A Spora című kiállítás három éven keresztül bontakozik ki a New York-i Swiss Institute falai között, hogy kiállítási „tárgyainak” fejlődése figyelmmel kísérhető legyen – mintegy extrém hosszú performanszként. A különleges tárlat úgy kerül át az észlelésbe és az emlékezetbe, ahogyan a spórák terjednek: kapcsolatokat létrehozva és továbbszaporodva. A Hyperallergic beszámolója.

Azok a kiállítások, amelyek egy intézmény fizikai terében zajló beavatkozásként is értelmezhetők, gyakran csak elméletben működnek jól. A Spora azonban ritka kivétel. A 2023 májusától 2026 májusáig tartó kiállítás szó szerint élő: a bemutatott művek között például gyomok nőnek és a komposzt is szerepet kap. A cím Spora arra utal, ahogyan a spórák szétterjednek egy térben, és a művek – amelyek a Swiss Institute folyosóin, lépcsőházában, liftjében és tetőteraszán kaptak helyet – mind az ökológia és a klímaváltozás témájához kapcsolódnak, eltérő komplexitással.

Hendl Helen Mirra például csíkokat festett a falakra maradék kevert festék felhasználásával – ez a megoldás a festékgyártás és -szállítás környezetterhelésének csökkentésére hívja fel a figyelmet. Ennél közvetlenebb módon jelenik meg az ökológiai dimenzió Jenna Sutela 2023-as komposztáló szobra, a Vermi-Sibyl esetében.

A Spora egyik legnagyobb erőssége, hogy a kiállított művek vizuálisan is megragadóak, és az ügyesen kialakított kurátori elrendezés révén szoros kapcsolatok szövődnek köztük.

Egy különösen emlékezetes részben Uriel Orlow Welcome Weeds sorozatának (mely 2024-től folyamatosan bővül) egyik elemeként egy vadul burjánzó gyomnövény-csoportot nevel egy ablak alatt, mely mellett Li Tavor egy gyantával bevont ingje látható – az ing vörösáfonya-színe az átszűrődő nappali fényben üvegszerű, ólomüvegre emlékeztető hatást kelt. A jelenethez társított hangkulissza – szintén Tavor alkotása – különös, szinte kísérteties jelenlét-érzetet ad a tér kompozíciójának.

Tavor más, gyantával bevont ruhadarabjai is megjelennek a Figures, Doors, Passages (2025) című sorozatból, és párbeszédet folytatnak más, mozgásra utaló művekkel. Ilyenek Dionne Lee Walking Stick sorozatának fekete-fehér fotói (2024), amelyek az ágak és gallyak árnyékait dramatizálják. Ezek a képek rezonálnak Lee Mary Manning fotóival is, amelyek fák vagy járókelők látványát örökítik meg. Mindeközben Mirra Harmless mistake (2023) című művének festékfoltjai a lépcsőkön a látogatók mozgására, haladására irányítják a figyelmet. (A Spora és az ehhez hasonló elrendezésű kiállítások hátránya, hogy a mozgáskorlátozott látogatók számára egyes területek – például a lépcsőház – nehezen hozzáférhetők.)

A kiállításra már messziről is felfigyelhetünk: az épület oldalán elhelyezett, merész szabadtéri festmények vonzzák a járókelők tekintetét. Ezek közül Raven Chacon Vertical Neighbors (2024) című munkái egyszerre képi kompozíciók és zenei kották, így újabb érzékszervi dimenzióval bővítik az élményt. A Spora talán visszafogottabb, mint a Swiss Institute galériáiban bemutatott kiállítások, mégis hosszan megmarad az emlékezetben – kapcsolatai és jelentésrétegei éppúgy szaporodnak, mint a spórák.

A Spora 2026. május 10-ig látogatható a New York-i Swiss Institute-ban (38 St Marks Place, East Village, Manhattan). A kiállítást Stefanie Hessler igazgató, Alison Coplan vezető kurátor és KJ Abudu kurátori asszisztens szervezte.

Forrás: Hyperallergic