Az op-art úttörőjének családja reméli, hogy az évekig elhanyagolt és pénzügyi gondokkal küzdő alapítványának új fejezetet nyithatnak Aix-en-Provence-ban.

Vasarely volt az egyik első művész, aki 1971-ben saját alapítványt hozott létre. A dombtetőn álló épület, amely ma az alapítványnak ad otthont, idén ünnepli 50. évfordulóját. Aix-en-Provence látogatói nem hagyhatják ki a fekete-fehér négyzetekből álló, feltűnő, harmonikás homlokzatú épületet. A kertben egy romos szobor áll, amelyet védőháló borít, és a monumentális belső terek is sürgős felújításra szorulnak.

Egy évvel ezelőtt a Fondation Vasarely műalkotásokat árverezett el, hogy pénzt gyűjtsön az ikonikus épület és a helyspecifikus műalkotások restaurálásának folytatásához. Az alapítvány igazgatója, Caroline Vasarely a The Art Newspapernek nyilatkozva elmondta, hogy 2019 óta az állami finanszírozás szinte teljesen megszűnt. „Minél tovább várunk, annál nehezebb lesz helyrehozni a károkat” – mondta.

Az 1976-ban megnyitott alapítvány gazdasági állapotát a helyi politikai viszonyok és öröklési problémák is nehezítették. Amikor Victor az 1980-as években megbetegedett, fiai nem tudták átvenni az épületet, ezért az Aix-i jogi egyetem igazgatójának gondjaira bízták. Az igazgató 1997-ben bekövetkezett halála után az alapítvány és a mára bezárt Vasarely Múzeum tulajdonában lévő műalkotásokkal kapcsolatos jogi viták az alapítvány és Victor Vasarely egyik fiának második felesége között mai napig tartó pereskedéshez vezettek. Csak akkor kezdett javulni az alapítvány helyzete, amikor 2009-ben Pierre Vasarely, a művész unokája lett az ügyvezető igazgatója.

Az aix-i épületet 2013-ban műemlékké nyilvánították, de az évekig tartó elhanyagolás nyomot hagyott rajta. „Semmit sem tartottak karban” – mondta Pierre Vasarely. „Nem volt fűtés, nem volt légkondicionálás. A tető beázott.” Mielőtt a restaurátorok egyáltalán nekiláthattak volna a helyspecifikus műalkotásoknak, alapvető javításokra volt szükség. Kijavították a külső burkolatot és a tetőt, annak 14 piramis alakú tetőablakával együtt; fűtést, légkondicionálást és páratartalom-szabályozó rendszereket szereltek be.

Vasarely szerint a múzeum minden kormányzati szinttől példátlan pénzügyi támogatást kapott, amely a 12 millió eurós költségvetés 85%-át fedezte, a fennmaradó 15%-ot pedig az alapítvány állta.

A 42 monumentális falikép és két szobor körülbelül felét restauráltatta az aalapítvány. „Ez nem kis teljesítmény: a műalkotások különböző anyagokból és technikákkal készültek, és sok közülük hatalmas, akár 8×6 méteres. „Az egyes műalkotások restaurálása 100 000 – 120 000 euróba kerül” – nyilatkozta Vasarely.

Az alapítvány egy magán, nonprofit szervezet. „A befektetésekhez állami finanszírozásra volt szükségünk, amit történelmi műemlékként meg is kaptunk, de a működési költségek esetében ez bonyolultabb” – folytatta. A látogatószám növelése kulcsfontosságú, bár a múzeum még nem tért vissza a Covid előtti, 2019-es csúcsra, amikor 102 000 látogatója volt.

A 2026-os évhez nagy reményeket fűznek. Victor Vasarely születésének 120. évfordulójára és az épület megnyitásának 50. évfordulójára az alapítvány nagy kiállítást rendez a művész munkáiból. Az ünnepség-sorozathoz Magyarországon a művész születésnapján, április 9-én újranyíló pécsi Vasarely Múzeum is csatlakozik.

A közelmúltban kutató- és örökségi központként nyílt meg Cézanne egykori családi háza, ami Pierre Vasarely szerint jót tesz a Vasarely-épület újranyitásának is, „új pozícióba helyezi az alapítványt” – mondja. Nagyapja is egyetértene ezzel. 1973-ban az épület alapkövébe egy üzenetet rejtett el, amely így szól: „Cézanne-tól Vasarely-ig: méltók leszünk hozzá.”

Borítókép: Fotó: Nicolas TUCAT / AFP