Franciaország régóta ígért restitúciós irányelvei, amelyek hamarosan a törvényhozás elé kerülnek, egy jelentés formájában láttak napvilágot. Az anyagot Jean-Luc Martinez, a Louvre volt igazgatója jegyzi, és Emmanuel Macron köztársasági elnök támogatja. Az új policy várhatóan megkönnyíti az elrabolt tárgyak visszaszolgáltatását, különösen a nácik által elvett, ellopott műtárgyak esetében.

A jelentés annak nyomán készült el, hogy Emmanuel Macron még hat évvel ezelőtt indítványozta egy ilyen anyag létrehozását és a francia állam restitúciós irányelveinek rögzítését. Egyrészt a kolonialista időszak, másrészt a náci idők alatt ellopott, elkobzott, megszerzett tárgyak vonatkozásában.

A 85 oldalas jelentés most látott napvilágot, az alapelvek egy részét a kormány máris alkalmazná, a javaslatok május 23-án kerülnek a francia törvényhozás elé. A The Art Newspaper Rima Abdul-Malak francia kulturális miniszterre hivatkozva azt írja, először a náci korszak kérdését tárgyalják, majd további két törvény jöhet, amelyek az egykori gyarmatokkal kapcsolatos irányelveket rögzítik – ráadásul ezt kiterjesztően értelmezve, a “nyugatot” említve, tehát nem csak francia gyarmatokra és nem kizárólag Afrika országaira vonatkoztatva. A lap megemlíti, hogy szabályozzák ezen kívül az emberi maradványok kérdését is.

Jean-Luc Martinez azt mondta, hogy nyolc afrikai ország restitúciós igénybejelentéseit tanulmányozták, hogy kialakíthassák a “visszaadhatóság kritériumait”. A restitútciós politika kereteinek megalkotásánál pedig pragmatikus megközelítést alkalmaztak, nem morális vagy ideológiai szempontokat tartottak szem előtt.

Ennek megfelelően két alapfogalom rajzolódik ki a javaslatokból: illegális, illetve illegitim. Példaként a lap Algéria francia megszállását hozza fel, a 19. század elejéről. A harcokban a fegyvereket legálisan lehetett elkobozni az ellenfél csapataitól, de a kulturális javakat nem. Tehát az ilyen módon szerzett tárgyak státusza Franciaországban illegitim. Hasonlóképpen, ha például egy katonatiszt zsákmányolt javakat adott át egy francia múzeumnak, mint ahogy ez a Benini Királyságból elrabolt tárgyak esetében történt, az adományozást illegálisnak kell tekinteni, mert az ilyenfajta személyes, háborús zsákmányszerzés nem megengedett. A restitúciós kérelmeket kétoldalú tudományos bizottság vizsgálja majd meg, amely nyilvános állásfoglalást tesz közzé a francia bíróság végső döntését megelőzően. Martinez szerint egyébként szemben a múzeumi szakemberek várakozásaival, valószínűleg nem sok tárgy felel majd meg ezeknek a definícióknak. A párizsi Quai Branly múzeum 8500 megvizsgált tárgya közül 300 esett a fent említett kategóriákba.

Ezzel együtt, maga a visszaszogáltatási folyamat egyszerűbbé válik. A náci időszakban történt lopások idejét a szabályozás kiterjeszti a konkrét náci megszálláshoz képest a teljes, 1933 és 1945 közötti időszakra, illetve Franciaországon túl, egész Európára vonatkoztatja.

A lap megjegyzi, hogy egyes intézmények az elmúlt években már elkezdték kialakítani saját restitúciós gyakorlatukat, de ez a magasabb szintű szabályozás mégis nagyon jelentős. Martinezt idézik, aki szerint a szóban forgó tárgyak a nemzethez tartoznak, nem az államhoz, az csak az őrzőjük. A Louvre volt igazgatója szerint éppen ez a különbség a francia szabályozás és más európai országok gyakorlata között, ahol jobbára az egyes intézmények maguk döntenek. A jelentés azzal a javaslattal zárul, hogy az afrikai és európai országok alkossanak meg közös kereteket a restitúciós ügyek kezelésére, hasonlóan az 1998-as washingtoni alapelvekhez, illetve az ügyek intézéséhez hozzanak létre közös pénzalapot is.

Borítókép: II.Ewuare, benini uralkodó zászlaja, egykori gyarmatosító országok által visszaszolgáltatott két műtárgy képével. Fotó: Kola Sulaimon / AFP