Elhunyt Berhidi Mária szobrászművész
Hetvenéves korában elhunyt Berhidi Mária, szobrász. A magyar művészeti életben a hetvenes évek óta volt jelen filozofikus dimenziójú, gyakran a női léthelyzetet tematizáló szobraival, térinstallációival. Tizenöt éven át volt egy fővárosi non-profit kiállítóhely, az Óbudai Társaskör Galéria kurátora.
Berhidi Mária 1953-ban született, 1972–1977 között járt a Magyar Képzőművészeti Főiskola szobrász szakára, ahol mestere Somogyi József volt. 1990 és -99 között, hosszabb-rövidebb ösztöndíjprogramok keretében dolgozott Lisszabonban, Rómában, Bonnban. Részt vett számos nemzetközi szobrász-szimpóziumon, csoportos és önálló kiállításon.
Az artportal lexikonjában Pataki Gábor művészettörténész így jellemzi munkássága alakulását: “A ’70-es évek végétől finomra csiszolt testtöredékeket, torzókat farag némileg ironikus tálalásban. A ’80-as évek közepétől elsősorban kőfejtési nyesedékekből, hulladékokból épít össze a ‘lágy geometria’ problémakörébe tartozó szobrokat. Csapolt, ékelt, ragasztott, feszes egyensúlyi helyzeteket modellező kőkonstrukciói a ’90-es években komplex, néha más anyagokat (fát, textilt) is felhasználó térinstallációkká szerveződnek, melyek az adott tér sajátosságainak megfelelően a különleges határhelyzetek egyszerre kiszámított s merészen könnyed bemutatásán alapulnak.”
A hetvenes-nyolcvanas években készült, a testhez, a nemi szerepek aspektusából közelítő játékos-ironikus szobrairól András Edit Kulturális átöltözés című kötetében így ír: “Ez a vonatkozásuk keletkezésük idején rejtve maradt. Munkáiban az erotikus női test a maga fizikai valójában, aktként, a férfitekintet (male gaze) szexuális tárgyaként (sexual object) jelenik meg, de erősen ambivalens módon, egyszerre kívülről és belülről szemlélt nézőpontból láttatva az erotikus vágy tárgyát.”
Munkáiban a tömeg és az egyensúly, a feszített helyzetek, az erő és a könnyedség foglalkoztatják, miközben mindvégig jelen van a női tekintet, a női szempont és az alapos, szinte filozofikus végiggondoltság.
Egy 2001-es kiállítása kapcsán Turai Hedvig így ír: “Berhidi Mária a térből indul ki. Követi annak adottságait, megismétli a terem formáját, összekapcsolja a két helyiséget. Izolál, hogy összekössön. Felpuhítja a kemény formákat, elbizonytalanítja lépéseinket, brutális és kifinomult, intim és monumentális, természetes és mesterséges, nyers és kidolgozott. (…) Zavart kelt a tisztasággal, az egyszerűséggel.”
Berhidi Mária kurátorként 2007-től 2022-ig vezette markáns, következetes és színvonalas koncepció mentén az Óbudai Társaskör Galériát, amely egyike a város legrégebb óta működő, önkormányzati kiállítóhelyeinek és fontos helyszín a hazai kortárs művészet térképén. A művészeti életet belülről ismerve, kiváló érzékkel valósította meg programját a galériában.
Erről a munkáról egy 2019-es interjúban így beszélt: “Merem remélni, hogy van jelentősége, és sok mindent befolyásolhat. Folyamatosan nyílnak és zárnak be galériák. Nagy a mozgás, de kevés az olyan kiállítóhely, amelyik fennmarad, és színvonal tekintetében is tartani tudja a programját. Én hiszem, hogy ezek egyike a mi galériánk. Ez kulturális misszió, a kultúra elengedhetetlen része. A nagy, látványos arculattal működő tömegmúzeumok mögött a kisgalériák, mint a szeizmográfok, letapogatják az élő környezetet, és ez nélkülözhetetlen, látogatószámokkal nem mérhető feladat. Ha egy ilyen intézmény a felszínen tud maradni, és évtizedek óta működik, az történetileg is jelentős dolog.”
Berhidi Mária 2007-ben kapott Munkácsy Mihály-díjat. A ’80-as évek eleje óta állított ki rendszeresen. Többek között részt vett a kisebbfajta fordulatot jelentő Gender Check kiállításon 2009-ben, a bécsi MUMOK-ban, illetve egy évvel később a varsói Zachęta-ban. 2018-ban az FKSE Herczeg Klára-díját kapta Rudas Klárával közösen, ehhez kapcsolódott legutóbbi kiállítása is. Köztéri munkái mellett művei megtalálhatók a budapesti Magyar Nemzeti Galéria, a Ludwig Múzeum, valamint a lisszaboni Museo da Cidade és a passaui Museum Moderner Kunst gyűjteményében.
A borítókép Rosta József fotója.