Marina Abramović kristályokkal ír 80 évesen történelmet Velencében
A performanszművész lesz az első élő női alkotó, aki önálló tárlatot kap a Gallerie dell’Accademia patinás tereiben a velencei biennálé idején
A velencei Gallerie dell’Accademia Marina Abramovićot (sz. 1946) választotta jövő évi nagyszabású egyéni kiállítás főszereplőjének, amely egybeesik a 61. Velencei Biennáléval – és a szerb művész 80. születésnapjával. Abramović így az első élő női alkotó lesz, akinek munkái önálló tárlaton jelennek meg a nagy múltú múzeumban.
„14 éves voltam, amikor anyám először elvitt a Biennáléra. Belgrádból vonattal utaztunk, és amikor kiléptem az állomásról, majd megláttam Velencét, sírni kezdtem. Annyira gyönyörű volt – semmihez sem hasonlított, amit addig láttam” – emlékezett vissza a művész. „Azóta hagyomány lett, hogy mindig visszatérek Velencébe, és miután 1997-ben elnyertem az Arany Oroszlánt, a város még különlegesebb helyet foglal el az életemben.”
Abramović volt az első nő, aki a biennálén Arany Oroszlán-díjat kapott. A mostani kiállítás – Marina Abramović: Transforming Energy – szervezésében személyesen is részt vesz. A tárlat eredetileg a sanghaji Modern Art Museumban (MAM) mutatkozott be a Marina Abramović Institute közreműködésével, és
interaktív, ásványokból faragott szobrokat, úgynevezett „Átmeneti Objektumokat” állította középpontba. Ezeket a művész olyan tárgyakként írja le, amelyek pozitívan hathatnak a látogatók testére és tudatára.
A velencei Accademiában ezek a darabok és korábbi művek a múzeum állandó gyűjteményével összekapcsolva jelennek meg, párbeszédbe lépve a reneszánsz mesterek alkotásaival. A múzeum most először engedi, hogy kortárs kiállítás kilépjen a külön erre kijelölt ideiglenes tereiből.
„Ez egy átalakulást hozó pillanat – nemcsak a Gallerie dell’Accademia számára, hanem a múzeumok jövőbeli szerepe szempontjából is” – fogalmazott Shai Baitel, a MAM művészeti igazgatója. „Abramović műveinek beillesztése az állandó gyűjteménybe közvetlen párbeszédet hoz létre múlt és jelen között, és arra hívja a közönséget, hogy saját testével is részesévé váljon ennek a térnek.”
Az Átmeneti Objektumok kvarcból, ametisztből és más természetes anyagokból készülnek – ezek közül többet a velencei mozaikművészet is használt, így illeszkednek a város kulturális és ritka anyagok kereskedelmében betöltött történelmi szerepéhez.
A művész arra kéri a látogatókat, hogy feküdjenek vagy üljenek rá ezekre a kristályokkal beágyazott ágyakra, szerkezetekre, így aktiválva őket.
„Nyolcvan-, kilencven- vagy akár százévesen már nem biztos, hogy performanszot tudok majd előadni” – mondta Abramović a sanghaji bemutatót beharangozó online sajtóeseményen. „Meg kell találnom a rendszert, amellyel a küldetésem és az örökségem tovább élhet. Pontosan ezt szolgálják az Átmeneti Objektumok.”
Abramović szerint a kristályokkal való hosszú gyakorlás rendkívüli hatásokat eredményezhet, akár telepatikus képességek elsajátítását is, amit állítása szerint bárki megtanulhat négy év alatt.
A kiállítás kiemelt darabja lesz Abramović Pietà című, 1983-as fotója is, amelyen egykori partnere, Ulay (1943–2020) társaságában a Szűz Mária és a keresztre feszítés után Jézust tartó alak pózát idézik meg.
A fotót a múzeum gyűjteményében található, Tiziano (1485–1576) utolsó, Palma Giovane (kb. 1548–1628) által befejezett Pietàja (1575–76 körül) mellett állítják ki – a festmény 450. évfordulójának alkalmából.
A velencei Accademia Gallerie dell’Accademia gyűjteménye.
A tárlaton dokumentáció formájában láthatók lesznek Abramović történelmi performanszai is, például a Rhythm 0 (1974), ahol hat órán át tűrte, hogy a közönség 72 tárgy közül válogatva bármit megtegyen vele.
Külön említést érdemel a boszniai háború emlékműve, a Balkan Baroque (1997), amelyért elnyerte az Arany Oroszlánt: a művész a forró velencei napon 1500 frissen levágott tehéncsontot sikált, hogy eltávolítsa róluk a vért.
Ulay-jal közös munkáik közül is bemutatnak néhányat: az Imponderabilia (1977) során meztelenül álltak a kiállítás bejáratánál, a látogatókat kényszerítve arra, hogy testük között préselve lépjenek be. A Light/Dark (1977) pedig abból állt, hogy folyamatosan arcul csapták egymást.
Az Accademia kortárs és modern művészeti programjai az utóbbi években a Biennále egyik várt eseményévé váltak. 2024-ben Willem de Kooning (1904–1997) nagyszabású kiállítása töltötte meg a múzeumot, 2022-ben pedig Anish Kapoor (sz. 1954) mutatta be itt régóta várt, kizárólagos Vantablack-műveit. Korábban Mario Merz (1925–2003), Philip Guston (1913–1980) és Georg Baselitz (sz. 1938) is kiemelt figyelmet kaptak a falak között. Abramovic lesz az első élő női kiállító az épületben.
A Marina Abramović: Transforming Energy című kiállítás 2026. május 6. és október 19. között lesz látható a velencei Gallerie dell’Accademiában majd a római Galleria Nazionale d’Arte Moderna e Contemporaneába utazik tovább.
Forrás: Artnet News
