collins és Ed Markey szenátorok – tudósított a New York Post.

Lauder 1933-ban született, a nagy gazdasági világválság idején, az Estée és Joseph Lauder által alapított kozmetikai birodalom örököseként. Hét évesen kezdett gyűjteni – Art Deco stílusú miami hotelek képeslapjaival kezdte, később pedig plakátokra és képzőművészeti alkotásokra is kiterjedt az érdeklődése.

Bár különösen a kubizmus korai tíz évére – Picasso, Braque, Léger és Gris műveire – koncentrált, ízlése rendkívül sokszínű volt. Mintegy 130 000 képeslapot ajándékozott a bostoni Szépművészeti Múzeumnak. Plakátgyűjteményét a Rutgers Egyetem Zimmerli Múzeumának, a floridai Wolfsonian múzeumnak, a Peabody Essex Múzeumnak és az Aspen Institute-nak ajándékozta.

Tőkeberuházási kampányok, műtárgyvásárlások, kiállítások, gálák támogatása és adománygyűjtések ösztönzése révén Lauder jelentős vagyonával másokat is adakozásra buzdított. Ezzel – David Resnicow kommunikációs tanácsadó szerint, aki 35 évig dolgozott vele – teljesen új szintre emelte az intézményi támogatások lehetőségeit. „Katalizátor volt” – mondta Resnicow. „Erőforrásokat teremtett. Embereket mozgósított. Harcba szállt egy ügyért.”

2023-ig Lauder összesen 760 műtárgyat adományozott a Whitney Múzeumnak, és további 188 mű megvásárlását támogatta teljesen vagy részben.

1980-ban Lauder meggyőzte a Whitney kurátorait, hogy vásárolják meg Jasper Johns Three Flags (1958) című művét 1 millió dollárért – ez akkoriban rekord volt egy élő művész esetében. Hasonlóképp, a Metnek tett kubista felajánlása ösztönözte a múzeum többi kurátorát, hogy hozzájáruljanak a Leonard A. Lauder Modern Művészeti Kutatóközpont megalapításához, amely ösztöndíjprogramot, kiállításokat és előadásokat támogat.

Lauder utoljára tavaly november végén látogatott el a Whitneybe, hogy megtekintse az Alvin Ailey-kiállítást.

„Vannak kurátorok, akik záróra után szeretnek jönni, de ő akkor szeretett, amikor nyitva volt a múzeum, lehetőleg tele látogatókkal” – mesélte Scott Rothkopf igazatgó. „Imádott beszélgetni az emberekkel a kiállítóterekben.”

A Whitney 2014-ben megnyitott új belvárosi épülete Lauder nevét viseli, ám ez nem volt szerelem első látásra. Amikor világossá vált, hogy a Whitney nem tud bővülni az uptown-i Breuer-épületben (a különböző bővítési tervek rendre elakadtak), Lauder végül vonakodva hozzájárult egy új épület felhúzásához a Meatpacking Districtben. Volt azonban egy feltétele.

„Aggódott, hogy a Whitney downtown nem fog beválni” – mondta egy forrás. Ezért kidolgozott egy tervet, amely tulajdonképpen egy „sídduch” volt (zsidó közvetített házassági megállapodás) két kedvenc New York-i múzeuma között.

Elintézte, hogy a Met – amelynek több helyre volt szüksége a kortárs művészet bemutatására – nyolc évre kibérelje a Breuer-épületet, így pufferidőt teremtett a Whitneynek arra az esetre, ha két helyszínen kívánna működni. Ha a Met nem hosszabbította volna meg a bérlést, nem lett volna akadálya annak sem, hogy a Whitney értékesítse az épületet.

Végül nemcsak a Met, hanem a Frick is kiállított a Breuerben. Eközben a Whitney belvárosi működése sikeresnek bizonyult, így 2023-ban a múzeum 100 millió dollárért eladta az épületet a Sotheby’s-nek.

Ez a megállapodás is része volt annak a tervnek, amely végül Lauder kubista gyűjteményének a Methez kerüléséhez vezetett – pedig több másik jelentős intézmény (például a MoMA, a San Francisco-i Modern Művészetek Múzeuma és a washingtoni National Gallery of Art) versengett érte.

A Metnek azonban több előnye is volt: egy enciklopédikus múzeum New Yorkban, amelynek szüksége volt jobb kubista anyagra; ráadásul képes volt a műveket az afrikai és óceániai művészet remekei, valamint a modern és kortárs gyűjtemények kontextusában bemutatni – ezek mind hatással voltak a 20. századi művészetre. A kutatóközpont létrehozásának ötlete szintén vonzó volt Lauder számára.

Thomas Campbell, a Met akkori igazgatója az Instagramon idézte fel a 2010-es napot, amikor Lauder felhívta: „Azt mondta: Beszélnünk kell. Azonnal! Azonnal taxiba szálltam és a lakásához mentem, és ott kezdődtek el a tárgyalások a Met és az egykori Whitney-épület átvétele, valamint a híres kubista gyűjtemény adománya kapcsán.”

Bár Campbell nem árulta el a tárgyalások részleteit, elmondta, hogy Lauder imádott alkudozni.

„Felhívtam, mire ő azt mondta: Tom, beszéljünk! Nem fogom megmondani, mit tegyél, de elmondom, én mit gondolok. Mesteri üzletember és tárgyaló volt. Felvetett egy ötletet, majd visszakozott, és előállt egy újjal.”

„Mindig kreatív volt” – mondta Campbell, aki ma a San Francisco-i Szépművészeti Múzeumok igazgatója. „Mindig izgalmas volt, mindig az volt a célja, hogy a gyűjtemény éljen. És mindig az volt a lényeg, hogy hatással legyen New York népére – a világ legnagyobb múzeumán keresztül.”

Forrás: Artnet News