Contemporary positions from Hungary címmel húsz fiatal magyar művész alkotásaiból nyílt kiállítás május 15-én a  párizsi Paris-B galériában. A kiállítást Kopeczky Róna kurálta.

A korábban Galerie Paris-Pékin néven ismert galéria 2006-ban költözött a Marais negyedbe, 400 négyzetméteres kiállítótérrel. 2021-ben PARIS-B Galériára változtatta a nevét, ami nemcsak névváltoztatást jelentett a galéria életében, de művészeti irányváltást is. Tágítva érdeklődési körét, falai közt azóta a művészi kifejezés minden formája megjelenik, és helyet ad fiatal művészek munkáinak is.

Hogy hogyan jött létre a kapcsolat a francia galériával és hogyan született meg a kiállítás koncepciója, arra magától Kopeczky Rónától kaptunk  választ. „A Paris-B galéria keresett meg annak kapcsán, hogy felfigyeltek a Zuglói körről a Sorbonne-non  írt  doktori disszertációmra. Ezután találkoztunk és egy tartalmas beszélgetés során kikerekedett egy kortárs magyar kiállítás terve.”

A kérdésre, hogy  milyen irányvonalat követve,  milyen szempontok alapján választotta ki a résztvevő művészeket, ezt válaszolta:  „A fő szempontom itt az volt, hogy a mind nyugati intézményi, mind pedig nemzetközi vásári szinten, évtizedek óta egzotizált neoavantgárd generáció művészetére jellemző vizuális ökonómia, – az ismert pénzügyi és kultúrpolitikai okok miatt –, kis méretekben és sokszor efemer módon kibontakozó fotográia, performansz, dokumentáció, objekt, installáció, kollázs vagy vizuális költészet mellett, megjelenhessen egy olyan generáció művészeti produkciója, ami nem követi ezeket az elveket és burjánzva tör ki ezekből a keretekből. Miközben a neoavantgárd generáció kritikusan konceptuális, többértelmű, kontextuálisan összetett tartalmai továbbra is tetten érhetők, a Constellations kiállításon szereplő művészek nagyobb léptékekben alkotnak, elfoglalják a teret, az általuk használt médiumok változatosabbak és szofisztikáltabbak. Már nem viselik a régió neoavantgárdhoz köthető low-tech chic”-nek nevezhető és egyértelműen felismerhető jegyeit.”

Mindent egybevetve a csoportos kiállítást három fő jellemző definiálja: a résztvevők fiatal kora, a műfajok sokfélesége, valamint az alkalmazott anyagok változatossága.

Szembeötlő, hogy több művész munkájában is megjelenik az egymással össze nem illő anyagok használata.

Példa erre  Makai Mira textilt és kerámiát társító munkája, a Keeper of Secret  vagy Horváth Gideon méhviasz, porcelán és vas kombinációjából álló szoborinstallációja. Az Ejtech alkotópáros, Kárpáti Judit Eszter és Esteban de la Torre alkotása az évszázados műfaj, a textilszövés és az új technológiát alkalmazó gerjesztett hang társulásából született. 

A klasszikus festészet  az eszköze Rózsa Luca Sárának.  Feszültséggel teli képei teátrális pózban, nyugtalanító embercsoportokat ábrázolnak idillikus környezetben. Batykó Róbert olaj-vászon festményeit, melyeken a digitális kultúrában használt szavak jelennek meg, digitális képalkotással és a saját maga által kifejlesztett „festőgéppel” hozta létre. Csató József festményei a figuratív és az absztrakt határait feszegetik, a tárgyaknak arcuk van, az arcok hol tárgyakká válnak, hogy absztrakt formákká. Albert Ádám két, látszólag egymástól független installációval szerepel, de nem nehéz megtalálni közöttük a gondolati rokonságot. Az egyiket, az édesapja végzetes betegsége alatt született, üvegből készült neuron struktúrák alkotják, míg a másikat csiszolt márvány korongok. A márvány sokszínű rajzolatának kialakulását éppúgy rendellenesség okozza, mint a burjánzó sejteké.  

Bernáth Dániel egy relieffel, Tranker Katalin papírmaséból készült archaikus, elnyúlt testű kentaurjával, Süveges Rita 2022-ben készült videójával, a Ridge of Doom-al, Melkovics Tamás alumíniumból készült modulálható struktúrájával van jelen. Az említetteken kívül, Csonka Veronika, Ezer Ákos, Járay-Kortmann Katalin, Keresztes Zsófia, Magyarlaki Bence Mendreczky Karina, Metzing Eszter és Molnár Zsolt munkái szerepelnek a tárlaton.

Fiatal magyar művészeknek ritkán nyílik alkalmuk párizsi bemutatkozására. Ez a kiállítás talán megnyitja néhányuk előtt a nehezen bevehető francia művészeti élet kapuit.

Megtekinthető 2025. június 25-ig.