Nem-laudáció laudáció – Szentjóby 80
Szentjóby Tamás, a magyar kortárs művészet egyik legeredetibb szereplője augusztus 17-én lett 80 éves. A jeles évforduló alkalmából kreatív üdvözlőlappal köszönti A mű.
St. Turba Tamás (NETRAF /Neo-Szocialista Realista Telekommunikáció Paralel Uniója Globális Kontra Művészettörténet-hamisítók Frontja/ -ügynök) tetszőleges számú születésnapja ürügyén.
„Engedjék meg, hogy a saját e tárgyú számításaimat az önök okos gyülekezete elé tárjam.”1 „Itt a nagy alkalom: az ember azt gondolja, hogy ujjongva gondolkozik.”2 „Szegényke!”3 „De nem fognak ilyen könnyen megszökni sorsuk elől.”4
„Megérdemel-e a művészet egy második, vég nélküli létezést – hasonlóképpen a titkosszolgálatokhoz, amelyekről tudjuk, hogy rég óta nincs ellopható vagy elcserélhető titkuk, de annál inkább virágzanak hasznosságuk babonás tiszteletétől övezve, a mitológiai krónika tárgyaként?”5„Komolyan hisszük, hogy a valódi érthetetlenség határeseteiben a megítélésnek hallgatnia kellene, és elsősorban tartózkodnia kellene a mesterséges elragadtatástól.”6
„A sem kívülről, a társadalom és a művészet törvényei felől, sem belülről nem ellenőrizhető bensőnek megvannak a maga kényszerű következményei, bekebelezi a saját teremtményeit és a végtelenségig újrateremti őket, míg ez a folyamat olyannyira el nem távolodik az excentrikus felé, hogy a külső ember számára a képből vagy a költeményből többé már semmi sem követhető; avagy – és ez végeredményben ugyanaz – tetszés szerint értelmezhető.” 7 „Gyakran előfordul ugyanis, hogy az egyes részek vagy szempontok külön-külön, egyenkénti értékelése nem mutat hibát, viszont az egyes részek összhangja hiányzik.”8 „Az illúziónak ez a csoportja igen népes. A jelent a múlt fogalmaival ’olvashatjuk’ vagy ’leírhatjuk’, de ahogy a dolgok változnak, a (példákon alapuló) általánosítások érvényüket vesztik.”9
„A szerkezeti összetevőiben, társadalmi és világnézeti eredete felől problematikussá vált régi művészet ragályától nem lehet azon az olcsó áron szabadulni, hogy elmetsszük magunkban gyökereit, de megtartjuk külsőségeit.”10 „Ósdi fegyver!”11 „S ezen nincs is mit csodálkoznunk, mert ugyanúgy, ahogy a rádió nem érthető meg a szentháromság tétele alapján, ugyanúgy egy keletkező korszak új művészete sem érthető meg a letűnő kor régi művészet-koncepciói és művészetlátása alapján.”12
„Tehát nem ütközik sem a régi művészetbe, sem annak modern változataiba, amelyekhez viszonyítva lényegében más síkon mozog.”13
„Ez a törvény kizár minden dialektikát és minden kiegyezést, s ebből következően egyszerre hozza létre a megismerés törés nélküli egységét és a tragikus lét minden kompromisszum nélküli kettéosztását; egy alkonyat nélküli világ fölött uralkodik, amelynek számára ismeretlen mind a túláradó érzés, mind a líraiság tompított gondoskodása.”14 „Szóval itt a forradalmár mentalitás klinikai esetével van dolgunk. Ez a típus határtalan odaadással ragaszkodik egy bizonyos meggyőződéshez, melynek megvalósításáért képes elpusztítani mindent, ami csak az útjába akad.”15 „Más szavakkal ez azt jelenti, hogy a világ idegensége (az a tény, hogy nem vagyunk kompatibilisek ezzel a világgal, vagy más szóval, nagyon visszafogottan fogalmazva, a világ ’durva szögletei’ miatt szenvednünk kell) inkább áldás, mintsem átok, mert segít abban, hogy igazán s igazi emberekké váljunk.”16
„De térjünk a tárgyra.”17
„Az indulatnak mindig igaza van, legalább is minőség tekintetében […]”18 „A művészet a cselekvő ember megváltása – azé, aki nem csupán látja a lét szörnyű és rejtélyes karakterét, hanem megéli, meg is akarja élni a tragikus harcos ember, a hős karakterét.”19 „Anélkül, hogy részletesebben kifejteném a problémát, ezt a fenomenológiai indíttatású hermeneutika régtől fogva tudta.”20 „Röviden, a hangsúly a természet irdatlan pazarlásán van, ami által végül is a legritkább jelenségek járnak a legfontosabb következményekkel.”21 „És ennek a formának, az egyedülinek, amelyet a mi világunkból lévén, ismerünk (mert a másik egykori létének nyomait csak szétszórt és alig kibetűzhető töredékek őrizték meg), új törvényei vannak: a kizárólagosság, az önmagában való szigorú zártság és befejezettség törvényei, a művészet törvényei.”22 „Ameddig tehát a csoport bármely tagja eljuthat – ha zseninek születik.”23
1 Parti Nagy Lajos: Az étkezés ártalmasságáról. Magvető, Budapest, 2012. 88. o.
2 Urbán Miklós: Huhh és hahó. Alapdemokrácia – Alapjövedelem Alapítvány, 2020. 27. o.
3 Anton Pavlovics Csehov: Szörnyű éjszaka. In: Csehov művei. Magyar Helikon, 1973. 479. o.
4 George Perec: A dolgok. Európa, 1966. 103. o.
5 Jean Baudrillard: A művészet összeesküvése. Műcsarnok, 2009. 35. o.
6 Arnold Gehlen: Kor-képek. Gondolat, Budapest, 1987. 245. o.
7 I.m. 244. o.
8 Holdas–Csikváry–Szikora: A nyúltenyésztés kézikönyve. Mezőgazdasági Kiadó, Budapest, 1975. 197. o.
9 Gregory–Gomrbich: Illúzió a természetben és a művészetben. Gondolat, Budapets, 1982. 83. o.
10 Kállai Ernő: Etika? In: Összegyűjtött írások 1. Magyar nyelvű cikkek, tanulmányok 1912-1925, Budapest, 1999. 67. o.
11 Csukás István: Pom Pom meséi. Móra, 1983. 149. o.
12 Tamkó Sirató Károly: Dimenzionista manifesztum. Artpool – Magyar Műhely, Budapest, 2010. 114. o.
13 V.ö. 5. 69. o.
14 Michel Foucault: A bolondság története. Atlantisz, Budapest, 2004. 342. o.
15 Frantisek Miks: Picasso, a vörös kakas. Typotex, Budapest, 2019. 212. o.
16 Hankiss Elemér: Az emberi kaland. Helikon, 2002. 103. o.
17 Soren Kirkegaard: Vagy-vagy. Gondolat, Budapest, 1978. 537. o.
18 Sigmund Freud: Álomfejtés. Helikon. 322. o.
19 Friedrich Nietzsche: Az értékek átértékelése. Holnap, 1998. 155-156. o.
20 Bacsó Béla: „Az eleven szép”. Kijárat, Budapest, 2006. 151. o.
21 Francois Jacob: A tojás és a tyúk. Európa, Budapest, 1974. 223. o.
22 Lukács György: Magyar irodalom – magyar kultúra. Gondolat, Budapest, 1970. 96. o.
23 Lucien Goldman: A rejtőzködő isten. Gondolat, Budapest, 1977. 741. o.
Borítókép: St.Turba Tamás interjú – 1990. youtube still
