A pandémia utáni gazdaságélénkítő intézkedések sorában született döntés aligha javítja a műpiac átláthatóságát.

A New York-i városi tanács jót akart: a gazdaság a legnagyobb amerikai városban is megszenvedte a pandémia időszakát és csak lassan tér magához. Ezért egy sor olyan intézkedést hoztak, ami a döntéshozók reményei szerint növeli a gazdasági szereplők mozgásterét, csökkenti adminisztratív terheiket és költségeiket, megkönnyíti új szereplők piacra lépését. Ám a műkereskedelemnek történetesen nem a túlszabályozottság a fő problémája.

Sőt, nincs egyetértés abban sem, hogy ez a piac egyáltalán túlszabályozott-e. Sokan inkább az átfogóbb szabályozás mellett szállnak síkra, mondván, egy olyan üzletágban, ahol a bizalom alapvető fontosságú tényező, maximális transzparenciára van szükség, ami csak mindenkire kötelező, részletes  előírások mellett lehetséges.

New York most, úgy tűnik, egy kalap alá vette a műkereskedelmet a gazdaság más ágazataival és a lazítás mellett döntött. A döntést többek között az aukciós piac működésével kapcsolatban tett panaszok alacsony számával indokolták, hozzátéve, hogy a város fogyasztóvédelmi törvényének keretében természetesen van lehetőség az esetleges további reklamációk kezelésére. A jelenleg érvényes szabályozás nagyobbrészt a múlt század 80-as éveiben született, amikor jó néhány per indult az aukciósházakkal szemben, elsősorban olyan műtárgybeadók, azaz eladók részéről, akik a házak gyakorlatát ellentétesnek ítélték a beadók érdekeivel.

A helyzet ellentmondásosságát jelzi, hogy noha az új előírások számukra jelentős könnyítéseket tartalmaznak, a döntések nyilvánosságra hozatala utáni első kommentárjaikban a nagy aukciósházak kivétel nélkül fontosnak tartottak leszögezni: nem ők állnak az új jogszabályok mögött. Sőt, többségük azt is hozzátette, egyelőre nem is kívánnak változtatni jelenlegi gyakorlatukon, mert így látják biztosítottnak ügyfeleik bizalmának megőrzését. A valóságban persze van egy másik oka is, hogy a „nagyok” nem lelkesednek a június 15-én életbe lépő változásokért, hiszen ezek megkönnyíthetik új vetélytársak piacra lépését és a zavarosban halászni kívánók életét.

A legfontosabb változás az, hogy az aukciósházak működtetéséhez a jövőben nem kell licenszet, azaz működési engedélyt szerezni. A nagy házak ennek nem azért nem örülnek különösebben, mert attól félnek, hogy egyik napról a másikra komoly vetélytársak jelenhetnek meg, hanem azért, mert minden komolytalan, szakmailag megalapozatlan próbálkozás rombolhatja ügyfeleiknek a piacba vetett bizalmát.

A többi változás olyan, hogy azokkal – legalábbis esetenként – a nagyobb házak is jó eséllyel élni fognak, még ha azt nem is feltétlenül verik majd nagydobra. Ilyen változás például, hogy a jövőben nem kell jelezni, ha akár magának az aukciósháznak, akár egy harmadik félnek pénzügyi érdekeltsége fűződik egy tételhez – utóbbinak például úgy, hogy arra előzetesen ún. visszavonhatatlan ajánlatot (irreversible bid) tett.

Megszűnik az úgynevezett csillárlicit (chandelier bid) tilalma. Azaz limitáras tételek esetén a házaknak a jövőben legális lehetőségük lesz valós licitálók hiányában maguknak is besegíteniük abba, hogy a legmagasabb ajánlat elérje a limitárat – ez az a legalacsonyabb ár, amelyért a ház a beadóval kötött előzetes megállapodása értelmében leütheti a tételt.

A limitárhoz kötődik egy másik könnyítés is: a jövőben a limitár lehet magasabb is, mint a becsérték. Az ilyen limitár, amennyiben kiderül, joggal kelt visszatetszést a vásárlók körében, hiszen lényegében azt jelenti, hogy a ház eleve beleegyezik egy tétel olyan áron történő eladásába, ami meghaladja a legjobb tudása szerinti értékét. Természetesen nem az a gond, hogy egy tétel a becsértékénél magasabb áron kel el – ez minden árverésen rendszeresen előfordul, hiszen mindenkinek joga van tetszés szerinti magas összeget adni egy műtárgyért, továbbá az árverőház is tévedhet a becsérték megadásában –, hanem az, hogy ezekben az esetekben a tétel kizárólag a becsértéknél magasabb áron kelhet el. A gyakorlatban a problémát enyhíti, hogy a nagy árverőházak a becsértéket általában egy sávban határozzák meg, és az, ha nem is kizárt, de valószínűtlen, hogy a limitár ilyen esetekben a becsérték felső határánál is magasabb legyen.

A nagy művészeti folyóiratok és szájtok megkérdezett szakemberei a döntéseket általában meglepőnek nevezték, de abból indulnak ki, hogy azok nem sokat változtatnak a nagy házak gyakorlatán, mert azok félnek ügyfeleik bizalmának elvesztésétől. A műtárgyvásárlók, főleg a fiatalabb gyűjtői nemzedékek tagjai, akik megszokták, hogy a dolgok előre lefektetett, pontos, könnyen hozzáférhető szabályok alapján zajlanak, a nagyobb transzparencia érdekében inkább több, mint kevesebb szabályt szeretnének.

Kérdés, hogy a New York-i döntéseknek milyen hatásuk lesz a nemzetközi piacon. A nemzetközi műkereskedelem másik két nagy központjában, Londonban és Hong Kongban, kevésbé vannak az aukciósházak működésének írott szabályai, a kialakult gyakorlat általában követi a New York-it – már csak azért is, mert a szereplők nagyrészt ugyanazok. A gyakorlat várhatóan alkalmazkodni fog a New York-i változásokhoz – már ha egyáltalán lesznek ilyenek.

Nemzetközi szinten, szélesebb értelemben, a New York-i döntések nyilvánvalóan azok számára jelentenek majd hivatkozási alapot, akik a kevesebb szabályozás mellett kardoskodnak.

Borítókép: A man passes by Banksy’s ìChoose Your Weaponî during the New York press preview on May 6, 2022, for the the Now Evening Auction at Sothebyís. (Photo by TIMOTHY A. CLARY / AFP)