Hirdetés
Hirdetés
and — 2023. augusztus 7.

Lechner vajon hogyan csinálná? – A Drechsler-palota rekonstrukciója

Több mint húsz évvel a kiürítése után, idén júliusban befejeződött az egykori MÁV Nyugdíjintézet bérpalotájának rekonstrukciója. A bérlői után hol Drechsler-palotaként, hol Balettintézetként hívott épület története szállodaként folytatódik.

Lechner vajon hogyan csinálná? – tették fel maguknak időnként a kérdést az egykori MÁV Nyugdíjintézet bérpalotájának rekonstrukciós munkálatait végző építészek. A kérdést nemcsak az indokolja, hogy az épület eredeti tervezői Lechner Ödön és Pártos Gyula voltak – ugyan a vázlatrajzok arról tanúskodnak, hogy a koncepció és a részletek kidolgozása terén Lechneré volt a főszerep –, hanem az is, hogy az idén lezárult felújítás is folyamatos gondolkodást és kísérletező attitűdöt igényelt – ami Lechner építőművészetének is jellemzője volt. 

Idén júliusban befejeződött az egykori MÁV Nyugdíjintézet bérpalotájának rekonstrukciója, a műemléképület újjászületett. Ha nem az építtető, hanem a bérlők után emlegetjük, bizonyára többek számára sejlik fel, hogy mely épületéről van szó, hiszen a köznyelvben legtöbben Drechsler-palotaként vagy [Állami] Balettintézetként ismerik az Andrássy út 25. alatt, az Operaházzal szemben álló épületet. A rekonstrukcióra hosszú évtizedek óta várt a bérpalota; közel húsz évig állt kihasználatlanul, de az azt megelőző években is hányattatott sorsa volt. 

A bérház 1883-1885 között épült. Ebben az időszakban Lechner még nem talált rá saját hangjára, a későbbi építészetében markánssá váló „magyar szecessziós stílusra”, amire a szintén rekonstrukcióra váró Iparművészeti Múzeum vagy a Budapesti Postatakarékpénztár épülete kínál többek között példát.

Fortepan / Budapest Főváros Levéltára. Levéltári jelzet: HU.BFL.XV.19.d.1.06.053 Klösz György felvétele.

Felesége 1874-es váratlan halálát követően Lechner Franciaországba utazott, ahol megismerkedett a régi kastélyok restaurálásával és régi stílusú új paloták építésével foglalkozó Clement Parent építésszel. A Parentnél töltött idő nagy hatással volt Lechnerre, érdeklődése a francia kora reneszánsz felé fordult. „Egy csodálatos keverék keletkezett, melyből az igazi reneszánsz csak később kristályosodott ki. De éppen ez a kereszteződés, a kezdetnek ezek a primitívségei érdekeltek engem legjobban, mert azt a gondolatot keltették bennem, hogy vajon nem volna-e lehetséges ma is egy ilyen keresztezés által egy új stílus keletkezésének alapját megvetni?” – olvasható önéletrajzi vázlataiban. Ennek nyomait láthatjuk az Andrássy úti bérpalotán is, mely Lechner stíluskeresésének fontos állomása volt. Az újító, kísérletező törekvései közül több minden is megjelenik rajta, például a homlokzaton nagy mennyiségben alkalmazott mesterséges épületkő, melyhez bár nagy reményeket fűzött, a későbbiekben nem használta ilyen mennyiségben. Ekkortájt kísérletezett a Zsolnay pirogránit alkalmazásával is, amely ezen az épületen éppen nem mutatkozik meg, ám a későbbiekben az építész egyik védjegyévé vált.

Az épület története kapcsán érdemes megemlíteni, hogy az annak helyet adó Andrássy út – akkori nevén Sugárút – is ebben az időben jött létre. A Pesti Hírlap oldalain már 1841-ben olvashatott a közönség egy reprezentatív út megépítésének gondolatáról. A lap egyik számában így írnak erről:

 „mi szép és kényelmes leend a budapestiekre nézve az árnyas fasorok közt a Lánchídtól kezdve egész a Városerdőig mintegy parkban sétálni s kocsizni, kikerülve a szűk, ronda Király utcát s annak unalmas végnélküli házsorát.” 

Arra, hogy mindez megvalósuljon, még néhány évtizedet várni kellett; az út felavatására 1876. augusztus 20-án került csak sor.

Az elképzelés az volt, hogy a sugárúton közületi és magánépíttetők hoznak létre lakóházakat. Előbbiek egyike volt a MÁV, mely több telket is beépített, köztük a mai Andrássy út 25. alatt állót, ahová Nyugdíjintézete számára terveztetett bérpalotát. Az épület emeleti szintjein ennek megfelelően bérlakások kaptak helyet, míg a földszinten és a félemeleten étterem és kávéház nyílt, melyek széles körben kedveltté és ismertté tették a házat. Ezek egyik bérlője Drechsler Béla volt, akinek nevét azt követően is viselte a vendéglátóegység, hogy már nem ő működtette azt. A vendéglátóhelyek létesítése azért is volt remek gondolat, mert a szemközti telken, a bérpalotával párhuzamosan épült a Magyar Állami Operaház, melynek látogatói rendszeres vendégei lettek a közeli étteremnek és kávéháznak. A kor kulturális életének olyan neves személyei fordultak meg itt rendszeresen, mint Liszt Ferenc, Erkel Ferenc, Goldmark Károly, Richard Wagner vagy Gustav Mahler. 

A bérház fénykora nem tartott sokáig; 1909-ben tűzvész által odaveszett az épület teljes fedélszéke, majd a rekonstrukciót követő években további (előnytelen) átalakításokon esett át az épület. Bérlői és tulajdonosai is sorra váltották egymást. 

Ami a tulajdonosokat illeti, a MÁV Nyugdíjintézete először 1912-ben bocsátotta árverésre az épületet, ám ez vélhetően eredménytelen lehetett, mert 1918-ban ismét értékesítették a házat – ekkor került a Budapesti Szálloda Vendéglő és Áruház Rt. tulajdonába. 1924-ben ez az intézmény beolvadt a Lloyd Bankba, majd néhány hónappal később a Pénzintézeti Központ székháza Rt.-hez került az épület, de 1933-ban 1,2 millió pengőért a Pénzintézeti Központnak adta tovább. A Pénzintézeti Központ államosításával a tulajdonjog 1951-től a Magyar Államé, a rendszerváltást követően pedig a VI. kerületi önkormányzaté lett. Az önkormányzat 1997-ben az Andrássy út 25. Kft.-nek adta el a Drechsler-palotát, ami később többször is gazdát cserélt. Az épület jelenleg a QPR Properties birtokában áll, a Marriott Internationalhoz tartozó W Hotels üzemelteti. 

A Drechsler-palotát bérlők története is érdekes, akik közül néhányakról már csak azért is érdemes megemlékezni, mert az épület köznyelvben forgó nevei is bérlői után maradtak meg. Ilyen a korábban említett Drechsler Béla, aki közel tizenöt évig üzemeltette az épület kávézóját és éttermét, illetve ilyen az Állami Balettintézet   – 1990-től Magyar Táncművészeti Főiskola – is, mely 1951–2002 között használta az egykori kávéház és étterem földszinti területét, illetve az emeleteken is néhány termet. 

Andrássy (Sztálin) út 24., az Állami Balett Intézet kihelyezett gyakorlóterme az egykori Opera kávéház helyén.
Középen Nádasi Ferenc táncművész, balettmester, a IX. évfolyamos növendékek
vizsgaelőadásukra készülnek. 1953. Fortepan/ Kotnyek Antal

A balett ezt megelőzően is megjelent itt, ugyanis megépülte után nem sokkal, majd az 1930-as évektől is működött balettstúdió a bérpalotában. A Balettintézet ottani működésére utalt a szintén az épületben nyitott TüTü Tangó Bár is, mely 1999-től az épület kiürítéséig volt népszerű szórakozóhelye a városnak. Az időben visszaugorva említsük még meg, hogy 1945 és 1949 között a Nemzeti Parasztpárt működött a félemeleti helyiségekben, a földszintet pedig az Állami Lapkiadó Vállalat vette birtokba 1950-től. A Drechsler-palota 2002 óta állt üresen és kihasználatlanul, állapota ezért folyamatosan romlott, rekonstrukciója tehát régi adósság volt.

Korai feljegyzések szerint a szakma már az 1900-as évek elejétől műemlékként tekintett a palotára, holott a rendelkezésre álló iratok szerint 1960 óta áll védelem alatt. Az Andrássy út 1987-ben felkerült az UNESCO világörökségi listájára, így az épület környezete is védettséget élvez. 

A műemlékvédelem alatt álló épület rekonstrukciós munkálatai az elmúlt években kezdődtek meg, a megújítása komoly feladat elé állította az építészeti- és generáltervezői munkát végző Bánáti + Hartvig Építész Irodát,miután a lechneri örökség nagy mértékben megrongálódott, és az eredeti tervek közül sem maradt meg minden. A műemléki részek megóvása, illetve az épület tovább élésének biztosítása között húzódó feszültséget több esetben a fentebb említett módszerrel sikerült feloldani: az építészek azt a kérdést tették fel maguknak, hogy vajon maga Lechner miként nyúlna egy hasonlóan leromlott állapotú, de kiemelten magas építészeti értéket képviselő örökséghez, továbbá jelentősen motiválta őket a lechneri innovatív gondolkodásmód és kísérletező attitűd is.

Fotó: Bujnovszky Tamás

Világítsuk meg egy példával, miként is működött ez a gyakorlatban. Az épület szállodává alakítása során az eddig funkció nélküli, nagy belmagasságú tetőtérben egy újabb, ötödik emeleti szobaszint jött létre. A helyreállítási munkák mellett ezért a tetősíkok részleges újragondolására is szükség volt, hiszen elengedhetetlenné vált az ötödik emeleten található szobák természetes megvilágítása. A nyílászárók kialakításakor meg kellett felelni a műemléki és településképi előírásoknak, így hosszas szakmai munka eredményeként jött létre a bevilágítók formai világa. Az építészek számára Lechner egyéb épületeinek tetőszerkezeti kialakítása is iránymutatást adott. Az építőművész későbbi, pirogránit mintáiból inspirálódva, illetve a bérpalota paláinak osztásrendjét követve rajzolódik ki a bevilágítók háromszög formájú struktúrája. 

Fotó: Bujnovszky Tamás

Lechner kíváncsisága, kísérletező attitűdje, friss építészeti szemlélete és életműve számos olyan támpontot biztosított, mely napjainkban is követhető és követendő. Az innovatív szakmai hozzáállásra a rekonstrukciót végző építészeknek is szükségük volt. Ennek példája és egyben az egyik leglátványosabb kortárs beépítés az épületben a Drechsler-palota belső udvarának üvegfedése. A díszes lechneri homlokzatok impozáns belső udvart fognak közre, amely a szálloda forgalmi rendszerének és közösségi tereinek középpontja, s a finom üvegfedésnek köszönhetően egy intimebb udvar jött létre. Az üvegtető építészeti tervezése kihívást jelentett, komplex feladat volt megtalálni a szerkezet pontos helyét és formáját, hogy a tető tiszteletben tartsa a belső homlokzatokat és megőrizze a felületen található építészeti értékeket. Eredményként egy hártyaszerű, feszített szerkezetű nyeregfelület jött létre, mely ugyanolyan finomsággal érintkezik a belső udvar homlokzatával, mint amilyen annak lechneri architektúrája.

Az eredetileg bérháznak készült épület szállodává alakult, ezért a rekonstrukció ezen része is összetett feladat volt, mert bár mindkét esetben lakófunkciót tölt(ött) be a ház, eltérő térkapcsolatokat kellett létrehozni. Az épület finom architektúrájú közlekedőrendszere értékvédelmi dokumentációval rögzített, szigorúan védett érték, aminek megőrzése elsődleges szempont volt a tervezés és kivitelezés során – utóbbit a DVM Group végezte el. Az épület ugyan nagyon elhanyagolt és leromlott állapotban volt a munkálatok megkezdésekor, de a feltárások során néhány szobában megtalálhatók voltak az eredeti mennyezetfestések, falburkolatok, vakolatdíszítmények, melyeket megőriztek és restauráltak. Ezek az úgynevezett „tanúszobák” plusz értéket és látványosságot adnak. 

Fotó: Bujnovszky Tamás

A Drechsler-palota tetőszerkezete több alkalommal sérült, illetve esett át felújításon. Szükségessé vált a zárófödém cseréje, mely munkálatok során a felépítmények és a díszműbádogos elemek nagy része elveszett. Jelen rekonstrukció alkalmával – az eredeti tervek és korabeli fotók alapján – a tetődíszítmények teljes körű helyreállítása is megtörtént. Ezen a ponton érdekességként, illetve az építőanyagok tovább élésének jó példájaként említhető, hogy a Drechsler-palotába vissza nem építhető tetőszerkezeti elemekből a Hello Wood Építészeti Stúdió készített egy 116 növényládából álló köztéri alkotást a Veszprém–Balaton 2023 Európa Kulturális Fővárosa program megbízásából, mely most a Gyárkert koncerthelyszínt díszíti.

Andrássy (Sztálin) út, a felvétel az Operaház tetőteraszán készült. 1955. Fortepan / Aradi Péter

A Drechsler-palota története nem választható el a vele szemben álló, Ybl Miklós által tervezett Operaháztól, hiszen egyszerre, egy időben épültek. Lechner annak idején úgy nyilatkozott a két épület kapcsolatáról, hogy „az udvarhölgy lehet szebb, mint a királyné, de úgy kell, hogy a királyné, királyné maradjon”. Különös együttállás, hogy a két épület teljes rekonstrukciója is párhuzamosan zajlott, így a tervezők most is konzultáltak a munkálatok alatt, elsősorban az épületek környezetét illetően. Az Andrássy út beépítési vonalától némileg mindkét épület visszahúzódik, kisebb teresedést hozva létre. A sugárút járműforgalma miatt ugyan napjainkban mindez alig érvényesül, a térrendezés tekintetében mégsem elhanyagolható szempontról van szó. Első lépésként az épületeket körülvevő, osztott burkolati rendszert új, egységes térburkolatra cserélték, a teljes körű környezetrendezés azonban még hátra van.

A Drechsler-palota külső architektúrája, valamint a belterekben megmaradt lechneri építészeti elemek az eredeti tervek szellemében újultak meg. Az épület rekonstrukciója régi adóssága volt Budapest építészetének; a felújítási munkákat követően Lechner Ödön egykori bérháza újkori önmagát idézi.

Fotó: Bujnovszky Tamás

A szöveg az épület tudományos dokumentációja és értékleltára, illetve műleírása felhasználásával készült. Előbbi összeállítói Hadik András és Fehérvári Zoltán.