
Delon, a műgyűjtő
Az augusztus 18-án, 88 éves korában elhunyt Alain Delon személyes emlékirataiban is megemlékezett gyűjtőszenvedélyéről; a színészlegenda birtokában többek közt Albrecht Dürer, Théodore Géricault és Georges Braque művei is megtalálhatóak voltak.
A hétvégen, a család frarciaországi birtokán eltemetett Alain Delont világszerte milliók csodálták karizmatikus megjelenéséért, ám kevesen tudták, hogy a színész elkötelezett műgyűjtő is volt. Delont inkább a szenvedély, mint a befektetési szándék vezérelte – emlékezett meg róla a The Art Newspaper szerzője.
Genfi birtoka tele volt műalkotásokkal, ami a gyűjtés iránti mély szeretetét tükrözte. Ellentétben sok hírességgel, akik esetleg a nyilvánosság előtt nem vállalták fel szenvedélyeiket, Delon nem titkolta sem a képzőművészet sem a lóversenyek iránti erős vonzalmát.

Delon műgyűjtői pályája 1969 júliusában kezdődött, amikor Albrecht Dürer egyik utolsó elérhető rajzát 700 000 frankért megvásárolta. Ez a vásárlás egy eleinte rajzokra összpontosító gyűjtemény kezdetét jelentette, majd a 19. századi francia művészek, például Jean-François Millet és Théodore Géricault munkáival bővült. Később érdeklődése a fauvizmus és a modern állatszobrászok, különösen Rembrandt Bugatti felé fordult.
Gyűjtőként impulzív természete és mélyen gyökerező művészet iránti elköteleződése jellemezte. „Szenvedélyből vásároltam, soha nem befektetésből” – mondta egyszer, és ez a filozófia egy évszázadokon és stílusokon átívelő eklektikus kollekcióhoz vezetett.

Fotó: Jean-Pierre Bonnotte Gamma-Rapho
Delon gyakran és szívesen kölcsönzött múzeumok, kiállítások számára. Rendkívül büszke volt arra, hogy műveit múzeumi környezetben láthatta, ami rávilágított beszerzéseinek mélységére és minőségére.
Művészeti tudása ugyanolyan lenyűgöző volt, mint a gyűjteménye. A filmforgatások között múzeumokat látogatott, folyamatosan bővítette tudását és finomította ízlését. A művészetről folytatott beszélgetései mindig lebilincselőek és éleslátóak voltak, felfedve egy embert, aki éppolyan elkötelezett a művészet megismerése, mint a művészet megszerzése iránt. „Ha beleszeretek egy művészbe vagy egy időszakba, belemerülök, mindent elolvasok, és szívesen beszélgetek róla” – nyilakozta korábban a lap szerzőjének. Ez a szellemi kíváncsiság különböztette meg sok más gyűjtőtől.

Fotó: Bonhams
Delon gyűjtéshez való hozzáállása az élethez való hozzáállását tükrözte – „szenvedélyes, sokszínű és megalkuvást nem ismerő” – emlékezett rá a művészeti lap. Ez a párhuzam különösen szembetűnő volt az 1977-es L’Homme Pressé (Az elfoglalt ember) című filmben, amelyet Édouard Molinaro rendezett. Noha nem önéletrajzi jellegű, a fokozott tempóban élő gyűjtő, Pierre Nioxe története párhuzmba hozható Delon valóságával is. Érdekeség, hogy a filmet 2005-ben újraforgatták Delon fiával, Anthony Delonnal a főszerepben.
Alain Delon kollekciója nemcsak szélessége, hanem mélysége miatt is figyelemre méltó volt. Rembrandt Bugatti, az alulértékelt állatszobrász talán legkiválóbb alkotásait gyűjtötte össze. A régi mesterektől a 20. századi absztraktokig terjedő kollekció ízlésének alakulását és új művészeti területek felfedezésére való hajlandóságát tükrözte. A gyűjtéshez való hozzáállása bátor és zabolátlan volt, aukciókon gyakran túllicitálta a nála nagyobb gyűjtőket és intézményeket is.

Egy alkalommal így nyilatkozott a gyűjteményről: „Két dolgot tekintek az örökségemnek: színészi karrieremet és művészeti gyűjteményemet. Nagyon büszke vagyok mindkettőre. Amikor az emberek azt kérdezik tőlem, hogy van-e olyan szál, amely összeköti a gyűjtemény darabjait, annyit szoktam válaszolni: C’est moi!”
Az 1990-es években, majd 2007-ben eladta gyűjteményének nagy részét. 2023 januárjában a Bonhams aukciós házon keresztül vált meg kollekciója maradék darabjaitól, melyet akkor 5 millió eurós összértékűre becsültek.