Egy pompeji kertben – mint oly sokban – valaha olajfák nőttek, rózsák nyíltak és szőlőtőkék álltak, amelyeket kézzel faragott, különleges öntözőcsatornák tápláltak. A Vezúv i. sz. 79-es kitörése elpusztította a kertet – de rehabilitált mását ma is megcsodálhatja, aki arra jár.

A Pompeji Régészeti Park most mutatta be a felújított Héraklész kertjét (nevét egy ott talált szoborról kapta), melyet most frissen telepítettek be 1200 ibolyával, 1000 ruscus növénnyel, 800 rózsával, valamint szőlőtőkékkel, cseresznye- és vadalmafákkal. A botanikai kompozíció célja, hogy visszaadja a kert 2000 évvel ezelőtti látványát, a régióban az 1950-es években dolgozó botanikus, Wilhelmina Jashemski kutatásai alapján, aki polleneket, spórákat és növénymaradványokat azonosított annak idején.

„Pompejiben a természetes és a régészeti táj egy és ugyanaz,” nyilatkozta Gabriel Zuchtriegel, a park igazgatója. „Pompeji zöldje, amelyet egykor kezelési és fenntartási problémának tekintettek, szinte különállónak az épületektől, ma már a régészeti területek lényegi elemének számít, egyben a park legnagyobb mezőgazdasági projektjének része.”

A kert a régészeti park Regio VIII, Insula 2 részén található. A kerthez tartozó házat 1953-ban tárták fel, a kert további részeit 1971–72-ben, majd az 1980-as években vizsgálták tovább. A kutatók megállapították, hogy a házat újjáépítették az i. sz. 62-es földrengés után, tulajdonosa pedig megvásárolta a környező földeket, hogy ott kertet létesítsen.

A kertben a régészek olyan földbe vájt lyukakat találtak, ahol egykor olajfák gyökerei voltak, valamint szőlőlugasok lenyomatait a talajban, és rózsák biológiai maradványait. Számos parfümös üveg utal arra, hogy a kert valaha parfümelőállításra is szolgált. A virágokat olívaolajjal vagy szőlőlével keverték, majd az így nyert illatot palackozták és értékesítették.

Szintén jelentős felfedezés volt egy ősi öntözőrendszer, amely lehetővé tette a kertészek számára, hogy a falon át locsolják meg a növényeket, anélkül, hogy beléptek volna a kertbe.

A víz ezután a virágágyások körül kanyargó csatornákban folyt, vagy agyagedényekből, azaz dolia-kból kialakított tárolókban gyűlt össze.

„Ha egy kertész több vizet akart adni egy növénynek, vehetett a dolia-ból” – mondta el Maurizio Bartolini történész a Times-nak.

Bartolini, aki részt vett a kert újratelepítésében, úgy véli, hogy a kert tulajdonosa inkább illatkísérleteket végzett a helyszínen, mintsem nagyüzemi parfümgyártást folytatott volna. A kert mérete ugyanis csupán 30×30 méter, miközben 5 köbcentiméter parfüm előállításához körülbelül 2000 rózsára van szükség.

Az öntözőrendszert is újraalkották: csatornái most is végigkígyóznak az új ágyásokon. Heraklészről, a görög hősről mintázott terrakotta szobrot is újraalkották, és egy kis fülkében helyezték el egy szabadtéri étkezőrész mellett.

A rekonstruált kert a Pompeji Régészeti Park azon törekvéseinek része, amelyek célja, hogy jobban megvilágítsák az ókori római város mindennapi életét annak pusztulása előtt. A helyszínen jelenleg látható egy kiállítás is „Nőnek lenni az ókori Pompejiben” címmel, amely a pompeji nők életét, szerepét és tevékenységeit mutatja be.

Forrás: Artnet