A Kaliforniai Műszaki Egyetemen folyt legújabb kutatások szerint Leonardo da Vinci 1478 körül tükörírással vezetett füzetébe lejegyezte a Föld gravitációs vonzásának csaknem pontos modelljét.

Az MIT Press Leonardo című akadémiai folyóiratának februári száma közölte azt a tanulmányt, mely szerint a gravitáció megértése jóval megelőzte Galileo Galilei 1604-es felfedezését és Sir Isaac Newton 1660-as években született, a legenda szerint a fáról lehulló almának köszönhető megfigyelését. Leonardo da Vinci személyes jegyzetfüzetébe, az 1478 körül keletkezett Codex Arundel-be rajzolt diagramok friss elemzése ugyanis megállapította, hogy a reneszánsz művész egy olyan, közel teljesen pontos modellt dolgozott ki, mely a Föld gravitációs vonzását a gyorsulás egy formájaként értelmezte – adta hírül többek közt a Hyperallergic és az Artnet.

A tanulmány megjelenését a Kaliforniai Műszaki Egyetem (California Institute of Technology / CalTech) közleménye is népszerűsítette. Az egyetem professzora Morteza (Mory) Gharib professzor először 2017-ben fedezte fel a gravitációs kísérleteket megvilágító diagramokat a Codex Arundel-ben, miközben Leonardo áramlási ábráit vizsgálta egy általa vezetett posztgraduális kurzushoz. A 143. oldalon három egyenlő szárú derékszögű háromszöget vizsgált, melyek közül az egyikhez egy kancsó kapcsolódik, amely egyenes úton halad a talajjal párhuzamosan, és cseppek vagy szemcsék ömlenek ki belőle a háromszög bátfogójának vonalában.

Gharib konzultált a CalTech korábbi posztdoktori kutatójával, Chris Roh-val és Flavio Noca professzorral, a Nyugat-svájci Alkalmazott Tudományok és Művészetek Egyeteméről (Haute école spécialisée de Suisse occidentale), hogy elemezzék és fordítsák le olasz nyelvről Leonardo jegyzeteit – amelyeket tükörírásos módszerrel vetett papírra. Gharib ugyanis feltételezte, hogy a reneszánsz zseni tudatában volt annak, hogy a víz vagy a homok nem zuhan állandó sebességgel, hanem felgyorsul.

Leonardo diagramja azt szemlélteti, hogy ha a kancsót a párhuzamos pályája mentén olyan sebességgel gyorsítjuk, mint amennyire a gravitáció felgyorsítaná a belőle kiömlő anyagot, az anyag egy egyenes, de átlós vonal mentén esne, amely egyenlő szárú derékszögű háromszöget adna ki. Ha a kancsó állandó sebességgel mozogna, az anyag a talajra merőleges függőleges vonalban esne. A ferdeséget „Equatione di Moti” vagy „a mozgások kiegyenlítése (ekvivalenciája)” felirattal jelölte.

Gharib, Roh és Noca egy számítógépes programon keresztül valósította meg Leonardo kísérletét, ami alapján megállapították, hogy a művészt támogató matematikai egyenlet mindössze 3 százalékkal maradt el a teljes pontosság határától.

„Nem tudjuk, hogy da Vinci végzett-e további kísérleteket, vagy mélyebben megvizsgálta-e ezt a kérdést” – fejtette ki Gharib a CalTech közleményében. „De az a tény, hogy ennyire foglalkoztatta a probléma az 1400-as évek második felében, azt bizonyítja, hogy e téren is bőven megelőzte korát.”

Borítókép: Francesco Melzinek tulajdonított Leonardo-portré, 1515–1518 körülről – az egyetlen ismert kortárs ábrázolás a reneszánsz mesterről