A chatbotok meggyőző számlákat, értékbecsléseket és egyéb dokumentumokat állítanak elő, így segítve a csalásokat és a hamisított művek kereskedelmét.

A műtárgypiacon egyre gyakrabban fordul elő, hogy gyűjtők mesterséges intelligencia által generált dokumentumokat használnak fel arra, hogy műalkotások hitelességét és tulajdonjogát „bizonyítsák” értékbecslések igénylésekor vagy biztosítási kárigények benyújtásakor – állítják iparági szereplők.

„A chatbotok és az LLM-ek [nagyméretű nyelvi modellek] segítik a csalókat abban, hogy rendkívül meggyőzően hamisítsanak eladási számlákat, értékbecsléseket, proveniencia-dokumentumokat és hitelesítési tanúsítványokat” – mondta Olivia Eccleston, a Marsh műtárgybiztosítási brókere a Financial Times egyik cikkében. Szerinte ez a tendencia „új dimenziót adott a műtárgypiac régóta létező hamisítási és csalási problémájának”.

Egy műtárgykárok elbírálásával foglalkozó kárszakértő, aki biztosítók megbízásából vizsgál igényeket, egy díszítő festményekből álló gyűjtemény biztosítási kárigényének részeként több tucat értékbecslési tanúsítványt kapott. Bár a dokumentumok első pillantásra hitelesnek tűntek, az egyes, elvileg különálló művek leírási mezője minden esetben szó szerint megegyezett. Ez a látszólagos figyelmetlenség arra utalt, hogy a tanúsítványokat automatizált szövegalkotó rendszerrel, vagyis mesterséges intelligenciával állították elő.

Iparági források szerint az MI használata sok esetben kifejezetten rosszindulatú, szándékos kísérlet a proveniencia meghamisítására.

Más esetekben akkor keletkeznek problémák, amikor valaki arra kér egy MI-modellt, hogy történeti adatbázisokban keressen hivatkozásokat a műtárgyára, az algoritmus pedig „hallucinált”, vagyis kitalált eredményeket ad vissza.

A proveniencia a műtárgypiacon azt a dokumentált tulajdonosi láncot jelenti, amely igazolja egy alkotás eredetét és korábbi birtokosait. Ennek hiányában egy mű akár teljesen értéktelenné is válhat.

Angelina Giovani, a Flynn & Giovani műtárgy-proveniencia-kutató cég társalapítója szerint az MI különösen alkalmas hamis eredmények előállítására, mert „meglehetősen agyafúrt… válaszolnia kell, ezért, ha elegendő nformációt kap, egyszerűen kitalál valamit”. Giovani – aki egy globális proveniencia-kutatást ösztönző alkalmazáson dolgozik – elmondta: látott már olyan festményt kísérő dokumentumot, amelynél a mesterséges intelligenciát láthatóan arra használták, hogy aláírást illesszenek magára a képre.

A szakértők hangsúlyozzák: az MI alkalmazása valójában csak új csavar egy régi gyakorlaton. Korábban a csalók elismert intézmények fejléces papírjait lopták el vagy hamisították meg a hitelesség látszatáért, ma ugyanezt a célt már mesterséges intelligenciával érik el – mondta Filippo Guerrini-Maraldi, a Howden biztosító műtárgyüzletágának vezetője.

„Pályafutásom során rengeteg hamis dokumentumot láttam. Ez önmagában nem új jelenség – de az MI sokkal életszerűbbé tette őket” – tette hozzá.

A műhamisítók hagyományosan nemcsak magukat a festményeket hamisították, hanem az azokat kísérő, kulcsfontosságú dokumentumokat is. Giovani szerint találkozott már hamis főkönyvi számokkal és meghamisított náci pecsétekkel ellátott provenienciapapírokkal is. Hírhedt példa Wolfgang Beltracchi esete, aki több száz festményt készített – köztük Max Ernstnek és Fernand Léger-nek tulajdonított műveket –, és a hitelesség alátámasztására még archívnak tűnő fényképeket is meghamisított.

Grace Best-Devereux, a Sedgwick kárszakértő cég műtárgyakkal foglalkozó szakértője elmondta: ma már a digitálisan benyújtott dokumentumok metaadatait is vizsgálja, hogy nyomokat találjon az MI-beavatkozásra. Paradox módon a kárszakértők maguk is használnak mesterséges intelligenciát a proveniencia-dokumentumok hitelesítésének támogatására. Ugyanakkor az algoritmusok gyors fejlődése egyre nehezebbé teszi még a tapasztalt szakemberek számára is a csalások felismerését. „Egy olyan küszöbön állunk, amikor már nem biztos, hogy ránézésre meg tudom mondani: a szöveg nem stimmel, és tovább kell vizsgálnom” – fogalmazott.

Forrás: Financial Times