Az a vád érte a British Museumot, hogy elhallgattatja a kritikus hangokat, mivel letiltotta azokat a hozzászólásokat a közösségi médiában, melyek a húsvét-szigeti moai-szobrok visszaszolgáltatását szorgalmazták.

A múzeum kikapcsolta a kommentelést az egyik Instagram-bejegyzése alatt, miután azt elárasztották a moai tárgyak visszaszolgáltatására irányuló felszólítások. Az ügy előzménye, hogy egy chilei közösségi média influencer, Mike Milfort arra kérte követőit, csatlakozzanak a visszaszolgáltatást sürgetők táborához, hogy a szobrok mielőbb visszakerüljenek Rapa Nui szigetére. A sziget, amelyet első európai látogatói Húsvét-szigetnek neveztek el, Chile partjaitól 3600 kilométerre található, nevezetes szobrai 1250-ből származnak, és a feltételezések szerint a szigetlakók őseit ábrázolják.

Freya Samuel, a múzeumok anyagának dekolonizálásával és a digitális elkötelezettséggel foglalkozó tanácsadó szerint a múzeum cenzúrázta az emberek véleményét. Nyilatkozata szerint a: „a moai-szobrok nagyon fontosak Rapa Nui lakossága számára, és a hazatelepítésre irányuló felhívásaik évtizedek óta folynak. Valójában nem kérdés, hogy ezek a szobrok hova tartoznak, de ahogy az várható volt, a British Museum nem hajlandó érdemi vitát folytatni a hazaszállításról, és cenzúrázta Mike Milfort követőit a hozzászólások korlátozásával. Pedig a közösségi média az egyetlen hatékony eszköz a hétköznapi emberek számára, hogy kifejezzék, valóban szeretnék a szobrok hazatelepítését.”

Nem ez az első alkalom, hogy a múzeum kényelmetlen helyzetbe kerül a közösségi médiában. Noah Angell író és művész, a Ghosts of the British Museum című új könyv – mely a gyarmati tárgyak körüli diskurzust kutatja – szerzője az Artnewspapernek elmondta, hogy a British Museum sok munkatársával beszélgetett, de szívesen kérdezte volna a közösségi média menedzserét is. Ugyanis „fantasztikus volt, ahogyan visszafelé sült el például az a twitter-bejegyzés, amelyet a British Museum tett ki szolidaritásként George Floyd megölése idején. A válaszokban több százan azt kérték a múzeumtól, hogy szolgáltassák vissza őseik holttestét, és azt a tárgyi örökséget, amelyet a britek a rasszista, imperialista erőszak során elraboltak.”

A múzeum szóvivője elmondta, hogy csak egy közösségi média bejegyzésnél kapcsolták ki a hozzászólásokat. „Üdvözöljük a vitát, de ezt egyensúlyba kell hozni a védelmi megfontolások szükségességével, különösen ami a fiatalokat illeti.” A szóban forgó poszt egy, az Ifjúsági Szervezettel való közös együttműködés eredménye volt. A szóvivő hozzátette, hogy a múzeum jó és nyitott kapcsolatot ápol Rapa Nui-i kollégáival, és 2018 novemberében fogadták is a közösség tagjait.

A szóvivő hivatkozott az 1963-ban lefektetett British Museum Actre is, amely megtiltja, hogy a múzeum tárgyakat vegyen ki a gyűjteményből.

Nathan Bossoh, a Southamptoni Egyetem történelem szakos tanára és a London Science Museum munkatársa szerint a közösségi média hathatós eszköz a kampányolók számára, de a törvényhozókat is meg kell célozni. Mint elmondta: „a közösségi média kampányai abszolút hasznosak a hasonló hazatelepítési esetekkel kapcsolatos figyelem felkeltésében. De ha ezek a kampányok a nemzeti múzeumokra, például a British Museumra összpontosítanak, a figyelmet a brit jogra is rá kell irányítani. Amíg az 1963. évi British Museum Act és az 1983. évi Nemzeti Örökség Törvényhez hasonló jogszabályok hatályban vannak, a British Museum vagyonkezelői valószínűleg továbbra is azzal érvelnek, hogy illegális a történelmileg elrabolt tárgyak visszaszolgáltatása – legyen bármilyen vitatott is ez a kijelentés.”