A művészet és a szabadság vajon milyen köreit járja be Szíj Kamilla hatalmas, érzéki konceptuális grafikáival? 2012-es kiállítása katalógusában (Paksi Képtár) nyomon követhető, hogy milyen módon szakította meg – miközben folytatta – a grafika és általában a képalkotás hagyományát, hogyan feszítette szét a műfajok és konvenciók határait. Az a belső szabadság azonban, amit munkáival Szíj megteremt magának, nem csak a grafika létmódjáról szól. Olyan koncentrált cselekvések során keresztül alkotja meg munkáit, amelyek nyugodt, emelkedett lelkiállapotba vezetnek, ennélfogva tekinthetjük úgy is e hosszú papírokat, mint koncentrációs és meditációs gyakorlatok lenyomatait. De nem egyszerű mantrázásról vagy bevett mozdulatok ismételgetéséről van szó (jóllehet gyakorlott kezek dolgoznak), hanem egy szisztéma módszeres és következetes végigviteléről. A módszert a művész nem rejti véka alá: egyszerű és világos, bárki követheti. Akár a kiállított fadúcokon és a rajz-, terv- és vázlatkönyvben.
^{Megjelent a Műértő 2021. április-májusi számában}

Hogyan készítsünk tehát Szíj Kamilla-képet? Fogj egy négyzetes lapot, és húzz rá egy tetszőleges vonalat, amely ugyan szabadon futhat, de előnyös, ha a lap mindegyik negyedén végigmegy. A négyzet oldalfelezői mentén vágd négyfelé a lapot, és forgasd el a kis négyzeteket tetszőleges irányba (például 90 fokkal balra). Az így kapott nagy négyzeten futó vonalakat kösd össze egymással, majd újból forgasd el a lapokat, és az így kapott vonalak közül mindegyik négyzeten levőből köss össze egyet-egyet, majd forgasd el még egyszer a kis lapokat, és addig végezd ezt a műveletet, ameddig úgy nem érzed, hogy kellően érdekes – ekképp kész – vonalhálót nem kaptál. Ha nem elégszel meg egy rajzzal, folytathatod: a négy rajzból készíts nyomódúcot (lehet rézlemez, fadúc, linóleum, szita), majd nyomdafestékkel nyomtasd le őket. Ha Szíj Kamilla módszerét követed, akkor a lemezek helyzetét mindig megváltoztatod, így sosem kapsz két egyforma nyomatot. Ha csupán a négyzetformánál maradsz is, és azt mindig csak négy kis lemezből építed fel, valamint a képek sorrendjét és elhelyezésük irányát változtatgatod, akkor is hatványozott számú variációt kapsz. Ha nincs grafikai felszerelésed, akkor rajzban is folytathatod a variálást: az újabb és újabb négyzetkompozíciókat mindig átkopírozhatod egy újabb lapra. Már így is sokféle képet kapunk: rajzokat, egyedi sokszorosított grafikákat és sokszorosított egyedi rajzokat.

Szíj Kamilla alkotásmódja tehát játékos – szabálykövetés egyfelől, könnyed, önfeledt tevékenység másfelől. Egyrészt szisztémaalkotás: a munka kezdetén a csaknem mindent eldöntő rendszer kitalálása apró szabályaival együtt, majd következetes, lépésről lépésre történő megvalósítása; másrészt azonban mind a legelső lépés, a meghatározó vonal, mind a közbülső apró lépések, kisebb-nagyobb vonalak a spontán művészi gesztusoknak, a szabálytalanságoknak adnak teret. Egy nagyobb kezdő és egy, a befejezésről való racionális döntés keretezi a kis döntések sorozatát, amelyek során a vonalak gazdag változatossága jön létre. Karakterük szabadon változhat, lehet hosszú, vékony, és lehet tömzsi, sötét és halvány, egyenes, tört, zegzugos és cikcakkos, ívelt, hullámos, görbe és gubancos, izgága, virgonc, folytonos és szaggatott; változhat irányuk, erősségük, dinamikájuk. Ne dönts, ha nem muszáj – mondja egy Bodóczky István-mű címe, és Kamillánál – úgy tűnik – a nagy döntés nehézségét könnyebbé, „gyerekjátékká” teszi az apró döntések sorozatára bontás. A nyomódúcok kombinációjáról és minden apró vonalhúzásról is az alkotó dönt, vagyis mikrokozmoszát a szabályok szavatolta védelem biztonságában maga irányítja, viszont a nem szabályozott területen szabadon csaponghat. A szabadságot nem a kötetlen mozgás adja, hanem a szabályok megalkotása: általuk leszünk a cselekvés urai.

Mindazonáltal nemcsak azért nyűgöz le a Szíj Kamilla-féle absztrakció, mert benne egyensúlyba kerül a kötetlen formálás és a szabálykövetés, hanem mert bele van foglalva a végtelenség érzete. Ha kellően sok négyzetnyi területen kombináljuk a négyféle alapelemet, már akkor is kimeríthetetlennek tűnik a variációk száma – még ha az a kijelölt területen nem is végtelen. Noha a folyamat tervezett, a vizuális végeredmény előre nem látható pontosan, magától alakul, ahogy a permutáció vezeti.

Szíj Kamilla a Vintage Galériában ezúttal is végeredményben ugyanazt az elvetvalósítja meg absztrakt elemek kombinálásával, mint harminc éve, mégsem csupán a szeszély korábban is látott megregulázásáról van szó. Az itt látható nyomatok – amellett, hogy 100 és 150 négyzetből álló nagyszabású kompozíciók, terülő mintázatok – létrehozásában újabb elemek is megjelennek. Az egyik ilyen, hogy a kombinálandó négyféle rajzot a művész először fadúcba metszette, de nem fametszetet készített, hanem a dúcokról fotót, majd a fotókat szitára vitte, és azokat (28×28 centiméteres egységeket) nyomtatták nagy papírlapokra. Az is cél volt, hogy a faerezet mintázata megmaradjon a képen, újabb vizuális elemmel gazdagítva a hatást – egyúttal emlékeztetve és nyomaiban jelenvalóvá téve a természet egy fragmentumát, ami Kamillának – és az egész földi élet számára is – fontos. Ezzel az eljárással azonban nemcsak egy új motívum került a képekre, hanem az alkotó az eltávolítás, az áttételesség témáját hozta játékba. A másik új elem, hogy a kézi nyomtatás a gépies egyformaság rideg unalmát kiküszöbölve az ember munkájának finom esetlegességeit rögzítette. A logikai műveletekkel megszerkesztett műnek barátságos ritmust adnak az egyenetlen fugák és a rapszodikusan felfestékezett szitavásznak. A lap felszíne tengerként hullámzik a szél játékára emlékeztető, kiszámítható-kiszámíthatatlan ritmussal.

A nyomatok közé tett kisebb, piros és fekete vonalakkal készített rajz Szíj Kamilla tapasztalataira alapozott mitológiájában távolról az ókori Egyiptom rajztanulását idézi: a tanonc piros vonalait a mester határozott fekete rajza írja fölül. (De csak távolról – többek közt azért is, mert nem javítandó és javított van egy lapon.) Itt a rajz emellett közvetlensége által vezet át a közvetítettség prezentált témájához, harmadszor pedig kiegyensúlyozásként megismétli a fekete grafikák közé „váratlanul” helyezett piros nyomat színét, mely mimetikusan a vért idézi, szimbolikusan az életet vagy halált, intenzitásával a szerelmet, a forradalmat és a szabadságot. (Megtekinthető április 6–30-ig.)