Eltűnő régi szereplők, új kezdeményezések és egy parkolóházban megszülető vásár: a szeptemberi bécsi művészeti hétvége látványosan megmutatta, hogy a város kortárs művészeti piaca átrendeződik. A PARALLEL Vienna már bejáratott modellje, valamint az első alkalommal megrendezett Astoria Artshow két különböző módon kereste a választ ugyanarra a kérdésre: hogyan lehet ma működőképes művészeti vásárt csinálni Bécsben? A vásári hétvégén a Magyar Képzőművészeti Egyetem frissdiplomásai is képviseltették magukat.

A szeptemberi bécsi művészeti hétvége idén különösen érdekes képet mutatott a város kortárs művészeti színteréről. A szeptember 9–13. között megrendezett PARALLEL Vienna és a vele párhuzamosan, szeptember 10–13. között debütáló Astoria Artshow nem csupán két különböző vásári modellt képviselt, hanem egy olyan időszakban jelent meg, amikor a bécsi művészeti vásári struktúra jelentős átalakuláson megy keresztül. A Viennacontemporary megszűnése és a Spark Art Fair szünetelése után különösen élesen vetődött fel a kérdés: milyen formában és milyen szereplők segítségével tud működni tovább a bécsi művészeti piac?

A két rendezvény erre eltérő választ adott.

A PARALLEL Vienna immár negyedik alkalommal tért vissza az Otto Wagner Arealra. A több mint 130 kiállítóval, nyolc országból érkező galériákkal, intézményekkel, off-space-ekkel és önálló művészeti bemutatkozásokkal működő vásár továbbra is azt a hibrid modellt képviseli, amelyben a klasszikus vásári logika és a kiállításszerű, kísérleti bemutatás egymás mellett létezik.

A helyszín továbbra is meghatározó része ennek az identitásnak. Az egykori Otto Wagner-kórház épületei nem semleges white cube-ként működnek: a történeti terek, a kissé szabálytalan, helyenként nyers környezet és az egymástól eltérő épületek sajátos ritmust adnak a vásárnak. A Der Standard beszámolója szerint ugyanakkor a PARALLEL az elmúlt években egyre professzionálisabbá vált. Különösen feltűnő volt az idei Jugendstiltheater, ahol a nagyobb galériák már hagyományosabb, fehér standokra épülő prezentációkkal jelentek meg. A párizsi Grand Palais inspirációját is felidéző megoldás érdekes ellenpontja volt az Otto Wagner Areal kísérleti karakterének.

A PARALLEL egyik jellegzetes vállalkozása idén ismét az „Eat Art” volt. A korábbi nagykonyhában kialakított Parallel Kitchen Daniel Spoerri munkásságára reflektált, és művészetet, gasztronómiát és társasági élményt kapcsolt össze. A vásár ezzel továbbra is tudatosan túllép a hagyományos stand–műtárgy–vásárló háromszögén: az esemény egyszerre akar művészeti vásár, kiállítás, találkozóhely és kulturális program lenni.

Ezzel szemben az új Astoria Artshow már a létrejöttével is a bécsi művészeti színtér önszerveződésének példája. A történelmi Astoria Garage három szintjén több mint hatvan galéria és mintegy 120 művész munkái jelentek meg. A rendezvény mögött 35 bécsi galéria együttműködése állt, amely a Vienna Art United keretében hozta létre a vásárt. A szervezők eredetileg kisebb, körülbelül negyven galériás eseményben gondolkodtak, ám az érdeklődés – különösen külföldről – ennél jóval nagyobb lett.

Az Astoria legfontosabb különbsége éppen a helyszín és a kiállítási forma összekapcsolása. A spirális rámpákkal tagolt, 1935-ben épült parkológarázs maga is a kiállítás részévé vált. A látogatók szó szerint egy építészeti útvonalon haladtak végig a művek között. A Monopol beszámolója szerint a helyszín egyszerre idézte meg a Frank Lloyd Wright-féle Guggenheim Múzeum spirális térszervezését és egy nagyon is sajátos bécsi ipari-építészeti környezetet.

A művészeti kínálat is meglehetősen széles volt. A bemutatott munkák között egyaránt szerepeltek komoly piaci pozícióval rendelkező művészek és fiatalabb, kevésbé ismert alkotók. A kínálat egyik érdekessége az árak széles skálája: Franz West jelentős értékű munkája mellett néhány ezer eurós kortárs művek, sőt olcsóbb kiadások is megjelentek.

Ez az Astoria deklarált törekvését erősítette, hogy ne pusztán a nagy gyűjtők vására legyen, hanem szélesebb belépési lehetőséget kínáljon a kortárs művészeti piacra.

A Monopol ugyanakkor arra is rámutatott, hogy az Astoria létrejötte nem független a bécsi művészeti piac nehézségeitől. A Viennacontemporary és a Spark kiesése után a galériák maguk próbáltak létrehozni egy olyan struktúrát, amely rugalmasabb és olcsóbb lehet a hagyományos vásári modellnél.

A részvételi költségek alacsonyan tartása és a közvetlen galériás szervezés ennek fontos eleme volt.

Ez a két vásár között egy fontos közös pontot is kirajzol: mindkettő túl akar lépni a hagyományos művészeti vásár merev modelljén, csak más irányból teszi ezt. A PARALLEL egy intézményi és kurátori szempontból sokszínű, részben kiállítás-, részben vásárjellegű rendszert épített ki. Az Astoria ezzel szemben a galériák önszerveződésére, az alacsony költségekre és a helyszín rendhagyó karakterére épít; néhány hónap alatt, galériák összefogásával olyan rendezvény jött létre, amely külföldi kiállítókat és jelentős közönséget is vonzott. A két esemény együtt azt mutatta, hogy a bécsi művészeti szcéna egy új korszak kialakításán dolgozik. A hétvége egyik legfontosabb tanulsága az volt, hogy az egykori császárvárosban továbbra is van intézményi, galériás és közönségoldali energia egy nemzetközi kortárs művészeti piac fenntartására.

A bécsi vásári hétvégén a magyar művészeti szcéna legmarkánsabban a PARALLEL Vienna programjában volt jelen: a Magyar Képzőművészeti Egyetem első alkalommal mutatta be tíz, kiváló minősítéssel diplomázott, mentorált fiatal művész munkáit az In Parallel in Progress című bemutatón. Boros Dorina, Dicső Eszter Nóra, Dormán Farkas, Holli Ivády, Kozma Lilla, Krász Kíra, Magyar Ágota, Marosfalvi Marcell, Sarfenstein Ditta és Városi Gabriella olyan friss, kísérleti megközelítésekkel jelentkeztek, amelyek klasszikus műfajokat értelmeznek újra. A bemutatkozás nem egy hagyományos magyar galériás jelenlétet jelentett, hanem az MKE mentorprogramjának nemzetközi szakmai bemutatkozását, amelynek célja a pályakezdő alkotók láthatóságának és nemzetközi kapcsolatrendszerének erősítése.

Szintén a PARALLEL Vienna programjában szerepelt Kicsiny Márta kiállítása a Horizont Galéria képviseletében.

Az Astoria Artshow esetében magyar kötődésként Beresin Éva neve emelhető ki, aki a bécsi Charim Galerie önálló bemutatóján szerepelt; ő magyar származású, Bécsben élő művész, így jelenléte inkább a magyar–osztrák művészeti kapcsolatok részeként értelmezhető.

Forrás: Monopol Magazin, Artmagazine, Der Standard