François Pinault és Bernard Arnault – két francia milliárdos, akik nemcsak a divat világának urai, de komoly szereplők a kortárs művészeti színtéren is. Pinault fakitermeléssel indította karrierjét, később építette fel a Kering Group-ot, Arnault pedig a LVMH-konszern élén áll. Rivalizálásuk a divat- és üzleti világban régóta ismert, ám egy ideje új frontot nyitottak: a párizsi magánmúzeumokét.

A párizsi kortárs művészeti élet két meghatározó intézménye, a Fondation Louis Vuitton (FLV) és a Bourse de Commerce nemcsak esztétikai, hanem gazdasági erődemonstráció is. Mindkettő mögött a francia luxusipar egy-egy óriása áll: Bernard Arnault, a 76 éves, mintegy 156 milliárd dollárra becsült vagyonú LVMH-vezér, valamint François Pinault, a 88 éves, 21,4 milliárd dollárral rendelkező Kering-alapító. A két milliárdos nemcsak a Forbes- és ARTnews-listák állandó szereplői, hanem a modern művészet globális mecenatúrájának kulcsfigurái is.

Arnault a Christian Dior, Givenchy, Fendi, Celine, Bulgari vagy Tiffany márkákat tömörítő LVMH-csoport révén finanszírozza a Fondation Louis Vuittont, míg Pinault a családi Artémis befektetési vállalaton keresztül működteti a Bourse de Commerce-t, amely a Pinault Collection harmadik kiállítóhelye két velencei múzeum után. A Bourse épületét 2016-ban 50 évre vette bérbe a francia államtól.

A két üzletember rivalizálása évtizedekre nyúlik vissza.

A „kasmírbundás farkasnak” nevezett Arnault és a „faárus” becenéven emlegetett Pinault legendás összecsapása az 1990-es évek végén kezdődött, amikor Pinault váratlanul megszerezte a Gucci többségi tulajdonát – Arnault orra elől. A „táskacsata” néven elhíresült ügy pereskedéssel végződött, Pinault 2001-ben 760 millió eurós nyereséggel vásárolta ki vetélytársát. Az ellentét később a művészet világába is átszivárgott.

Pinault 1998-ban megvette a Christie’s aukciósházat, mire Arnault 1999-ben válaszként megszerezte a Phillips árverezőt – igaz, veszteséggel adta el három év múlva. Pinault első, meghiúsult párizsi múzeumterve után 2006-ban megnyitotta a velencei Palazzo Grassit, majd 2009-ben a Punta della Doganát. Arnault ezek után, 2014-ben bemutatta Frank Gehry látványos épületében a Fondation Louis Vuittont, mire Pinault 2021-ben visszatért Párizsba a Bourse de Commerce megnyitásával. A két birodalom azóta a kulturális élet több frontján verseng: a divatban, a borászatban, a médiában és újabban a szórakoztatóiparban is.

A rivalizálás időnként a nyilvánosság előtt is zajlik: a Notre-Dame újjáépítésére 2019-ben Pinault 100, Arnault 200 millió eurót ajánlott fel, amit a sajtó „a nagylelkűség csatájának” nevezett. Kölcsönös vádak is röpködtek – például, hogy Arnault építési engedélyét egy éjszakai parlamenti módosítással érték el, Pinault 50 éves bérleti szerződését pedig versenyeztetés nélkül hagyta jóvá a város.

Mindezek ellenére ma már inkább stratégiai versenytársként tekintenek egymásra. Ahogy Joan Le Goff közgazdászprofesszor fogalmazott: „Nem ellenségek többé, de a rivalizálás tovább él – most a művészet terén.”

Mindketten hozzájárultak ahhoz, hogy Párizs újra a nemzetközi kortárs művészet központjává váljon, különösen a Brexit utáni években.

A két gyűjtő karaktere és gyűjtési módszere azonban eltér. Pinault a galériák világában otthonosan mozgó, személyes kapcsolatokat építő mecénás, aki gyakran ismeretlen, kísérletező alkotókba fektet. Saját bevallása szerint a műtárgyakhoz „intenzív érzelmi kapcsolat” fűzi. Arnault ezzel szemben inkább a háttérből irányít: klasszikus zenét tanult, gyűjteményét tanácsadói – köztük Suzanne Pagé és Jean-Paul Claverie – segítségével építi. A Fondation Louis Vuitton kollekcióját szigorúan kurált kategóriák – kontemplatív, pop, expresszionista, zenei – szerint rendszerezték, és 2014-es megnyitása óta 120 művész 330 munkáját mutatta be.

Mindkét magángyűjtemény felrázta a francia intézményrendszert, de sokan tartanak a következményektől.

Az állami finanszírozás csökkenésével a múzeumok egyre inkább rászorulnak a milliárdosok támogatására, ami a közintézmények függetlenségét veszélyezteti.

A Fondation Louis Vuitton építése például 518 millió eurónyi adókedvezményt kapott, ami komoly közfelháborodást váltott ki – miközben Pinault hangsúlyozza, hogy múzeuma nem alapítvány, így nem él adóelőnyökkel.

A két vállalkozó története egyben modern francia sikertörténet is. A breton famunkás családból származó Pinault 16 évesen hagyta abba az iskolát, majd faipari cégétől a Kering divatbirodalomig jutott, amely ma a Gucci, a Saint Laurent és a Balenciaga márkákat fogja össze. Arnault, az északi iparvárosból, Roubaix-ból indult, és a Christian Dior megmentésével rakta le az LVMH alapjait, amely ma 75 márkát fog össze, köztük a Louis Vuittont és a Moët & Chandon pezsgőt.

Mindkét dinasztia már a jövőre készül: Pinault unokája, François Louis Pinault nemrég a Christie’s igazgatótanácsába került, míg Arnault öt gyermeke aktívan részt vesz az LVMH irányításában – Delphine Arnault, a Dior vezérigazgatója a Gagosian galéria igazgatótanácsának is tagja.

A rivalizálás tehát folytatódik – bár ma már kevésbé háború, inkább inspiráló párharc. A két mecénás művészeti birodalma – egymást kiegészítve – olyan lökést adott Párizs kortárs művészeti életének, amilyet a város évtizedek óta nem tapasztalt. Vagy ahogy Bernard Blistène, a Pompidou korábbi igazgatója fogalmazott: „Mindketten tudták, mit nem tenne meg a másik – és éppen ez adja zsenialitásukat.”

Forrás: Art News