Elhunyt Daniel Spoerri, aki kísérletező munkássága során bizarr ételeket és különleges, zavarba ejtő kulináris helyzeteket teremtett és jelenített meg: nevéhez fűződik az „eat art” megszületése. A 94 éves művész halálhírét az ausztriai Hadersdorf am Kampban működő, neki szentelt múzeum, az Ausstellungshaus Spoerri jelentette be.

Spoerri az 1960-as években szerzett magának népszerűséget: műveiben az evéssel foglalkozott, munkára gyakran a művészet és az élet közötti szakadék áthidalásának eszközeként tekintett. Tréfás, kockázatvállaló művészetének célja gyakran az volt, hogy felborítsa a polgári normákat az európai társadalmakban.

Arman és Jean Tinguely mellett ő is a francia avantgárdhoz tartozó Nouveau Réalisme-hoz köthető, mely irányzat a kész tárgyak művészeti felhasználását helyezte a középpontba.

A ’60-as évek elején kezdett el Spoerri ételek maradványaiból alkotni: koszos tányérokat, félig elszívott cigarettákat és kiürült konzervdobozokat ragasztott deszkákra. Az önmagát a „talált helyzetek összeragasztójának” minősítő Spoerri ezeket a műveket „tableaux pièges”-nek, azaz „csapdafestményeknek” nevezte.

1963-ban Rudolf Zwirner kereskedő felajánlott Spoerrinak egy kiállítást kölni galériájában, amire a művész egy egyéjszakás rendezvénnyel válaszolt. A falakon valóban lógtak művek – de azok perceken belül eltűntek, pontosan annyi idő alatt, amennyi idő alatt Spoerri a megnyitó alatt a helyszínen keményre főzött egy tojást. Zwirner egyszer felidézte, hogy hat festményt mindössze négy perc alatt adtak el, ami után a vendégeket bogarakból, férgekből és más állatokból álló vacsorával vendégelték meg, a belőlük főzött omlettekkel együtt – idézte az Artnews.

Spoerri Daniel Feinstein néven született 1930-ban a romániai Galatiban. Édesapját 1941-ben egy náci koncentrációs táborba deportálták, majd ott meggyilkolták, ezért édesanyja, aki svájci születésű volt, hét gyermekével Zürichbe költözött, itt vette fel Daniel nagybátyja Spoerri vezetéknevét.

Eredetileg táncos akart lenni, a zürichi színházi tánciskolában tanult, később pedig a berni városi színházhoz szerződött. A színházon keresztül megismerkedett képzőművészekkel is, például a szürrealista Meret Oppenheim-rel, aki új irányba terelte érdeklődését. 1960-ra már találkozott Marcel Duchamp-pal és Man Ray-jel is.

„Évtizedeket kellett várnom, hogy valaki azt mondja a munkámra: »Ó, ez szép!«. Amikor belekezdtem, mindenhonnan csak azt hallottam: »Szörnyű! Ki rakna ki ilyet a falára?«”

Miután elkészítette a ’60-as évek eleji tableaux pièges-eit, Spoerri megalkotta az Eat Artot. Éttermet nyitott Düsseldorfban, ahol társadalmi kommentárokkal „fűszerezett” projekteket készített. Szándékosan a világ szegényeinek konyhájára összpontosítva Spoerri Eat Artja olcsó alapanyagok rövid listájára támaszkodott. Később megnyitotta az Eat Art galériát, ahol olyan kollégái állították ki saját, ételközpontú műalkotásaikat, mint Joseph Beuys, Robert Filiou és Dieter Roth.

Az 1970–80-as években a kölni, müncheni és bécsi művészeti akadémiák tanára volt. Az 1990-es években Toscanában telepedett le, ahol egy, immár hetven művet bemutató szoborparkot alakított ki Il Giardino di Daniel Spoerri néven. 1990-ben részt vett a Velencei Biennálén. 1993-ban elnyerte a francia Grand Prix National de la Sculpture-t. A budapesti Ludwig Múzeum 2002-ben rendezett retrospektív kiállítást műveiből.

A művésszel a Műértő 2011. októberi számában jelent meg interjúnk, ekkor látogatott Budapestre könyve magyarországi megjelenése alkalmából.

Borítókép: Kiállítás enteriőr, Franciaország, fotó: MATTES RenÈ / hemis.fr / hemis.fr / Hemis via AFP