Accidentally Wes Anderson címmel nyílt kiállítás a londoni South Kensingtonban, melynek anyagát Wes Anderson rajongók által készített fotók teszik ki olyan helyszínekről, melyek akár egy Wes Anderson filmben is szerepelhetnének.

A világ minden tájáról érkeztek (és érkeznek folyamatosan) fotók arra kiállításra, mely a jellegzetesen vibráló filmesztétikai formanyelvéről ismert amerikai rendező, Wes Anderson stílusát idézi fel. A képek valós, a rendezőtől független helyszínekről, épületekről készültek, ám abban mind megegyeznek, hogy tökéletesen illeszkednek a Wes Anderson filmek látványvilágába.

A kiállítás előzménye egy hat évvel ezelőtt indított Instagram oldal, melyet Wally Koval, a rendező filmjeinek rajongója indított a kiállítással megegyező, Accidentally Wes Anderson címmel. Az oldal hamarosan nemzetközi online közösséggé nőtte ki magát, ahol olyan helyszínekről készült fotókat osztottak meg egymással az emberek, melyek felidézik például a Grandhotel Budapest (The Grand Budapest Hotel) vagy a Tenenbaum, a háziátok (The Royal Tenenbaums) atmoszféráját.

Az Instagram-fióknak mostanra 1,8 millió követője lett; az összegyűlt fotókból pedig elkészüt egy album, egy kirakós játék és egy nemzetközi kiállítás, mely London előtt már Tokióban és Szöulban is bemutatkozott. A kiállításon egy több mint 200 képet tartalmazó válogatás látható a Föld minden tájáról, amelyek mind Anderson jellegzetes stílusát idézik. A fényképek tematikus csoportokban – többek között közlekedés, sport, szállodák – hét teremben vannak kiállítva, olyan interaktív elemekkel kiegészülve, amelyek lehetővé teszik a látogatók számára, hogy elmerüljenek a képek világában.

A kiállításon külön szekciót szenteltek Londonnak, itt a Buckingham-palota, a Londoni Közlekedési Múuzeum, a Covent Garden metróállomás mellett kevésbé ismert építészeti gyöngyszemek, mint a Woolwichi városháza és a New Oxford Street-i James Smith & Sons esernyőbolt is szerepelnek. Ebbe a részbe a kiállítás alatt is – mely február 17-ig tart nyitva – várnak újabb fotókat a londoni járókelőktől.

Koval becslése alapján a kiállított fényképek mintegy 85 százalékát nem hivatásos fotósok készítették, mobiltelefonnal; véleménye szerint az „AWA-jelenség” vonzereje nagyban a fotózás demokratizálódásának is köszönhető. A Brooklynban élő Koval és felesége, Amanda havonta 2000-3000 fotót kapnak; és több százat osztanak meg.

Mik a tökéletes „Accidentally Wes Anderson fotó” összetevői?
„Vannak bizonyos irányelvek, amelyeket megadhatunk, például a szimmetria vagy egy jellegzetes színpaletta, illetve egyfajta nosztalgia” – próbált kritériumokat felsorolni Koval a The Guardian újságírójának kérdésére. De itt inkább arról van szó, hogy a filmek rajongóinak egyszerűen beugranak a vizuális párhuzamosságok, amit Koval így fogalmazott meg:

„egyszerűen felismered, amikor meglátod.”

Mindemellett kiemelt még egy fontos kritériumot: „Nem szabad, hogy úgy nézzen ki a helyszín, mintha egy ismert Wes Anderson filmből származna. Úgy kell kinéznie, mintha egy olyan filmből származna, amelyet soha nem készítettek el, és lehet, hogy soha nem is fognak, de fantasztikus lenne, ha elkészülne”. Azt is hozzátette, hogy nem feltétlenül arról van szó, hogy egzotikus helyekre kell utazni a szokatlant keresve: „Ha megengeded magadnak, hogy meglásd, bárhol megláthatod. Olyan, mintha egy sajátos szűrőn keresztül szemlélődnél, ami lehetővé teszi, hogy megteremtsd ezt a fantasztikus világot a hétköznapi környezetedben is”

Az ötletgazda elmondta azt is, hogy idővel az „AWA-képek” túlmentek a rendezőre jellemző esztétikai megfelelésen; mostanra az épületek és helyszínek mögött álló egyedi történetek kezdtek önálló életre kelni.