Igazolódtak a pesszimista várakozások: 67 százalékkal zuhant a tavalyi hasonló aukcióhoz képest a Christie’s 20/21 londoni, június 28-án zajlott élő árverésének eredménye, ez 66 elkelt tételt és 51,7 millió fontot jelent. Az aukciós szakértők elismerték a piacon uralkodó rossz légkört. 

Nilani Trent londoni székhelyű művészeti tanácsadó úgy nyilatkozott a The Artnewspapernek, hogy az eladók tisztában vannak azzal, hogy az eladások „jelentősen lelassultak”, és a magáneladások „vonzóbbak, mint a kockázatvállalás egy aukción”. Lényeges, hogy „nehezebbé vált megtalálni a remekműveket is” – tette hozzá.

Az aukció két kiemelt tétele közül az egyik, Jean-Michel Basquiat Picasso-portréja 1984-ből, 5,4 millió fontért, ez a Nahmad családhoz került. A másik nagy dobás Paul Signac: Calanque des Canoubiers (Pointe de Bamer) című tájképe, amelyet 6,7 millió fontért ütötték le. E festmény megjelenése talán figyelemreméltóbb egy általában a 20. és 21. században készült alkotások számára fenntartott aukción. 

Számos más korábbi impresszionista alkotás is bekerült a kínálatba, például Van Gogh 1885-ben készült rajza, amely 1,2 millió fontért kelt el, valamint egy  Degas önarckép mely 1855 körül készült, amikor a művész még csak 21 éves volt. Ez 440 000 fontért talált gazdára. Hugo Nathan, a Beaumont Nathan tanácsadó cég képviselője szerint a gyűjtők a bevált nevek felé fordulnak inkább.

Ennek ellenére,  több kortárs alkotásért is komoly licitharc folyt. Victor Man 2017-ben festett, a Rilke-vers által ihletett Weltinnenraum (World Within) című munkájáért 1,4 millió fontot fizetett új tulajdonosa, ami egyben a művész rekordja is lett. Szintén rekordnak számít Ahmed Mater 2021-es Magnetism című triptichonja, ez 189 000 fontért kelt el. 

Előzetesen szerepelt a kínálatban egy Renoir-mű is, egy ülő női portré 1886-ból, ám azt egy másik tétellel együtt az eladás előtt visszavonták.

Összességében az aukció tekintélyes, 92 százalékos eladási arányt ért el, bár számos kulcsfontosságú mű tetemes árengedménnyel kelt el. Louise Bourgeois előzetesen 800 ezer és 1,2 millió font közé becsült arany porcelán szobra 450 000 fontért, míg Howard Hodgkin The Spectator (1984-1987) című, szintén ebbe az ársávba értékelt festményét 743 300 fontért ütötték le.

Cy Twombly olaj-vászon-grafit munkája, melyet 2 és 3 millió font közé becsültek 1,2 millió fontért talált gazdát.

A közkeletű vélekedésekkel ellentétben a piac nem mindig reagál a friss anyagokra. Az eladatlan művek között volt például Gerhard Richter egy korai fotorealista tájképe, melynek  becsértéke 4–6 millió font volt. A beadó által közvetlenül a művésztől 1975-ben vásárolt mű most került le a bonni Kunstmuseum falairól, ahol 2001 ót hosszú lejáratú kölcsönben volt ezidáig. Otto Mueller, Pierre Bonnard, Carl Andre és Sam Gilliam művei sem találtak gazdára.

Az általában aktív amerikai és ázsiai licitálók észrevehetően hiányoztak az aukcióról, szakember is kevesebb érkezett Ázsiából.

Nathan szerint a vásárlók – különösen az amerikaiak – „kiköltekeztek”. „Hatalmas eladások voltak New Yorkban. Ész érvek szerint visszatarthattak volna valamit Londonnak, de szerintem mindenki sietni akart” – tette hozzá magyarázólag. Továbbá felhívta a figyelmet arra, hogy a globális kamatemelés milyen zsugorodást okozott a piacon, különösen az idei év első hat hónapjában.

Ennek ellenére a rivális Sotheby’snek sikerült megszereznie egy jó anyagot, köztük egy Gustav Klimt festményt, amely 85,3 millió fontért kelt el, ami árverési rekord most Európában. 

Borító kép: Paul Signac: Calanque des Canoubiers (Pointe de Bamer), Saint-Tropez, fotó: WIktor Szymanowicz via AFP