Serra kedden, New York-i otthonában halt meg, tüdőgyulladás következtében. A 85 évet élt kaliforniai művész elsősorban hatalmas, rozsdásodó acélszerkezeteiről volt ismert.

Serra ikonikus, oxidált acélból készült gigantikus, ívelt lapjai közül az egyik legismertebb a The Matter of Time című 1034 tonnás sorozat, amely a bilbaói Guggenheim Múzeum főcsarnokát tölti ki. Hangsúlyos művei – mint ez is – radikálisan alakították át a tereket, ahova elhelyezték őket, a látogatókból pedig konkrét fizikai reakciót váltanak ki a mai napig.

„A lehetséges határán dolgozom” – nyilatkozta egy helyütt Serra.

Hirdetés

Hirdetés

A művész 1939-ben született San Franciscóban, anyja orosz-zsidó volt, apja spanyol hajógyári munkás. A fiatal Serrára életre szóló hatást gyakorolt, hogy gyerekként látta, hogyan bocsátanak vízre egy hatalmas hajót. A rajzolásra édesanyja bátorította. A Yale-en képzőművészetet tanult olyan társak mellett, mint Chuck Close és későbbi első felesége, Nancy Graves. Iskolai éveiből emlékezets epizód, hogy két hétre felfüggesztették, miután a vendégelőaót, Robert Rauschenberget úgy tréfálta meg, hoyg – többek közt egy élő csirkét vitt be az osztályba – számolt be róla a The Guardian.

Serra egy Philip Glass-szal tett párizsi útja során ismerte meg közelebbről Constantin Brâncuși és Alberto Giacometti életművét, meglátogatta egykori műhelyeiket is. Spanyolországban Velázquez Las Meninas című festménye nyomán kezdte el újraértékelni mindazt, amit a művészetről addig gondolt. Ezt követően a „teljes zűrzavar” állapotán ment keresztül, amelynek során többek között kitömött állatokkal is dolgozott, majd újrafogalmazta szobrászati gyakorlatát, úgy, hogy a néző maga legyen munkáinak igazi tárgya.

„Az egész alany-tárgy viszony megfordult. A tartalom a néző!” – nyilatkozta 2008-ban a Guardiannek. „Ha nem sétálsz be a műbe, és nem foglalkozol vele, akkor nincs tartalom.”

Serra az 1960-as évek nagy részét a New York-i underground művészeti szcéna részeként élte le, ahol olyan szokatlan anyagokkal dolgozott, mint a latex, a neon és a folyékony ólom – ez utóbbit a „fröccsentett darabjaihoz” használta, amelyekben a falak aljára dobta az anyagot, majd hagyta, hogy rongyos kinézetű fémmé keményedjen. Az évtized végéhez közeledve a Strike és a To Roberta and Rudy című műveivel ért el nagy áttörést. Ez utóbbi megalkotása során egy acéllemezzel kettéosztotta a szobát, így kerülve közel alkotói céljához, a néző perspektívájával való játékhoz.

1970-ben Serra elvált Graves-től, és helyspecifikus tájszobrokat kezdett el készíteni Japánban, Kanadában és az Egyesült Államokban, az egyes helyszínek topográfiájára összpontosítva, valamint arra, hogy a mű hogyan lép kölcsönhatásba a nézővel, aki körbesétálja azt.

A legtöbb vitát köztéri szobrai váltották ki. Amikor 1981-ben a manhattani Federal Plazán felállították aTilted Arc-ot, a 36,5 méter hosszú, rozsdásodó acélból készült alkotás igencsak megosztotta a közvéleményt; a kritikusok egyenesen úgy aposztrfálták, hogy „bántja a szemet”. Serra azt is gyakran felemlegette, hogy látott olyan plakátokat, amelyeken az állt: „Kill Serra”. Egy 1985-ös nyilvános közmeghallgatáson a város a szobor eltávolítása mellett döntött. Serra ezek után beperelte az amerikai kormányt, de nem járt sikerrel. A művet három részre vágták, és most egy brooklyni raktárban van elhelyezve. „Nem hiszem, hogy a művészetnek az a feladata, hogy tetszetős legyen” – panaszkodott akkoriban Serra, aki a szobor elvesztését egy családi halálesethez hasonlította.

Ahogy azonban idősebb lett, a közönség megkedvelte hatalmas acélmunkáit, amelyek mintha az ipari korszakra és gyermekkora hajógyáraira emlékeztettek volna. A Fulcrum, a londoni Liverpool Street pályaudvar közelében 1987-ben készült installációja már kedvezőbb fogadtatásban részesült, mint a Tilted Arc.

A munkái iránti rajongás a következő évtizedben kezdett felgyorsulni, amikor szakított a modernizmus derékszögével, és felkarolta a görbületet. Az 1990-es években hengerelt acéllemezek felhasználásával készült Torqued Ellipses című alkotásaiba mind be lehetett lépni és körbe lehetett járni. A The Matter of Time, nyolc ívelt lap, amelyet 1994 és 2005 között készített a bilbaói Guggenheim Múzeum számára, pályafutását meghatározó alkotássá vált. Két évvel a felállításuk után Serra második retrospektív kiállítását a New York-i Museum of Modern Artban rendezték meg. Munkáit a világ minden táján, Izlandtól Kataron át Új-Zélandig bemutatták.

A Clara Weyergraf művészettörténésszel 1981 óta házasságban élő Serra a nyolcvanas éveiben is aktív művész maradt, a New York-i Gagosian Galériában 2019-ben rendezett kiállítását pedig „eddigi legsúlyosabb kiállításának” nevezte. Haláláig a legismertebb élő szobrásznak számított az Egyesült Államokban, súlyos fizikai munkái egyre inkább ellentétben állt a digitális korszak légies efemer műveivel. Amikor Michael Craig-Martin konceptuális művész 2015-ben megkérdezte tőle, hogy mely más művészek közelítették meg a szobrászatot úgy, ahogy ő tette, azt válaszolta: „Nem hiszem, hogy bárki is így tett volna.”

Borítókép: Richard Serra, Laboral Art Center in Gijon, 2010, Fotó: MIGUEL RIOPA / AFP