Ez a hír önmagában nem meglepő; a váratlan az, hogy olyan – ismert és kevésbé ismert – művészek érték el, akik eddig nagyon távol voltak mostani áraiktól.

A híreket, mint a nagy árverések után, most is a legmagasabb árakon történt leütések dominálják. Számos helyen olvashatjuk majd, hogy a Kieselbach Galéria árverésén Márffy Ödön zebegényi „ipari tájképe” 160 millió, Aba-Novák Vilmos Róma melletti kisvárosa 120 millió, Vaszary János Parkban című vászna 95 millió, Perlrott Csaba Vilmos Műtermi csendélete pedig 90 millió forintért kelt el; ezek mind a legfelső ársávban is gazdag kínálatot és élénk keresletet jelző kiugró eredmények, de az érintett művészek korábban is értek már el ugyanilyen – Aba-Novák esetében –, vagy ennél magasabb árakat is.

Ezért mi most azokat a művészeket állítjuk reflektorfénybe, akik ezúttal értek el új életműrekordot – váratlanul abban az értelemben, hogy áraik eddig egy lényegesen alacsonyabb árszinten mozogtak és mégsem teljesen váratlanul, hiszen az érintett művek becsértékei már többnyire előrevetítették a kimagasló árakat. A tanulság kettős: egyrészt, nem a legdrágábbak között számontartott festők műterméből is kerülhetnek ki igazi remekművek; másrészt, még mindig vannak alulértékelt vagy felfedezésre váró életművek.

Az új „rekorderek” egy része stabil hellyel rendelkezik a művészettörténeti kánonban és rendszeres szereplője a hazai aukcióknak. Igaz ez mindenekelőtt Anna Margitra, aki eddig is gyakran ért el milliós, egyszer pedig már 10 millió forint feletti árat is, de a mostani 30 millió forint, amit Fésűs önarcképként is ismert Vetkőző önarcképéért fizettek, így is nagyságrendi előrelépést jelent.

A festmény Anna Margit munkásságának legkeresettebb időszakában, 1940 körül született, a saját személyiségét szerepjátszó módon átalakító önarcképei sorában. A katalógus tanulmánya a  művész életművében viszonylag nagynak számító temperakép art brut-ot idéző brutális erejét, rendhagyó kifejezőképességét a XX. század legnagyobbjaihoz, Picasso nőalakjaihoz, vagy Karel Appel gyermekrajzszerűen nyers figuráihoz hasonlítja. Az elért rekordár bizonyosan nem lepte meg az árverőházat, hiszen az általa megadott, 26-44 millió forintos becsértéknek már az alsó határa is jóval meghaladta a művész eddigi csúcsárát. A katalógus a művészt magát, illetve örököseit jelöli meg a több jelentős kiadványban is reprodukált alkotás korábbi tulajdonosaiként. Anna Margit árai az utóbbi időben inkább stagnáltak, ez a kiváló eredmény ismét elindíthatja őket az emelkedés irányába.

 

Szabó Vladimir is az árverések rendszeres szereplője, festményei többnyire a néhány százezer és néhány millió forint közötti sávban kelnek el; eddigi rekordárát 26 millió forinttal 2017-ben érte el, ugyancsak a Kieselbach Galériánál. Az a festmény, az Olasz fantáziaváros ugyanúgy 24 millió forintról indult, mint a mostani, az Istentől elhagyott táj és közel azonos a két kép keletkezésének ideje is; mindkét esetben fiatalkori, 1934-ben, illetve 1933-ban született munkákról van szó. Most azonban csak 60 millió forintnál, azaz az előző rekordár több mint kétszeresénél állt meg a licit.

Az árverőház ezúttal is megjósolta a rekordot, amikor a becsértéket 34 és 70 millió forint között állapította meg. A sáv felső határa kétségkívül merésznek tűnt, de a leütési ár végül ehhez került közelebb. Egyelőre Szabó életművéből a háború utáni, szürreális alaptónusú munkák az ismertebbek, miközben már a 30-as évek első felében is főművek sorát alkotta meg. E munkák nem véletlenül olasz ihletettségűek, hiszen a fiatal festő 1931-34 között, tehát az említett művek születése idején a római Magyar Akadémián tanult. A most rekordot döntött festmény szerepelt a Nemzeti Szalon 1934 decemberi csoportos kiállításán, ám kritikai visszhangja akkor még vegyes volt, 1980-as életmű-kiállításán viszont a Műcsarnokban már osztatlan sikert aratott. A művésznek „jól jött” a mostani siker, mivel egy korábbi, műkereskedelmi szempontból rendkívül sikeres időszak után az utóbbi években visszaesett az érdeklődés munkái iránt; ez az ár most vélhetően ismét jobban ráirányítja a figyelmet.

B. Bélaváry Alice nevével az aukciókon rendszeresen résztvevő gyűjtők többsége is most találkozott először, pedig a Képzőművészeti Főiskolán Vaszary tanítványa volt és a 30-as években a kor legismertebb kiállítóterei, galériái mutatták be műveit. Képei erőteljesen art deco ihletésűek, a most kalapács alá került Harmónia című olajképét az árverés katalógusa az életmű fő darabjának, a magyar art deco múzeumi kvalitású remekének minősíti. Sem az árverőház munkatársai, sem a kép iránt érdeklődők nem voltak könnyű helyzetben az árazáskor, illetve annak eldöntésekor, mennyit szánjanak a festmény megvásárlására, hiszen támpontot nyújtó analógiák, azaz hasonló jellegű munkáinak korábban elért műpiaci árai nem álltak rendelkezésre; a becsérték meghatározásához kizárólag a mű kvalitásai adhattak támpontot. A licit végül visszaigazolta a becsértéket, hiszen a 24 millió forintos leütési ár – amit nem is tudunk korábbi rekordhoz hasonlítani – pontosan a 20-28 millió forintos becsértéksáv közepét jelentette. 

A csaknem az egész XX. századot végigélt, a második világháború után háttérbe szorult, majd a 80-as években „újrafelfedezett” Klie Zoltán történetesen ugyancsak Vaszary-tanítvány volt és a múlt század húszas éveiben sok más honfi- és pályatársához hasonlóan Párizsban szívhatta magába az avantgárd művészet szellemiségét; a Párizsban és a párizsi élmények hatására született munkáit máig életműve kiemelkedő darabjainak tekintik. A Párizsi pályaudvar című 1929-es vásznával most az a különös helyzet állt elő, hogy csak az életműrekord változott, a rekordárat elérő festmény nem, ugyanis a művész eddigi legjobb árát ugyanez a festmény érte el, ugyancsak a Kieselbach Galéria árverésén, méghozzá nem is túl régen, hét és fél évvel ezelőtt. Az akkori becsérték – 14 milliós kikiáltási ár mellett – 20-30 millió forint volt és a kalapács 26 milliónál koppant. Most 32 millióról indult a licit, a taksa pedig 44-65 millió forint volt. Az 50 millió forintos leütési ár tehát csaknem megduplázta az eddigi rekorderedményt és a vásárlói oldalon felszámított, illetve a beadói oldalon levont jutalék mellett is tisztes hozamot biztosított a festmény eddigi tulajdonosának. (A festmény borítóképünkön látható.)

A fenti művészek mellett – a teljesség igénye nélkül – átírta eddigi legjobb árát Schadl János és Pál István is. Schadl János a mostani árverést megelőzően 32 millió forinttal tartotta árrekordját, amit a Falu viharban című 1922-es munkájával 2017-ben ért el; most ennek több mint dupláját, 65 millió forintot adtak egy évvel későbbi, Emberek, legyetek tiszták! című festményéért. Pál István Csendélet mandolinnal című, a fauve-ok hatását is tükröző, 1911 körül született olajképe 28 milliós kikiáltási árról indulva 44 millió forintig jutott.

Az írásban szereplő árak leütési árak, nem tartalmazzák az aukciósház – jelenleg 23%-os – jutalékát.

A festmények reprodukcióit a Kieselbach Galéria jóvoltából közöljük.

Borítókép: Klie Zoltán: Párizsi pályaudvar, 1929, olaj, vászon, 76 x 100 cm