Az OtherNetwork egy új típusú kulturális hálózat létrehozására irányuló kísérlet, amely digitális infrastruktúrán keresztül független művészeti tereket köt össze. A hálózat középpontjában több száz olyan projekt áll, amelyek kvázi saját magukat irányítják, erősen gyökereznek a helyi kontextusukban, és közvetlenül a művészek igényeire reagálnak. 

Az OtherNetwork egy új online platform, amelynek célja, hogy összekapcsolja a független művészeket és kurátorokat alternatív projektterekkel és helyszínekkel, nemcsak a saját régiójukban, hanem szerte a világban, így alternatívát tudnak nyújtani a nagy intézményi struktúrákkal szemben – írja az Artnet.

A nem hierarchikusan felépülő „hálózatot” egy nemzetközi csoport fejlesztette ki, és úgy tervezték, hogy szervesen növekedhessen, és ne csak saját régióban – a helyi partnerek toborzására tett első jelentős lépést a szubszaharai Afrikában valósították meg –, hanem szerte a világon. Jelenleg a legnagyobb központjai Accra és Kumasi, Ghánában, Kinshasa Kongóban, Johannesburg Dél-Afrikában és Nairobi Kenyában. 

Az erőfeszítések most arra irányulnak, hogy ezt a hálózatot tovább terjesszék globálisan. Egyre több városban vannak jelen Brazíliában, Kolumbiában, Mexikóban és Chilében. De Párizsban, Berlinben, Londonban, New Yorkban és Rotterdamban is formálódnak közösségek.

A kiterjedt adatbázisán kívül az OtherNetwork eredeti szerkesztői tartalmat, vándorkiállítás-sorozatot és rendszeres szatellitrendezvényeket is tervez. 

A platform emellett kutatási eszköz kíván lenni a kurátorok számára, kapcsolatépítési lehetőség a művészek számára, valamint a mainstream kereteken kívül létező független terek közötti kapcsolatok erősítésének helyszíne is.

A platformhoz az ötletet egy rotterdami dizájnstúdió, a Cookies és a német Institut für Auslandsbeziehungen (IFA) által támogatott nemzetközi csereprogram adta. 

Az együttműködés a Fragile című, Wolfgang Tillmans által az IFA-val partnerségben bemutatott kiállítás dokumentációjából született, amely 2018 és 2022 között nyolc afrikai várost járt be. 

Federico Martelli a projekt egyik munkatársa így számolt be a kezdetekről : „Az egyik feladatom az volt, hogy kutatást végezzek a helyi művészeti és aktivista közösségekben.

Azt is észrevettük, hogy a politikailag instabil helyeken a legtöbb művész szkeptikus a hivatalos múzeumokkal szemben, amelyek propagandagépezetként működnek.”

A felismerés, hogy sok művész aktívan keresi a lehetőséget annak, hogy olyan független művészeti szervezetekkel dolgozzon együtt, amelyeknek nem feltétlenül van nagy nemzetközi ismertsége, cselekvésre sarkallta az alapítókat.

A hálózat mobilon vagy számítógépen keresztül is könnyen navigálható, a városok nagyobb csomópontokként vannak ábrázolva, amelyekbe egy kattintással be lehet lépni, így a felhasználók váltogathatnak a globális és a helyi kép között. A csomópontok szervezeteket, alapítványokat és helyszíneket, illetve egyéneket és kollektívákat jelölnek, és minden egyes link valamilyen projektet vagy eseményt képvisel. 

„Először az volt az elképzelésünk, hogy sokkal inkább földrajzi jellegű lesz, de aztán rájöttünk, hogy ha megtartjuk ezt a struktúrát, akkor ugyanazt, a már meglévő a narratívát erőltetjük rá” – magyarázta Martelli.

Az egyik munkatárs, Samantha Modisenyane szabadúszó kurátor és projektmenedzser, aki korábban az online és a közösségi médián, valamint a helyi és nemzetközi kapcsolatain keresztül segíti az OtherNetwork növekedését Johannesburgban és a kontinens más részein, így nyilatkozott: „A helyszínen jobban megértjük, hogyan néz ki az egyes városok művészeti szcénája, ezért úgy döntöttünk, hogy több energiát fektetünk az emberekkel való személyes találkozásokba és a helyszíni kutatásba.”

Modisenyane úgy érzi, az a fontos, hogy összekapcsolja a különböző országokból érkező művészeket, és lehetőségeket mutasson fel nekik a szabad önkifejezésre. „A legtöbb művész, akivel az utóbbi időben beszélgettem, azt ecsetelte, hogy az intézményeknek megvannak a maguk elvárásai, követelményei és határidői. Azok a helyek, amelyek lehetővé teszik a művészek helyzetének javítását és fejlődését, sokkal inkább a független terek, ahol az egyetlen kötelezettség az alkotás”.

Borítókép: Wolfgang Tillmans: La Palma, 2014